A cigánybűnözés-fogalom és a halálbüntetés visszavezetése iránti vágy

A két fogalommal és a köréjük csoportusuló jelenségekkel kapcsolatban már több alkalommal foglalkoztam ezen a blogon. Amit itt leírok, az akár kutatási program (kulturális kriminológia, kritikai kriminológia) is lehetne, de most inkább csak pár ismérvet gyűjtök össze a cigánybűnözéssel és a halálbüntetés támogatásával kapcsolatos nézetekről, valamint néhány ezekhez hasonló társadalmi jelenségről. 

A., Nézetek és sajátosságok a cigánybűnözés-fogalommal kapcsolatban

1. A nézetet vallók alapkiindulása: A cigányok hajlamosabbak a bűncselekmények elkövetésére. Ha bármilyen állításukat cáfolni lehet, az érvelésükben mindig ide kanyarodnak vissza. 

2. Az 1-es pontban szereplő állítás vizsgálata szűk látókörű, általában csak saját vagy a közel álló mások megfigyelésén alapszik. (Ezt nem nevezhetjük tudományosnak.) 

3. A cigánybűnözés-fogalom hangoztatása és támogatása súlyosan torz moralizáció (a jogpozitivizmussal szemben) és a morális pánikhoz köthető jelenség. 

4. A vélekedés szerint, a cigányok által elkövetett bűncselekményekkel szemben csak a szigor és a büntetés hatásos. (Nem hat például az oktatás vagy a prevenció.) E vélekedést vallók csak a rövidtávú és differenciálatlan megoldásokban hisznek. 

5. Érvük szerint, a börtönben sokkal több cigány van arányaiban, mint kint. (Ez feltehetően igaz, azonban itt a vélekedést vallók nem látják át a börtönbekerülés útját és egyéb faktorait, mozzanatait.) Az igazságszolgáltatási végeredményt megcáfolhatatlannak hiszik. E mellett azonban kételkednek az igazságszolgáltatás munkájában, a rendőrség hatékonyságában, a börtönről pedig úgy vélekednek, hogy az nem elég szigorú.

6. A vélekedést vallók - nézetük szerint - nem feltétlenül rasszisták, sértésnek veszik, ha rasszizmussal vádolják őket. Nem fogadnak el semmilyen kritikát a tárgyban. 

7. A 6-os pont igazolására gyakran elhangzik az az érv, hogy vannak rendes cigányok is. 

8. Azt állítják, hogy nem lehet mit tenni, a bűnözés a cigányok vérében van. (Gyakori történet, hogy túl veszélyes helyen is elkövetik a bűncselekményt.) 

9. A cigánybűnözés ellen küzdőkkel szolidarizálnak. (Pl. Szoboszlai Barna esete) 

10. Úgy vélekednek, hogy a cigányokat táborba kell zárni. Egyes esetekben úgy vélik, hogy a közreműködésüknek köszönhetően kerültek végre egyes ciányok börtönbe. (Pl. Fosztogatások Sarkadon)

11. Szélsőséges esetben, heves vitában, arctalanul azt is vallják, hogy a cigányokat ki kell irtani. 

12. A cigányság jelenlétét kulturális fenyegetésnek élik meg. 

13. Történetekre, pletykákra támaszkodnak, és ezeket saját szájízüknek megfelelően színezik ki.

14. A jelenség nem csak hazánkban tapasztalható, illetve a külföldi tapasztalatok gyakran a nézetek alátámasztására használhatók (Lásd első megjegyzés).
15. A nézeteket gyakran kíséri szexista állásfoglalás is. 

B., Nézetek a halálbüntetés visszavezetésével kapcsolatban 

1. A nézetet vallók szerint az állam morális hatalmat jelent. 

2. Szerintük az állam érvényesítheti a bosszút. Nézetük szerint az igazságszolgáltatás lényege a bosszú. Vagy annak kellene lennie. 

3. Szerintük a szigorú büntetés elrettentő hatású. 

4. Szerintük a halálbüntetéssel teljeskörűen meg lehet oldani a bűncselekmény által okozott sérelmet (anti-resztoratív tézis). 

5. A nemzetközi szerződési kötelmeknél nagyobb horderejűnek tartják a kisebb közösségek vélekedését. (Nincsnek tisztában a képviseleti jog és a jogállamiság, de még a szuverenitás fogalmával sem.) 

6. Szerintük drága a veszélyes bűnözők életeben tartása és eltartása, és jobb megoldás a halálos ítélet. (Ez a nézet súlyosan torz részigazság. A börtön valóban drága, de ez nem magyarázat, és nem érv a halálbüntetés mellett. Az emberéletnek ugyanis nincs ára.) 

7. Egyenlőségjelet tesznek az állami akarat/szándék (intentio) és az egyéni (esetleg csoportos) akarat/szándék között. (A halálbüntetés végrehajtása útvesztő jellegű, és így sokkal módszeresebb, mint bármilyen gyilkosság. Sőt: paradox módon, ha nem módszeres, akkor társadalomtörténeti szempontból visszasüllyed gyilkossággá vagy halálra kínzássá.) 

8. Vallják, hogy a súlyos bűncselekmények ellen nem tud mást tenni a társadalom. 

9. Szerintük egyes esetekben a halálbüntetés eutanázia jellegű. (pl. súlyos elmebetegség fennállása esetén).

10. A 9-es pontot úgy racionalizálják, hogy azt állítják, hogy egyes fogvatartott személyek inkább kérik a halálbüntetést. 

11. Nem számolnak a halálbüntetés végrehajtásának szörnyűségeivel. (Lásd Edith Thompson esetét.) 

12. Szerintünk az állam struktúrája független a bűnözővé válástól, ahogy erre analóg hiedelem a fenti A/8-as érv is. (Ezt a nézetet a kritikai kriminológia és a kultúrális kriminológia eleve hibásnak tartja.) 

13. Szerintük a halálbüntetéssel és az azzal való fenyegetéssel csökkenthető a bűnözéstől való félelem. 

14. Poltikusok úgy érvelnek, hogy vissza kellene vezetni a halálbüntetést, mert így óhajtják a választók. 

A fenti A., és B., pontokba leírtakat lehetne a jogelmélet, a szociálpszichológia és kriminológia eddigi eredményeinek fényében is vizsgálni. 

C., Hasonló jelenségek 

1. Három csapás 

2. A szexuális bűnelkövetők kasztrálása. 

3. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (Life sentence without parole). 

4. Gyerekek számára szervezett elrettentő börtönlátogatás. 

5. Elrettentő ismeretterjesztés a bűnözéssel és a börtönökkel kapcsolatban. 

6. Szigorú drogpolitika. 

7. Médiafelügyelet a bűncselekmények interpretálásával kapcsolatban. Ugyanakkor: a bűncselekmények sajátos, felületes interpretációja.

8. Iskolai rendfenntartás. 

9. Az igazságszolgáltatás privatizációja (Lásd Trayvon Martin eset).