Jock Young alaptézisei 5. - Megkülönböztetés

"Bírjátok ki ecer ugyis haza megyünk en kibirtam ugyis hogy nem volt cigim" - mondja ez a fogdahelyiségben lévő falfirka. Arra utal, hogy a börtönben a fegyelmi büntetését is töltő személy számára talán a cigaretta szívása vígaszt jelenthet, mert e nélkül a fogda annyira rossz hely, hogy szinte nem lehet kibírni. Miért akarja mégis a fogdára került személy, a másik hasonló sorsú személyt megvígasztalni? Nyilvánvaló, hogy azért, mert szolidaritás alakul ki a rabok között. Az emberek azért képesek együtt érezni egymással, mert közös a sorsuk, vagy legalábbis egy bizonyos társadalmi valóságot képesek egy szemszögből látni, megérteni, és azt is tudják, hogy ezt rajtuk kívül egy másik ember is képes belátni. Sajnos azonban az egyes társadalmi valóságokat (pl. a börtön valóságát) a társadalmi interakciók szereplői eltérően értelmezik. Nehéz elképzelni azt a börtönparancsnokot, aki valakit húsz nap magánelzárással sújt, és ugyanakkor azt is tudja, hogy a fogdahelyiséget szinte lehetetlen a cigi nélkül elviselni. Itt érdekes lehet az is, hogy a fogdahelyiségben elvileg tilos a dohányzás, és tilos a az éles szerszámok használata is, amivel a többi a képen szintén látható, karcolt falfirka készült. A börtön önmagában hordozza ellentmondásokat, és ez minden szegletben észrevehető. Az ellentmondások nyilván abból is erednek, hogy a társadalmi interakció különböző szereplői eltérően értelmezik azt a társas teret, ahol élnek. Jock Young ötödik alaptétele is erről szól.

Megkülönböztetés

A büntetőtörvénykönyv, habár formálisan is az egyenlőségre hivatkozik, még nyelvi szinten is kivételező és magától értetődően egyenlőtlen és megkülönböztető.

Miért igaz ez az állítás?

1. A büntető törvénykönyvet folyton változtatni kell, mert egyes szabályzott tényállásokról kiderül, hogy azt nem kell szabályozni (a magyar jogban ilyen például a közveszélyes munkakerülés - a rendszerváltás előtt büntetendő volt) vagy máshol kell szabályozni (pl. üzletszerű kéjelgés). Ez nem elsősorban azért történik, - ahogy azt némely jogi diszkurzus állítja -, mert a jogszabály leköveti a társadalmi változásokat, hanem éppen hogy annak érdekében, hogy a jogszabály úgy kövesse le a társadalmi változásokat, hogy képes legyen kiszolgálni a társadalmi büntetés-igényt. Ilyen gondolatmenetből az következik, hogy nem az a lényeg, hogy mit büntetünk, hanem az, hogy büntessünk. Hosszú ideje foglalkozom a problémával, és szinte képes vagyok hinni ebben az állításban, a börtönbe zárt emberek viszont esszenciálisan hisznek benne. Ha az állítás igaz, azt jelenti, a penal code-ok immanens lényege a büntetés, ahogy a nevükben is benne foglaltatik, nem pedig az igazságszolgáltatás; ezért a törvények az egyenlőtlenség fennállását szolgálják annak ellenére a preambulumjaikban más sugallnak.

2. Minden társadalom törekszik arra, hogy az eltérő személyeket egyrészt magába gyömöszölje, másrészt kivesse magából. Mindkét folyamat vége lehet a börtön. Young a gyömöszölést kannibalizmusnak nevezte, a kivetést pedig bulimiának. Érdekes hasonlatok. A lényeg az, hogy mindkét folyamat a megkülönböztetésen alapszik.

3. Kissé távoli asszociáció, de a jelenséget 1938-ban Robert K. Merton is szemléltette, a kulturális bekebelezéssel (cultural inclusion), és a strukturális kitaszítással (structural exclusion). Ezzel a két folyamattal magyarázta a bűnözést. A Young által használt szavakat egyébként Claude Lévi-Strauss már jóval korábban használta.