A fenti képen azt láthatjuk, hogy a rab és az őr gondolkodása kevésben különbözik egymástól. A rab a rács mögött arról álmodik, hogy egy öreg nénikét, baltával, italos állapotban megölhessen - vagy éppen az ellentétéről van szó - e miatt, azaz a tette miatt bánkódik. A kép jobb oldalán ülő őr újságot olvas, és arra gondol közben, hogy mennyivel hatásosabb lenne a gyilkosokat megölni, és nem őrizni őket. A bűnelkövetésről való képzelgés megjelenik a rács mindkét oldalán, szinte lényegtelen, hogy bánkódás a motiváció, vagy a bosszútudat. Az utóbbit retribúciónak hívjuk.
A jelenség nagyon érdekel engem, és emiatt már megszületett a fejemben egy könyv ötlete, ami Elliott Aronson Társas lény című könyve mintájára a bűnt társadalmi és társas termékként venné górcső alá. Aronson könyvének eredeti címe The social animal, azaz társas állat. Ez a címadás talán abból a tézisből indul ki, hogy az ember azért ember, mert társas közegben él, ahol interakcióban áll a többi emberrel, és szükségszerűen kommunikál.
Mi történik vajon, ha a társas közeg zárt? Csak a börtön lehet zárt társas közeg, avagy a utcai bűnözői csoportok interakciói is zártak? Tanulás vagy származás kérdése a bűnözővé válás? Mit tesz a börtön a bebörtönzött személlyel? Mit tesz a börtön a börtönőrrel? Mit jelent a többségi társadalom önvédelme? Mi a társadalom valódi akarata a bűnelkövetőkkel szemben? - Ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak engem, amióta írom ezt a blogot.
Az amerikai kriminológia jelentős mértékben szociálpszichológiai lábakon áll. Ha lenne alkalmam elmenni ezen holnap (2009. október 9.) az ELTÉ-re, akkor megkérdezném Aronsontól, hogy mi lehet ennek az oka. Azaz mekkora a szociálpszichológia hatása a kriminológiára?
A jövő év folyamán önálló könyvet szeretnék írni a témában, amihez minden ötletet szívesen várok.
Vitatkoznék azzal, hogy az amerikai kriminológia erősen pszichológiai alapokon nyugodna. Ennek több dolog ellentmond.
VálaszTörlésAz XX. század első évtizedeiben jogelméleti paradigmaváltás következett be és színre lépett az ún. jogi realizmus. Ennek révén a szociológia és a pszichológia (szépen lassan) polgárjogot nyert a jogtudományban. A nem sokkal később megjelent ún. chicagói iskola által preferált szociológiai megközelítés pedig erősen hatott az amerikai kriminológiai gondolkodásra. (Ld. még Boros János: Jogpszichológia és kriminálpszichológia; Belügyi Szemle 2004/5). Inkább az angol kriminológia fejlődésre jellemző a pszichológiai szemlélet.
A könyvhöz ajánlanám Philip G. Zimbardo: Lucifer effect c. könyvét, mert az Ön elképzelése és a Zimbardo könyve között sok hasonlóságot (átfedést?) érzek. A könyv megszületését nagyon várom! Remélem, megvalósul és hasonlóan olvasmányos lesz, mint a Társas lény.
http://www.scribd.com/doc/20797342/tanuk-padjan
Üdvözlettel
Orsós András
Kedves András!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a megjegyzést. A chicagoi iskola tanai nehezen választhatók le a szociálpszichológiáról (pl. Mead nagyon fontos elmélete a Szelfről, és pl. Goffman elmélete a szelf-reprezentációról.). Sutherland elmélete a differenciált asszociációról pedig rímel az attitűdformálás elméleteire.
Rengeteget írtam ezekről a blogomon. Zimbardo maga is szociálpszichologus, és a Milgram, Asch lényegi kísérletei a konformizmusról szintén szociálpszichológiai indíttatasúak. A konformizmus pedig a kriminológia egyik kuatási tárgya, ugyanúgy, mint a deviancia.
Valóban a Lucifer effect című könyv az egyik, ami elindított engem ezen az úton anno.
A bystander effect, a Kitty Genovese eset, és sok-sok más szociálpszichológiai alapkutatás kriminológiai alapokból indul ki.
De hadd említsek még egy példát. Az a szó, hogy cigánybűnözés nem csak morális pánik, hanem egyfajta zárt nézetrendszer is, aminek a kutatását Lewin kezdte meg már Amerikában.
A közeljövőben fog megjelenni egy cikkem a témában a Börtönügyi Szemlében. Addig itt olvasható:
http://www.scribd.com/doc/18221033/Fliegauf-Gergely-A-differencialt-asszociacios-elmelet-es-a-kognitiv-behavior-terapiak-kapcsolata-a-borton-mint-a-kriminologia-es-a-szocialpszicholog
Fliegauf Gergely
Merész kijelentés volt a részemről az előző kommentben a "vitatkoznék", hisz se szociológus, se pszichológus nem vagyok (pláne ezek oktatója). Nem mellesleg valóban: a szociológia és a szociálpszichológia között szoros kapcsolat van (ahogy erre Andorka Rudolf is rávilágít). Nem gondoltam egészen végig.
VálaszTörlésMég egy javaslat: említette a "cigánybűnözést", amely szerintem sem valós jelenség. Talán ezt a tervezett műben lehetne kevésbé "zárt" megközelítésből is elemezni. Nemrég tudtam meg, hogy büntetőeljárási jogi gyakorlaton valamelyik évfolyamtársam a "cigánybűnözésről" tartott kiselőadást. Felháborítónak tartom, de hogy a lényegre térjek, talán érdemes foglalkozni a bv-etnikum-előítéletek témával is.
Tegnap jutottam el odáig, hogy megnézzem az eheti Kékfényt és arról jutott eszembe, hogy a tervbe vett könyvben részletesebben is érdemes lenne szólni arról, hogyan törik meg a fogvatartottak a gyengébb akaratát olyannyira, hogy akár öngyilkosság elkövetésére is ráveszik. Ehhez szorosan kapcsolódik szerintem a Kékfény másik riportja, amelyet egy egykori "rabszolgával" készítettek. Hogy lehetséges az, hogy nem mentik meg magukat, amikor alkalom nyílik erre? A fogvatartott, akivel így kegyetlenkednek a társai, hogy nem megy oda a fegyőrökhöz segítségért folyamodni?
VálaszTörlésHa jól sejtem, ez a viselkedés korántsem konformista már, tehát egy másik (szociál)pszichológiai jelenség adna erre magyarázatot.
Kedves András!
VálaszTörlésSzerintem azért nem, mert
- az őr is részese a játéknak, haszna származik belőle
- az őr is fél, tahát nem mer segíteni
- az őr rasszista
- az őr is része a hierarhiának
- a rab fél szólni, kb. olyan, min árulkodni az oviban: így mindenki utálni fogja, tehát a rangsor végére kerül
Kedves blogger!
VálaszTörlésSzerintem azért mégis, mert
- az őrök számottevő többsége nem adja a rabok alá a lovat, mert azt a fogvatartottak később kihasználják;
- bár lehet, hogy van a bv őrökben egy természetes félelem, azért még mindig ők uralják a bv intézeteket;
- az őrök számottevő többsége maximum előítéletektől terhes, de még azt is meg merem kockáztatni, hogy ismerve a rabok életútját, talán még toleránsabbak is, nem hogy előítéleteik lennének (sajnos nem tudok arról, hogy lennének erre vonatkozó felmérések);
- szerintem is része a hierarchiának, de ez hogy jön ide?;
- lehet, hogy vamzer lesz, de legalább életben marad és még mindig jobb hátul kullogni, mint kiesni a sorból.
Kedves NetBandita!
VálaszTörlésSajnos tévedsz. Privátban szívesen felvilágosítalak.
Az jutott eszembe, hogy a készülő könyvben talán érdemes lenne szentelni egy fejezetet annak a folyamatnak, ahogyan a fiatal felügyelő kezdeti, talán meglévő előítéletei az évek során hogyan formálódnak át masszív rasszizmussá. Ahogyan a csoportgondolkodás kihat az egyénre, ahogyan a szakma fortélyainak eltanulása közben eltanulja az "öregek" előítéleteit is...
VálaszTörlés