Statisztikai vizsgálat és börtönvalóság

A társadalomtudományi kutatások statisztikai elemzésének az a célja, hogy az eredmények ellenőrizhetők legyenek. Különösen fontos lenne ez a börtönök vonatkozásában. Ha a kutató valóban becsületesen végzi a kutatást, akkor ténylegesen felhasználható eredményeket gyűjt össze. A becsület azonban nem elégséges feltétele a kutatásnak. Egy ember képtelen kvantitatív, statisztikai jellegű kutatást végezni. Ennek az az oka, hogy ez a munka rendkívül nehéz, ásatás jellegű. Ha már több ember dolgozik egyszerre, mindenképpen konszenzusra kell jutniuk a kutatás célját, tárgyát, módszerét illetően még az előtt, hogy az adatgyűjtést elkedték volna.

Több ember viszont több nyelven beszél, és a kompromisszum nagyon szűk lesz. Ez a szűkösség azt fogja eredményezni, hogy a kutatás eredménye nem lesz széles körben érthető. Sőt az eredményeket később bárhogy meg lehet majd magyarázni. Találkoztam olyan kutatóval, aki éppen ezért nem fűzött semmilyen magyarázatot az eredményeihez. Igazi magyarázatot csak az fűzhet az eredményekhez, aki ismeri az adott rendszert, ahol a vizsgálat zajlott. A magyarázathoz azonban ismerni a statisztikai fogalmakat és módszereket.

A börtön valósága igen bonyulult. A belső dinamikai folyamatokkal könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik, és ugyanígy a börtön kapcsolatrendszerével.

1999 óta kutatom a magyar és a külföldi börtönöket, konferenciákon veszek részt, nemzetközi kutatásokban is szereplek, és egyre inkább az a véleményem, hogy a börtönt kizárólag multidiszciplináris módszerrel lehetne kutatni. (A kriminológiában a leghatékonyabb kutatási módszer egyértelműen a trianguláció.)

Több kvantitatív kutatást kísértem figyelemmel az elejétől a végéig, és mindegyikben volt adatgyűjtési hiba. Nem azért, mert a kutatók hibázni "akartak" volna, hanem azért, mert ezek a kutatások képtelenek alkalmazkodni a börtönhöz magához. Ennek számos oka van.

1. A kvantitatív módszerek tudományos műemléknek számítanak a börtön dinamikus valóságához képest. Olyan ez, mintha gyémántfúróval próbálnánk vajat vágni. A gyémántfúró remek, csodás, kemény; a vaj azonban jóval régebbi, és jóval természetesebb, és mindenek előtt: puha. Avagy: a börtön valósága engedelmeskedik az entrópiának, míg a kvantitatív kutatási módszer nem: minél bonyolultabb, annál rigidebb.

2. A börtönben parancs-uralmi rendszer működik. Hazánkban a személyzat és a rabok között is, Nyugaton inkább csak a rabok között. Mindegy milyen a parancs-uralmi felállás, az írányított kérdésekre adott válaszokat nem a kutató fogja "sugalmazni", hanem a rendszer. (Lásd: Goffman - szelf-reprezentáció).

3. A tudományhoz pénz kell, a pénzhez hatalom. A tudományos kutatást valakinek finanszíroznia kell. A kutatás ezért mindig visszatükrözi a hatalom prekoncepcióit. (Lásd: Foucault - governmentalizmus).

Eddig ezzel nem mondtam túl sok újat. Az viszont talán érdekes lehet, hogy éppen abból az érdekből írom ezeket a blogokat, hogy a börtön belső világát kifordítsam, annak érdekében, hogy az általános és speciális jellegű visszásságok kiderüljenek. A kérdés az, hogy erre a mi alkalmasabb. Az egyszerű jelentés-jellegű munka (ami itt a blogon olvasható), vagy a "statisztika"?

Képes a statsiztika elmondani a valóságot?  

Goffman izolációs tézise v Foucault panoptikus tézise

Ismét elgondolkodtam Goffman ('61) és Foucault ('75) elméletein, amiket 14 év választ el Goffman javára. Goffman totalitás elméletét sokan cáfolták a leggyengébb pontján keresztül, a totális izoláció elve okán. Tézise szerint a börtön teljesen el van zárva a külvilágtól. Ebben a tételben azért van számos igazság is:

Egy incidens és a „börtönörvény”

Ez egy saját hétköznapi tapasztalat, amit a kriminológia nyelvén keresztül próbálok megközelíteni.

1. A történés

A napokban lementem a sarki közértbe, és a bejáratnál állt egy megtermett roma „lézengő” fiatalember.

A cigánybűnözés-fogalom és a halálbüntetés visszavezetése iránti vágy

A két fogalommal és a köréjük csoportusuló jelenségekkel kapcsolatban már több alkalommal foglalkoztam ezen a blogon. Amit itt leírok, az akár kutatási program (kulturális kriminológia, kritikai kriminológia) is lehetne, de most inkább csak pár ismérvet gyűjtök össze a cigánybűnözéssel és a halálbüntetés támogatásával kapcsolatos nézetekről, valamint néhány ezekhez hasonló társadalmi jelenségről. 

A Rivotril inverz hatása

Bármennyire is nyugatószer a Rivotril, a börtönben - túladagolva - tombolást eredményez. Nagyon sok mindennel lehet ezt magyarázni, most itt csak vázlatosan pár pont:
1. A börtön agresszív közeg, és a "drog" valós hatása mindig függ a közegtől.
2. A Rivotril túladagolása nyilván nem egyezik meg azzal a hatással, amit a Klonazepám megalkotói elképzeltek, ugyanis ők orvosi felügyelet mellett, gondosan adagolt gyógyszermennyiségre gondoltak a munkájuk során.
3. A bűnözők könnyen tolerálják a kockázatot.
4. A börtön néhány rabnál extrém kockázatkereső magatartást alakít ki.
5. Néha ez a magatartás kockázatkereső személyiséggé torzul avagy kumulálódik, amihez társul a súlyos benzodiazepin addikció.
6. A börtönben a Rivotril az átutazást is elősegíti, azaz a rab nem érzi, hogy be lenne zárva. Extrém magaviseletű rabok, ezt kihasználják, és a 4-es pont értelmében függővé válnak.
7. A "benzodiazepin szindróma" egyes elemei kifejezetten hasonlítanak az antiszociális személyiségzavar egyes jegyeire, és a pszichopátiás személyiségvonásokra.

Miről nem szól a kriminológia / pönológia: az X ismeretlen

Mielőtt a fenti ábrát elemeznénk, pár dolgot szeretnék óvatosan előre jelezni:

1. A fentiekből nem következik semmilyen értékítélet, sem rossz, sem jó.

Mentalitás vagy identitás: ki a bűnöző és mi a börtön?

Négy hatalmasság elméletét akarom majd összevetni egy hosszabb cikkben: Foucault, E. Sutherland, Goffman, Zimbardo. Itt és most nincs alkalmam leírni az összes gondolotomat. Ez csupán egy gondolati vázlat.