Megfejthetetlen jegyek egy börtönrajzon. Ha képre klikkelünk, nagyobb méretben látható. Szinte biztos, hogy másolt képről van szó, amit a fogvatartott rendkívüli precizitással készített el talán egy fényképről. Később pedig saját motívumokkal díszítette a képet: ezek a rózsák, amik általában a fiatalságot jelképezik, és a csillagok, amit inkább a távolságot és a titokzatosságot. Minkettő utóbbi jellemzője a női nemnek, amire a fogvatartott ráérez. Azonban nekem itt véget is ér a pszichológiai tudományom, ezért kérdezem meg:
- Mit jelentenek az alak háta mögött látható "sugarak"?
- Mi fejez ki a nő tekintete?
- Mit jelent az, hogy a nő félmeztelen?
- Miért maradt a nő maga fekete-fehér, míg a szája, a fülbevalója és a mellbimbója színes?
- Miért inas a nő?
- Mit jelentenek a rózsák, a tövisek és a csillagok?
(Sajnos ez utóbbi kérdésekkel nem tud az igazi börtönpszichológus foglalkozni, mert nincs rá ideje...)
Lássuk a levelet:
Tisztelt Fliegauf Gergely!
Megtaláltam a blogját, ami börtönpszichológiával foglalkozik. Segítséget szeretnék kérni, de nem akarok a terhére lenni!
Továbbtanulás előtt állok, és igencsak foglalkoztat a pszichológiai szakirány. Gondolkodtam azon, hogy szívesen lennék börtönpszichológus, csak azt nem tudom, képes lennék-e csinálni. Esetleg tudna-e támpontokat adni abban, hogy ezt mi alapján dönthetem el? Honnan tudnám kideríteni, hogy elég felkészült, toleráns és elfogadó lennék-e a rabokkal szemben?
/Kis pontosítás végett: olyan emberekkel kellene dolgoznom, akik bűncselekményeket követtek el. Elképzelni nem lehetetlen, de nem tudom, a valóságban is ilyen toleráns tudnék-e lenni a rabokkal? Képes lennék-e velük együtt dolgozni, tudatában a tettükkel. S ha képes lennék, nem változtatna-e meg nagyon engem, hogy olyan kemény életsorsokat láthatok? Általában azt mondják, mondani könnyű, de minden csak élesben dől el... de mi értelme lenne ilyen irányba szakosodni, ha nem bírnék megküzdeni vele?/
Valamint a másik kérdésem az lenne, hogy milyenek az elhelyezkedési lehetőségek ebben a szakmában? Ezen a területen is jellemző-e a túlképzettség?
Remélem nem zavarom nagyon az ilyen jellegű kérdésekkel!
Kedves Levélíró!
Olyan levelet írt, amire a válasz egyfajta ars poeticának is tekinthető.
1. Talán azt válaszolnám, hogy a puding próbája az evés, azaz senki sem tudhatja magáról, hogy jó börtönpszichológus lenne-e, de ez bármilyen más szakmára ráhúzható. Például senki sem tudhatja magáról, hogy jó buszvezető lesz-e. Persze gyengénlátó ember ne legyen buszvezető. Ilyen szempontból a börtönpszichológusság gyengénlátása az intolerancia, az előítéletesség, a következetlenség és folytathatnám, de ez még mindig nagyon sok szakmára vonatkozhatna. Meg az előítéletesség is „kétélű fegyver”, ugyanis lehet, hogy a munkában mentes vagyok az előítéletektől, de a magánéletben nem. Márpedig aki a magánéletben előítéletes, az bizony a munkájában is az, csak megjátssza magát. Egyfajta ripacs. Szóval ez a „ripacsmentesség” lenne egy jó irány. Ehhez pedig önismeret kell. Az önismeret elsajátítása nagyon nehéz. Ön, ha továbbtanulás előtt áll, akkor szinte bizonyos, hogy nem rendelkezik kellő önismerettel, mert még nagyon fiatal. Az önismereten kívül a börtönhöz mindenképpen kell kíváncsiság is, határtalan és megdönthetetlen. Ezt én mindenképpen látom a soraiban, hiszen nagyon jó kérdéseket tesz fel a zárójelek között.
2. Amennyiben Önnek személyes indíttatása van arra, hogy börtönpszichológus legyen, mondjuk valamilyen közeli hozzátartozója van börtönben, semmiképen sem javaslom, hogy a börtön közelébe menjen! Ennek csak csalódás és keserűség lenne a vége mindkét részről! Azért, mert a börtönben mindenki szerepet játszik, sokkal élesebben, mint például egy színházban, és az ilyen színjáték nem tesz jót az emberi kapcsolatoknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a börtönben nem lennének fantasztikus személyes találkozások. Ezek csak akkor lehetségesek, ha az illető (aki például börtönőr vagy börtönpszichológus akar lenni) tiszta lapokkal játszik.
3. Ha a valakinek a bűne Önt megbotránkoztatja, de Ön nem sértettje a bűncselekménynek, akkor baj van, mert Ön determinista, azaz hisz a dolgok eleve elrendeltségében, és azt gondolja, hogy Önnek morális alapjai vannak arra, hogy igazságot tegyen. Az ilyen vélekedéseket a börtönben el kell felejteni. A rabok az ilyet azonnal kiszúrják, és félni kezdenek vagy visszavágnak. Félő és visszavágó pácienssel pedig nem jó dolgozni egy pszichológusnak. A börtönpszichológia célja a börtönártalmak csökkentése, nem pedig a rabok „nevelése”. Helyi szinten kell nehéz helyzeteket megoldani, bölcsen dönteni, nem lehet Freud módjára a mélyben kurkászni, mert arra nincs idő. Ugyanakkor a börtönpszichológus mindig az adminisztráció része, mert hivatalos véleményt formál a rabról, ezért a rab úgy fog rá tekinteni, mint aki előtt viselkedni kell. Ezért a börtönpszichológusnak mindig tisztázni kell a kliensével, hogy mire megy ki a játék. Ez az esetek többségében puszta ventilláció lenne a rab részéről (feszültséglevezetés), azaz a börtönpszichológusnak nagyon jó villámhárítónak kell lennie.
4. A börtöntapasztalat természetesen megváltoztatja az embert. Humánussá teszi, ha emberséges, de brutálissá teszi, ha keménykedik. A pszichológus munkája pátyolgatás egy őr munkájához képest, aki elpusztul, ha nincs némi pszichológiai készsége (akár gonosz is), de ugyanígy: a börtönpszichológus is elpusztul, ha egy kicsit nem őr. Ha tiszta szívvel áll hozzá a munkához, mint ahogy az előbb leírtam, a börtön jobb emberré tesz mindenkit. Hiszen a börtönben a legszerencsétlenebb emberek vannak, akikkel jót tenni a legjobb. Ha őket nem nézzük embernek, akkor magunkat sem tartjuk embernek, mert gonoszság van bennünk, amit az önismeret hiánya miatt nem látunk meg.
5. Ha úgy dönt, hogy a pszichológia szakra megy, akkor ott inkább a szociálpszichológiára fókuszáljon, mert a börtön társas közeg, ahol a szociálpszichológia alkalmazott ágaival többet ér, mint a mélylélektannal. Emellett érdemes addiktológiát tanulni, mert nagyon sok rab „drogos” is egyben. Ha ezekkel a tudományokkal képes kibékülni, akkor érdemes szakosodni. (Nincs börtönpszichológia szakirány, ami az én általam a blogon leírtakra legjobban rímel, az talán az ELTE Deviancia Szakirány, ahol szociológusokat képeznek, nem pszichológusokat.)
6. Az elehelyezkedési lehetőségek jók, és nincs túlképzettség. (Folyton tanulni kell, és ez így jó. Én például Öntől azt tanultam meg, hogy ha van valamilyen kérdés, ami foglalkoztat, az bátran fel kell tenni.)
Lévén - sajnos - nem vagyok pszichológus, de azért - persze - benyomásaim vannak. Én alapvetően a testbeszédből indulok ki ennek a képnek a vizsgálata során, amely miatt nagyon triviálisnak tűnhet (de a szociálpszichológiával is ez a helyzet).
VálaszTörlésA színes részek (száj, mellbimbók, fülbevaló) számomra egyértelműen a nemiséget fejezik ki. Maga az egész kép - és nem csupán azért, mert az ábrázolt nő félmeztelen - a szexualitást szimbolizálja. Nézzük meg a dús kebleket, a duzzadt ajkakat (utóbbiak kicsit el is távolodtak egymástól), a felemelt karokat (amely ugye a kiszolgáltatottságot, a védtelenséget testesíti meg és egyben a melleket is kifeszíti, bár ez mintha a képen nem lenne megfelelően ábrázolva).
A csontsovány alkat, az inasság első körben a szegénységet juttatná az eszembe, de a jelenkori divatnak is megfelel az anorexiás alkat. Utóbbi esetben a nő szociális helyzetét inkább a középosztályba sorolnám. Ehhez képest a szinte aránytalanul dús mellek további lökést adnak a szexuális téma irányába. Ha konkrét személyről mintázza, érdemes lenne tudni, hogy valóban ilyen nagyok-e a mellei, fontos lenne azt is tudni, hogy milyen régóta ül az alkotója bv-ben (ha a rajztudását nem kívülről hozta, feltehetőleg elég ideje, hogy unalmában ilyen elfoglaltságot keressen). Visszakanyarodva, ezek a szemek akár kihívóak is lehetnek.
A rózsa motívumokra nem térek ki, mert arról nincs véleményem. Elfogadom, amit Ön gondol. A csillagok esetében az, hogy a fej köré pingálták, azt erősíti meg bennem, amit Ön is írt a titokzatosságról.
A sugárzó fej nekem a csodálatot (ragyogás) juttatja eszembe. Érzelmi kötődést jelenthet. Mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem a Szűz Mária-féle csodálatossággal azonos, mert nem felülről néz lefele. Inkább az egyenrangúságot fejezi ki az, ahogy a nő igézően néz. És ha már szóba jött, az is jelentőségre tehet szert, hogy talán az alkotója odaképzeli magát abba a térbe, ahova a nőt lerajzolta, mert a nő nem kifelé néz, hanem el. Talán a rab szeretne ott lenni mellette, talán vágyódik rá.
A hajáról nem beszéltem. Szerintem kócos és ápolatlan, amely megdönti azt a teóriámat, hogy akár jobb is lehet a szociális helyzete annál, mint amit a csontsoványsága mutat. (Persze ez picit csalóka manapság. Szerintem pont, hogy napjainkban a szegényebbek azok, akik túlsúlyosak. Ők nem (tudnak, képesek) odafigyelni arra, hogy helyesen táplálkozzanak, sportoljanak. Lehet, hogy veleszületetten ilyen?...)
Nos, nekem ennyi minden jutott az eszembe erről a képről most.
Kedves NetBandita!
VálaszTörlésNekem is ezek jutnak az eszembe. Nem tanultam rajzelemzést a la Vass Zoltán, mégis úgy találom, hogy egyes tartalmakra rá lehet hibázni, és talán lehet következetni bizonyos történésekre. Ilyen a Szűz Mária analógia is. Persze ott van ez utóbbiban a túlzottan magasra emelés, az istenítés, a szakralizáció azaz a távolítás. (Könnyű így, hiszen ő szent, nem érhetem el.) A szociálpszichológia azt mondja erre, hogy a konfliktuskerülők és a versengést nem kedvelők vagy túl könnyű, vagy túl nehéz célokat tűznek ki maguk elé, hogy megmaradjon az önbecsülésük. Különben a régi, vöröscsillagos magyar címerben is hasonló sugarak voltak.
A nemiség kérdésében teljesen egyetértek. A fülbevaló is a nőiességet fejezi ki, és milyen érdekes, hogy az is színes, nem? Az ember maga pedig nem színes! Lehet, hogy ez egyfajta önkifejeződés, amire a rab nem is gondolt. A nőket nem embernek tekinti, hanem célnak.
A rajzoló odaképzeli magát a képbe: zseniális meglátás!
A haj: Ki tudja? Lehet, hogy csak arról van szó, hogy a modell egy újságban lehetett, és "divatosan" be volt zselézve a haja.
A szegények túlsúlyosak: ez is nagyon jó meglátás!
A kép Szegeden készült, tehát a rab hosszúítéletes. Ennyit tudok róla. Talán egyszer Szegedre utazom, és mindent megtudok...
Remélhetőleg lesz még komment...
Jónak tűnik számomra az a feltételezés, hogy a konkrét személy elsikkad a női mivolta mögött. Ebben az esetben téves az a meglátásom, hogy konkrét személyhez fűződő érzelmi viszonyulás áll a sugarak hátterében. Viszont célnak meg nem merném nevezni, mert azt a - hatályos bvtv szerint - nem lehet elérni. (Erre gondolt, amikor írta a konfliktuskerülő önbecsülési taktikáját?) Inkább egy vágyról van szó.
VálaszTörlésSzerintem a rab már pár évet lehúzhatott Szegeden, és oly mértékben hiányozhat neki a szex, hogy talán ezért már neki minden mindegy csak nő legyen.
nekem a nő tekintete, inassága, a haja azt juttatta eszembe, hogy ez egy hasonlóan sokat leült rabnő, akit a rajzoló soha nem látott persze ruha nélkül, és a nagy melleket a képzelete rajzoltatta vele rá. a körítéssel (csillagok, sugarak) olyan, mint egy erotikus álomkép, amit esetleg egy szállítás után álmodhatott a rabnővel a rajzoló :)
VálaszTörlésaz erotikus jelleget támasztja alá a félemztelenség mellett még inkább az erotikus női testrészek és kellék színezése is: a színezés mindig az adott elemre irányuló érzelmi töltést jelzi. ahogy egyébként a méret is :) ha régóta bent van, akkor én azt is el tudom képzelni, hogy nem csak hiányzik neki a szex, de esetleg nem is pontosan emélkszik már a női testre, az emlékképeket a fantázia átszínezi, módosítja.
a nő tekintete szerintem egyértelmeűn kihívó, a szégyenkezés, szégyellősség totális hiányával. ez egy szexuálisan tapasztalt nő, aki tudja, hogy mit és kit akar az ágyban, és azt nem szégyelli, hanem megszerzi, ellenkezés nincs, azonnal a lényegre tér, a férfi túl sok körítés és kerülőút nélkül kapja meg. számomra ezt a bevállalósságot és egyébként a deviáns jelleget az is támogatja, hogy a nőnek oldalt fel van borotválva a haja, ha jól látom.
az inasságot egyébként nem csak a táplálkozás minősége tudja meghatározni, de bizonyos drogok hosszan tartó használata is okozhatja, pl. speed, kokain.
ennyi jutott most eszembe így szombat "reggel".
ági
Nekem nagyon férfiasnak tűnik ez a nő. Az óriás melleken kívül én nem látok benne semmi igazán nőieset. Nekem a karja nem egyszerűen inas, hanem kifejezetten férfias és aránytalanul erőteljes hátizma is.
VálaszTörlésHagi
Nekem a tekintete inkább félelmetes. Nagyon mély szenvedés vagy gonoszság van benne.
VálaszTörlésVagy valami "minden-mindegy" mentalitás. Amikor a halál sem számít.
Talán a saját szenvedését vitte bele a rajzoló.