Roberto Bolaño 2666 című könyve 2004-ben jelent meg, a halála után egy évvel. A nemzetközi kritikusok rendkívül lelkesednek a könyvért, és az angol nyelvű fordítás megjelenése óta, 2008 óta, az új évezred első igazi nagyregényének tekintik. Mitagadás, a könyv valóban lebilincselő olvasmány, van benne kábítószer (mexikói drogkartellek), börtön (a Ciudad Juárez városbeli, a valóságban is hírhedt börtön - [a belinkelt youtube videón egy börtönlázadás áldozatainak nevét olvassák fel az anyáknak...]), börtöngeng (a Black Panthers), nyomortelep (az El Chile névre hallgató illegális szemétlerakó, ahol végleges stádiumban lévő rékbetegek és haldokló drogosok élnek) és még sok olyan más téma, ami látszólag nem érinti a börtönblogot. Sokan azt állítják, hogy az egész élet maga le van írva a könyvben. És igen: a rákbeteg Roberto Bolaño többször visszautasította a májtranszplantációt, csakhogy kész legyen a mesterművével.
A könyv egyik főhőse a mexikói Ciudad Juárez (a könyvben Santa Teresa) börtönébe kerül, ahol szinte azonnal meg akarják erőszakolni, de aztán ő győzeldelmeskedik, méghozzá úgy, hogy a támadóját ő maga erőszakolja meg. Szert tesz két zárkatársra, akik mindketten brutális állatok, de a börtönben fenemód életképesek. Aztán a hősünk végignézi két fiatalkorú bűnöző módszeres kivégzését, aminek a lehető legextrémebb része a herék árammal való leégetése. Az egész a személyzet szeme előt zajlik.
Hősünket azzal gyanúsítják, hogy többszáz nőt erőszakolt és ölt meg a város mellett elterülő 21. századi rabszolgaterelepek közelében, a Maquiladoráknál. De a börtönben mindent meg lehet tudni, a bűncselekményekkel kapcsolatban semmi sem maradhat titokban.
Ez Bolaño első tétele: a börtönzaj
Nagyjából a következőképpen írhatjuk le a börtönzaj jelenségét:
1. A börtönben olyan személyek vannak, akik feltehetőleg valamilyen bűncselekményt követtek el.
2. Ezzel párhuzamosan számos olyan személy van odakint, aki még súlyosabb bűncselekményt követett el, de pl. a korrupció vagy az igazságszolgáltatás csődje miatt nem kerül be a börtönbe.
3. A bent lévő személyek azonban rendkívül sok információt visznek be a börtönbe a külvilágból.
4. A hírek a börtönben összegyűlnek, mint a falevelek egy hatalmas kosárban.
5. A hírek darabjait csak egymás mellé kell rakosgatni, hogy kiderüljön az egyes bűncselekményekkel kapcsolatos igazság.
6. A börtönben lévő befolyásos, és mentálisan nem sérült rabok vagy az információ birtokában vannak, vagy össze tudják rakni a híreket, pletykákat. Ideális esetben mindkettőt meg tudják tenni, és akkor összeáll a fejükben a kép.
7. A börtönben mindenki fejében van egy ilyen téves vagy valós kép.
8. A börtönbe került személy számára ez a kép egyre jobban tisztul, minden rab egy idővel összerakhatja a saját történetét (pl. másik rab is mesélhet az ügyben részt vevő nyomozóról, ügyészről, ügyvédről, bíróról, bűnözőkről, maffiákról stb. – és ezt a frissen érkezett rab egy idő után be tudja illeszteni a saját ismereteibe, és tisztábban kezd látni)
9. A börtönzaj a rabok számára érthető, de a hatóságok számára nem. Éppen ezért is zaj.
10. De zaj abban az értelemben is, hogy soha nem bizonyítható, de mégis létezik. Egyfajta szubmergens társadalomtörténet.
A történet legvégén a börtönben lévő egyik főhős édesanyja – aki Hamburg közelében él - immár folyékonyan beszél spanyolul, és a látogatásra sorban álló nők közül az egyik ráismer és megöleli, és azzal köszönti, hogy „a fiúk azok fiúk”, azaz egy anyának mindent meg kell tenni a fiáért, a börtönben meg kell látogatni, akkor is, ha a fiú velejéig rossz, hiszen a fiú az asszony gyermeke. Ekkor mondja ki Bolaño a második börtönnel kapcsolatos gondolatát.
Második tétel: a börtönrém. A börtön rettenetes, borzasztó. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy hozzászoktál, olyan mintha rajtakapnál valakit.
Ez a tétel úgy fogalmazható át, hogy a börtönben tényleg nincsen titok, minden megfejtődik, azonban egyre újabb és újabb szörnyű titkok kerülnek a felszínre. Azaz ismét: a társadalom egésze ott van a börtönben, oda csapódik be az igazi gonosz, mint valamilyen roppant meteroit.
A könyv egyik főhőse a mexikói Ciudad Juárez (a könyvben Santa Teresa) börtönébe kerül, ahol szinte azonnal meg akarják erőszakolni, de aztán ő győzeldelmeskedik, méghozzá úgy, hogy a támadóját ő maga erőszakolja meg. Szert tesz két zárkatársra, akik mindketten brutális állatok, de a börtönben fenemód életképesek. Aztán a hősünk végignézi két fiatalkorú bűnöző módszeres kivégzését, aminek a lehető legextrémebb része a herék árammal való leégetése. Az egész a személyzet szeme előt zajlik.
Hősünket azzal gyanúsítják, hogy többszáz nőt erőszakolt és ölt meg a város mellett elterülő 21. századi rabszolgaterelepek közelében, a Maquiladoráknál. De a börtönben mindent meg lehet tudni, a bűncselekményekkel kapcsolatban semmi sem maradhat titokban.
Ez Bolaño első tétele: a börtönzaj
Nagyjából a következőképpen írhatjuk le a börtönzaj jelenségét:
1. A börtönben olyan személyek vannak, akik feltehetőleg valamilyen bűncselekményt követtek el.
2. Ezzel párhuzamosan számos olyan személy van odakint, aki még súlyosabb bűncselekményt követett el, de pl. a korrupció vagy az igazságszolgáltatás csődje miatt nem kerül be a börtönbe.
3. A bent lévő személyek azonban rendkívül sok információt visznek be a börtönbe a külvilágból.
4. A hírek a börtönben összegyűlnek, mint a falevelek egy hatalmas kosárban.
5. A hírek darabjait csak egymás mellé kell rakosgatni, hogy kiderüljön az egyes bűncselekményekkel kapcsolatos igazság.
6. A börtönben lévő befolyásos, és mentálisan nem sérült rabok vagy az információ birtokában vannak, vagy össze tudják rakni a híreket, pletykákat. Ideális esetben mindkettőt meg tudják tenni, és akkor összeáll a fejükben a kép.
7. A börtönben mindenki fejében van egy ilyen téves vagy valós kép.
8. A börtönbe került személy számára ez a kép egyre jobban tisztul, minden rab egy idővel összerakhatja a saját történetét (pl. másik rab is mesélhet az ügyben részt vevő nyomozóról, ügyészről, ügyvédről, bíróról, bűnözőkről, maffiákról stb. – és ezt a frissen érkezett rab egy idő után be tudja illeszteni a saját ismereteibe, és tisztábban kezd látni)
9. A börtönzaj a rabok számára érthető, de a hatóságok számára nem. Éppen ezért is zaj.
10. De zaj abban az értelemben is, hogy soha nem bizonyítható, de mégis létezik. Egyfajta szubmergens társadalomtörténet.
A történet legvégén a börtönben lévő egyik főhős édesanyja – aki Hamburg közelében él - immár folyékonyan beszél spanyolul, és a látogatásra sorban álló nők közül az egyik ráismer és megöleli, és azzal köszönti, hogy „a fiúk azok fiúk”, azaz egy anyának mindent meg kell tenni a fiáért, a börtönben meg kell látogatni, akkor is, ha a fiú velejéig rossz, hiszen a fiú az asszony gyermeke. Ekkor mondja ki Bolaño a második börtönnel kapcsolatos gondolatát.
Második tétel: a börtönrém. A börtön rettenetes, borzasztó. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy hozzászoktál, olyan mintha rajtakapnál valakit.
Ez a tétel úgy fogalmazható át, hogy a börtönben tényleg nincsen titok, minden megfejtődik, azonban egyre újabb és újabb szörnyű titkok kerülnek a felszínre. Azaz ismét: a társadalom egésze ott van a börtönben, oda csapódik be az igazi gonosz, mint valamilyen roppant meteroit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése