Dolgok a börtönben 4. - a börtön szaga

Alig múltam 18 éves, amikor először a börtönbe léptem, és nagyon figyeltem a szagokra, mert arra számítottam, hogy nagyon büdös lesz.

Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy leginkább szappan és cigi szag volt a börtönben. Ez a szag viszont nagyon egyedi volt, összetéveszthetetlen, olyan szag, amit máshol nem nagyon lehet érezni, csak a börtönben. Ehhez kapcsolódik, hogy Dániában is ilyen szaga van a börtönnek, azaz megint egy élményem jön elő: Dániában sok időt töltöttünk azzal, hogy a börtönigazgatóval beszélgettünk, aki nagyon gondosan mindent megmutatott, és délután vérge elindultunk a körlet felé, egy ajtó kinyitása után ugyanazt a szagot éreztem meg, amit 1991-ben a Gyűjtőben. Miért fontos ez? Azért mert a börtönszag igazából nem a börtön szaga, hanem a körleté, azaz azé a helyé, ahol a rabok zárkái vannak.

Teljesen biztos vagyok abban, hogy a börtönszag élményéhez kell még valami. Kell a tudat, hogy a börtönben vagyok éppen. Számos helyen lehet olyan szag, mint a börtönben, azonban nincsenek ott a rácsok, a zárak, a nehéz ajtók, és még valami még fontosabb hiányzik: a stressz szaga. Állítom, hogy a börtönszagban valamilyen szinten az adrenalin vagy a tesztoszteron szaga is belekeveredik. Vannak olyan kutyák, akik állítólag kiszagolják a rákos embereket, és ugyanígy működik szerintem az "öreg smasszer" is: "kiszagolja", ha valaki már volt börtönben, bizonyára a rabok is ilyenek, azonban mégsem véletlen, hogy a rabok az őröket "kutyáknak" nevezik.

Nem csak a körletnek van szaga, hanem a zárkáknak is. A zárkában lehet érezni a férfiszagot, a mosdatlanság szagát, vagy az ételek szagát. Egyes zárkákban, például a csurmákban, iszonyat cigifüst szokott lenni. Egyszer beszéltem egy bolgár nővel, aki azt mondta, hogy Budapestet a füstös lebujok miatt szereti. Nem ilyen füstösségre kell gondolni. A csurmában fényes nappal is fullasztó, rendkívül tömény cigifüst tud lenni, hőségben és fagyban egyaránt. Még ha órákkal a csurma kiürítése után megyünk be oda, akkor is lehet érezni a cigiszagot. Mintha egy hamutálat közelről szagolgatnánk, vagy egyenesen beleszippantanánk. 

Néha egyes börtönöknek olyan rossz az általános állapota, hogy belengi a csatornaszag az egész épületet. Ez a szag viszonylag enyhe, de igenis lehet érezni mindenütt, és az önmagukra adó rabok ezt nem tudják semlegesíteni, bárhogy törekszenek rá. Számos olyan zárkában jártam, amelyeknek a lakói igyekeztek nagy tisztatságot tartani, sokat szellőztettek, de mégis ott lebegett az enyhe csatornaszag. Ehhez kapcsolódik, hogy egyes rabok kifejezetten "arra gyúrnak", hogy kellemes illat legyen a zárkájukban.

Egyszer egy olyan rab zárkájában voltam a fogdán, aki nem régen kísérelt meg a börtönből szökést. Az ilyen rabokat nagyon szigorúan tarják, és néha nem jó a szellőzés. A fiatal rab éppen angolt tanult, és rengeteget olvasott, tehát nem volt igénytelennek mondható, azonban a kis zárkájában, ahol a fogdabüntetés miatt egyedül volt, iszonyatos szag volt. Elhasznált levegő, lábszag, csatornaszag, izzadtságszag és mosatlan ruha szagának keveréke. Az eset nagyon régen volt, de mégis élesen emlékszik a szagra az agyam.

Volt egy roma rab, aki nagyon dagadt volt, ragyás képű, és enyhe értelmi fogyatékos, a társai állandóan bántották, verték és megalázták. Nos, ő egyszer bekente magát ürülékkel, hogy védekezzen a többiek ellen, akik ilyen állapotban meg sem merték közelíteni. Én magam már akkor láttam ezt a rabot, amikor a fekáliát lemosta róla az egészségügyi személyzet. (Minden elismerésem az ilyen hősies munkért.) A fekáliával való  manipulálás egyáltalán nem csak magyar jelenség, hiszen részben erről szólt az észak-ír dirty protest. Birtokomban van pár olyan fénykép, amelyen az látható, hogy a fogvatartottak fekáliával írnak fel valamit a zárkák falára. Ez a börtön valósága, ezt is nagyon sokaknak kellene tudnia, aki naivan nyilatkoznak a börtönről: azt gondolják, hogy bűnhődjenek csak a rabok, mert megérdemlik; vagy akik beavatatlanok: azok, akik - például jogvédelmi szempontból - ostorozzák a börtönt, de nincsenek tisztában azzal, hogy valójában mit jelent a börtönbeli munka.

Külön szaga van a börtönbeli üzemeknek. Én magam is entellektüel stílusú ember vagyok, azaz nem járok üzemekben, azonban azt mégiscsak tudom, hogy egy átlagos, akkora létszámú üzem, ami a börtönökben van, a külvilágban teljesen máshogy néz ki: a feltételek a külvilágban jóval jobbak. Jártam olyan labdavarró üzemben Magyarországon, ahol több mint hetven rab dolgozott, a hőség miatt félmeztelenül vagy atlétában. Tetoválások a karokon, vállakon, hátakon, és firkák a falakon. Meztelen nők képei mindenütt. Férfivilág. Ugyanakkor voltam egy bolgár börtönben, ahol ugyanennyi nő dolgozott egy varróüzemben, zúgtak a gépek, de még hangosabban bömbölt a kerdeskedelmi rádió, a neonfények villództak, és a ragasztóüzemből átterjedt a hígitó szaga. Éppen olyan szag volt, mint a labdaüzemben.

Egyszer egy cimborámmal bementünk a Balatonalmádiban bezárt gyermekotthonba, amelyet pár héttel az előtt ürítettek ki. Gyermekszag volt mindenütt, mint az ovikban. Egyszer döbbenten éreztem ennek a szagnak a nyomát egy fiatalkorú intézetben.

Külön érdekesség a börtönbeli konyha szaga, ami szintén összetéveszthetetlen, talán azért mert a legtöbb börtönkonyhát nem konyhának tervezték, és ezért a pára nem tud kiszellőzni. A gőzben kondenzálódnak a zsírcseppek és ráragadnak az emberek bőrére és ruhájára. Egy (nem magyar) börtönben azt is láttam, hogy a szakácsok főzés közben egyfolytában dohányoztak.

Végül érdemes megemlíteni az egészségügyi körletek speciális szagát, ami majdnem olyan, mint az átlagos kórházi "illat", de keveredik a börtönével.