Egy incidens és a „börtönörvény”

Ez egy saját hétköznapi tapasztalat, amit a kriminológia nyelvén keresztül próbálok megközelíteni.

1. A történés

A napokban lementem a sarki közértbe, és a bejáratnál állt egy megtermett roma „lézengő” fiatalember.

Mivel magam is megtermett vagyok, csak kihúztam magam, és akadály nékül mentem be a közértbe. A húsos pultnál állt egy vékony roma nő, és 25 deka borjú parizert kért. A szőke pultosnő lassan-komótosan adagolta a szeleteket. Közben bejött a roma fiú, és elnézést kért tőlem, „bocsika”, mert nem fértünk el egymás mellett, aztán megjegyezte, hogy gyorsabban is mehetne a kiszolgálás.

- Tessék? – kérdezte a szőke eladó nő, kissé sértődötten, mivel nagyon meleg volt a boltban.

- Mi? – kérdezte vissza a roma fiú.

A szőke nő türelmesen elmagyarázta, hogy ilyen lassan működik a gép, nem lehet mit tenni.

Végül odaadata a húst a párnak, akik sértődötten távoztak. A roma lány mintha grimaszt is vágott volna.

Én kerültem sorra, de a szőke nő elrohant.

- Ne haragudjon, de ezek a múltkor is... – nem hallottam a végét.

Sokáig vártam a pultnál a melegben, és végre jött a szőke nő.

- Ne haragujon, de nem szeretem, ha halálosan megfenyegetnek. Nagyon ideges leszek tőle.

Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak.

- Nem kell azt olyan komolyan venni – feleltem végül.

- Ezeket igen – nézett komolyan a szemembe a szőke nő. – A múltkor is itt voltak, zsebre vágtak valamit, behívtam a raktárba, hogy mutassa meg a zsebeit, de elkezdett a sliccével babrálni, azt hitte, hogy megijedek tőle. Mondtam neki, hogy csak nyugodtan, mert veszi a kamera.

- Teljesen máshogyan viselkednek, sajnos – mondtam. Arra akartam utalni, hogy kulturális különbségek vannak az etnikumok között. A nő mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.

- Ez a hely eddig rendben volt, vagy legalábbis úgy tűnt – azzal odahívott egy idősebb férfi alkalmazottat. – László, hogyha megint meglátja, hogy ilyen sötét emberek jönnek be, kövesse őket nagyon szorosan, nézze, hogy mit csinálnak, és szóljon nekem.

- Jól van, rendben – felelt László, és a testtartásán látszott, hogy nem igen tetszik neki ez a megbízatás.

Végül én is megkaptam a húst, és mentem fizetni.

A kasszánál egy barnabőrű, barnahajú, szemüveges lány dolgozott, aki ki volt készülve a melegtől. Szinte biztosra vettem, hogy a romák kifizették a húst, és nem loptak el semmit.

2. Kérdések

- Vajon mit jelent, hogy „megtermett roma fiú”?

Ez pusztán azt jelenti, hogy egy nagyobb darab roma fiatalember már csak a mozgásával rémületet kelt.

- Vajon miért húztam ki magam?

Talán azért, hogy én is nagydarabnak tűnjek (190 cm magas vagyok).

- Miért adagolta a pultos nő lassan a húst?

Egyszerű: így működik a gép.

- Mit jelent a „bocsika”?

Annyit jelent: bocs, át szeretnék menni.

- Miért nem értették egymás beszédét?

Mert annyira feszültségteli volt a helyzet.

- Mit jelent a grimasz?

Annyit jelent: már megint ezt tapasztalom, már megint lenéznek a bőrszínem miatt.

- Mit jelent a sztori a mutogatásról?

Lehet, hogy megtörtént. Sajnálatos. Ezt megtehette volna egy hasonló helyzetű nem roma illető is.

- Mit jelent a halálos fenyegetés?

Ez is csak lehet, hogy megtörtént. Sajnálatos. A két kultúra teljesen mást ért pl. a „megöletlek” kifejezésen. Van például egy olyan cigánydal, hogy „vakuljak meg, úgy szeretlek”, nyilván ezt sem kell „komolyan” venni.

3. Pár megállapítás

- A magyar-roma interakcióban van egy faji zönge, amit nem lehet kikerülni.

- Ennek a faji zöngének történelmi hagyományai vannak. (Lásd I. Fonseca: Állva temessetek el!)

- A romaság helyzete az elmúlt ötven évben megváltozott.

- A romaság helyzete az elmúlt húsz évben is megváltozott.

- A romaellenesség szinte zsigeri azokban az a magyar emberekben, akik többet találkoznak velük hivatalos helyzetekben.

- Akik a mindennapi munkájuk során találkoznak a romákkal, félnek tőlük.

- Akik egy helyen élnek velük, azok elkerülik őket, és igyekeznek a legkevesebbet érintkezni velük.

- Ez utóbbinak az lesz az eredménye, hogy a magyar emberek nagyon keveset tudnak a romákról. Az ismeretek szűrőn keresztül jutnak el hozzájuk. Ez egyfajta hozzállást, rosszabb esetben mentalitást eredményez.

- Ennek az eredménye: gyűlölet, félelem, harag, tehetetlenség.

- Ezt a romák látják, érzik és tudják.

- A tehetetlenséget néha valóban kihasználják.

- Egyes magyarok a tehetetlenséget tetterővé akarják átformálni, ez rendben is lenne, de ott marad a gyűlölet, a félelem és a harag.

- Ezt is észlelik a romák, és a magyarsággal azonosítják. (Természetesen a romák között is vannak előítéletes személyek, és bűnözők is.)

- A romák etnikai kihívásra adott reakcióit könnyebb büntetőjogi szemszögből megközelíteni. Ebben a helyzetben ugyanis a romáknak szinte nincs más lehetőségük, mint a többségi társadalom által fenttartott és meghozott törvények áthágása.

- A magyar többség hasonló volumenű tettei máshogyan zajlanak: magasabb fokú a szervezettség és az uniformizáció, több az anyagi ráfordítás, kevésbé nyílt a fenyegetés, kevésbé hangsúlyos a közösségiség és a szolidaritás (a magyarok elítélik azokat a magyarokat is, akik nem értenek velük egyet), sokkal inkább szimbolikusak, jogi értelemben nem büntethetők, de ugyanolyan immorálisak. Ezek a reakciók remélhetőleg nem a teljes magyar többséget reprezentálják.

4. A börtön

A börtön az igazságszolgáltatás végpontja, és ilyen szempontból a fenti problémák olvasztótégelye.  A börtön egy olyan örvény, ami a fenti folyamatokat magába rántja, és ugyanakkor mozgatja is. A börtön-örvénynek természetesen vannak szintjei, ahol a szankciók hatékonyan megtörténhetnének, és akkor a „bűnöző” nem kerül börtönbe.

Ezek a szintek:

- a mindennapi intra- és interraciális kommunikáció

- az oktatás

- a mindennapi hivatalos kommunikáció

- a közösségi kohézió és szolidaritás

- a térfigyelő kamerás (CCTV) megfigyelés hatákonysága

- a rendőrségi munka

- az ügyészi munka

- a bírói munka

Ha ezekben jelen van a rasszizmus, akkor a börtönben is jelen kell lennie, mert a fentiek nékül a börtön léte elképzelhetetlen. Az a sejtésem, ha csupán az első szinten (mindennapi kommunikáció) rasszista jelenségek uralkodnak, az megfertőzi az összes többit.

A mindennapi kommunikációt a szociálpszichológia tanulmányozza:

- személyészlelés

- csoportésztelés

- befolyásolás

- meggyőzés

- attitűdök

- sztereotípiák, előítélet, szegregáció

- konformizmus (és deviancia)

- csoportgondolkodás

- döntés

- normák

Engem leginkább a normák, a konformizmus és a deviancia kapcsolata érdekel a leginkább, továbbá az, hogy ezt milyen szemszögből közelíti meg a jog(tudomány), hogy működnek és érvényesülnek ezek az igazságszolgáltatásban, illetve hogy az egésznek milyen társadalmi és kulturális alapja van. Döbbenetes, hogy ezekre választ kaphatunk, ha a börtönt tanulmányozzuk.