Alekszandr Szolzsenyicin Gulag Szigetcsoport című hatalmas műve börtöntudományi szempontból is igen jelentős. Korábban írtunk ezen a blogon Roberto Bolañoról, aki szintén zseniálisan ábrázolta a börtönök világát. Abban a műben két alapvető börtönigazságra bukkanhattunk, a Gulagban se szeri, se száma az ilyen bölcsességeknek. Az a gond csupán, hogy maga Szolzsenyicin sem törekszik a szépirodalmi babérokra, és mi tagadás, a magyar fordítás néha kifejezetten gyatra.
A Gulag Szigetcsoport című könyvben mégis benne foglaltatik az egész orosz szépirodalom, Csehov, Puskin, Dosztojevszkíj, Gogol, Tolsztoj, de akár napjaink hősei Szorokin vagy Pelevin, de a keleti sci-fi nagyjai is: a Szrtugackíj fívérek.
Természetesen a megsemmisítő táborokat nem lehet a börtönvilághoz hasonlítani, vagyis inkább nem azonos jelenségekről van szó. A Gulag című könyvben azonban a börtönnel kapcsolatban rendkívül mélyen szántó elemzéseket olvashatunk.
Itt a vamzer vagy a spicli kérdését értelmezzük bővebben.
A spiclik vagy a vamzerek funkciója a börtönben a felelősség csökkentése, azaz a reluktancia (szemhunyás) megideologizálása.
Abban a börtönrendszerben ugyanis, ahol a rezsim megengedi a besúgói hálózat működését, a felelősséget a vamzerokra hárítja.
Ennek következtében a börtönben dolgozó őröknek speciális vélekedésük alakul ki a felelősségről.
Az őrök úgy gondolják, hogy a másokért (elsősorban a rabokért, de az őrökért is) érzett felelősség „csicska” dolog. A csicska jelző itt azt jelenti, hogy „nálam alacsonyabb rendűnek való”.
Ezért az őrök mímelik a felelősségvállalást, illetve nem vállalnak el semmit, és le vannak bénítva, megszűnik a kezdeményezőkészségük. Ez eleinte könnyű helyzetnek tűnhet, azonban az őrök képtelenek szétszakadni, nem tudják az egyik énjüket a másiktól eltávolítani, és valóban kiégnek, azaz cinikusak és apatikusak lesznek. Később nihilisták és fatalisták. Rengeteg őr kezd szerencsejátékba, sokan lesznek alkoholisták, sőt még előfordul a korrupció is. Ezek mind önmegsemmisítő folyamatok a nehézsorsú őrök életében. A börtöngépezet nem csak a rabokat darálja le, hanem az őröket is.
A fentiek miatt a rendszer önfenntartó lesz, azaz az őri nemtörődömség tovább erősíti a spicli/vamzer/csicska struktúrát a börtönben. Ezt a folyamatot hívjuk reluktancia-körnek.
Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a börtönbeli informátor-hálózat, a vamzerség, a fentebb leírt reluktancia-kör felszíni jelensége. Azaz a többi rab beárulása, beköpése csak azért működik, mert fennáll a reluktancia-kör. A vamzerok célja a börtönben pedig nem csak abban merül ki, hogy a rabtársaikról információt mondanak az őröknek. Aki ezt hiszi, az naivan vélekedik a börtönről. Ugyanis a vamzerek érdekcsoportokhoz, gengekhez köthetők. A gengeken belüli hierarchiában is fontos szerepük van, és ez a funkciójuk sokkal fontosabb a börtönrendszer túlélése szempontjából. A vamzerok legfontosabb feladata a börtönben a személyzet megosztása, és egymás ellen való kijátszása. Mivel a börtönszemélyzet, általában váltásokban dolgozik, minden egyes őri csoportnak külön vamzere lehet. Szakterületenként is külön vamzerek működnek, vannak, akik a munkáltató őröknek szállítanak információt, vannak, akik a nevelőknek, őröknek, vezetőknek, és így tovább. Természetesen minden vamzer azt állítja magáról, hogy rendkívül megbízható, és hogy az általa adott információ helyes. A vamzerség nem működhet bizalom nélkül. Az lesz ennek az áskálódásnak a következménye, hogy a személyzet tagjai nem fognak bízni egymásban. Ez meg természetesen a rabok érdeke.
Az előzőekből következik, hogy az őrök nem vállalják fel a reluktancia-kör rendszerrel ellentétes gondolataikat, mert sokkal több energiájukba kerülne az igazságért folytatott harc, mint a sodródás. Ezért azok a törekvések, amelyek teljes mértékben fel akarják számolni a börtönbeli kiszolgáltatottságot és a megalázó helyzeteket, szélmalomharcnak tekinthetők. Ugyanakkor a cél mégiscsak a börtön erőszak- és bűncselekmény mentessége, azaz törekedni kell a fentebb leírt folyamat enyhítésére, akár radikális börtönreformok által.
Végső következtetésünk az, hogy a börtön rendszere világszerte paradigmaváltás előtt áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése