Seth

Jock Young-gal kapcsolatos legutóbbi posztom a következőkkel zárult:

Ezek után álljon itt Jock Young kontraproduktivitás tétele magyarázat nélkül:
A börtön és a büntető igazságszolgáltatás bűnözőket termel, mintsem
csökkentené a bűnözést.

Azért nem fűztem hozzá magyarázatot, mert úgy gondoltam, hogy az a könyv, amit írtam, elég magyarázatot szolgáltat a börtönjelenséggel kapcsolatban, és nem nagyon akartam magamat unos-untalan ismételgetni. A rendőrség (mint társadalmi jelenség – nem a magyar rendőrségre gondolok itt) szidása, sőt néhol mocskolása már-már a hétköznapi beszélgetések része. Hazánkban a rendszerváltás előtt inkább az átlagrendőr értelmi színvonalát kifigurázó viccek terén mutatkozott ez meg, manapság azonban inkább a rendőrség tehetetlenségét ostorozzák a hétköznapi emberek. A vicceknek és a beszélgetéseknek nyílván van valóságalapja is, azonban a legtöbb vélemény inkább túlzás, és egyéni indulatokkal átszőtt. Az ilyen véleményformálás nagyon emlékeztet a bűnözők iránt érzett bosszútudatra, és talán hasonló gondolati folyamatok irányítják az ilyen vélekedések zömének létrejöttét. Remélem, hogy nem kell hangsúlyoznom, hogy az ilyen diszkurzustól igyekszem távol tartani magam, és nem csak azért, mert én magam is börtönőr vagyok.

A kontraproduktivitás tételre érkezett egy komment egy seth nevű felhasználótól:

Akkor mi lenne a megfelelő szankció a bünőzésre, ha maga az igazságszolgáltatás
maga is tevékenyen hozzájárul a bűnözés folytonos újratermelődéséhez?

Amint elolvastam, azonnal meg akartam válaszolni, csak éppen nem működött a blogspot rendesen. Mielőtt belefogok a válaszadásba (ami korántsem lesz kielégítő), teszek egy kis kitérőt a bibliai Seth-tel kapcsolatban, lévén a névválásztás nem lehet véletlen. (Egyébként az én falhasználói nevem – calabashhead - magyarul lopótökfejet jelent.)

Seth Ádám és Éva harmadik fia volt, akit a bibliamagyarázatok szerint az úr azért küldött a földre, hogy Ábel helyére tegye, akit a bátyja, Káin gyakorlatilag irigységből és istenszeretet-féltésből megölt. Azaz Seth személye egyfajta áldozat-pótló jelkép. Véleményem szerint az áldozat fogalmilag és emberileg pótolhatatlan, és éppen ezért Seth személye némileg misztikus is, ahogy azt állítják is, hogy rengeteg titkos tanítást hozott a földre, magát a kabbalah-t is. Azért néztem utána a bibliai Sethnek, hogy sejtésem támodjon, hogy kit tisztelhetek a felhasználói név mögött, és úgy döntöttem, hogy komoly személy lehet, hiszen a kérdése is megfontolandó, és rendkívül jó kérdés. Mintha maga a bibliai Seth kérdezné, és mintha kérdésben benne lenne a válasz is: maga Seth személye bizonyítja, hogy a bűn következménye – az áldozat – rendkívüli veszteséget jelent , és az áldozat nem fog visszatérni, de jön a helyére valami más, ami merőben új, és nehezen érthető meg, ezért titokzatos – hermetikus -, elzárt, kevesen értehetik meg, éppen úgy, mint a kabbalah-t.

És most jöjjenek a válaszok:

1. Az idő tényezője

Rengeteg jogelméleti értekezés szerint az emberiség történetében, réges-régen nem volt még igazszolgáltatás, a szemet-szemért bosszú működött, és nem volt hatékony. Éppen ezért alakult ki talán az igazságszolgáltatás - azaz az állam és a társadalom egyik hatalomgyakorló struktúrája. Akkoriban is nyílván akadtak kételkedők, akik nem tartották jónak a retribúciót, és hangozatatták, hogy nincsen visszatartó ereje, mert az ember jelleme eleve bűnös. Senki sem tudta azonban, hogy mi lehet a jó megoldás – és sok tudós szerint éppen ezért alakult ki az állam és a jog. Tovább él azonban a bosszú szellemisége és mentalitása – ki merem jelenteni – mindannyiunkban. Tehát nem csak a bűnt nem lehetett eltörölni, kellően szankcionálni, hanem a bosszútudatot sem lehet féken tartani. Talán ugyanilyen helyzetben vagyunk most is: Jock Young látja ugyan, hogy az igazságszolgáltatás kontraproduktív, de nem ismeri jobb megoldást.

2. Sárkeverés

A társadalomkritikai publicisztikák (a börtönblog is talán publicisztika) egyes társadalmi ellentmondásokat kívánnak a napvilágra hozni, miközben a többségi társadalmat igyekeznek szembesíteni azzal, ami lent van. Nehéz elkerülni a politizálást. Ilyen szempontból hadd emeljek ki két magyar példát, ami a számomra irányadó: Horváth Sándor ifjúságügyi és Dupcsik Csaba kisebbségügyi munkásságát. Természetesen ők ketten nem publicisztákával foglalkoznak, hanem tudósok, azonban népszerűsítő irodalmat is írnak. A seth által feltett kérdéssel mind a ketten foglalkoznak, és egyikük sem talál választ. Ha valaki társadalomkritikai jellegű tudományos értekezést ír, az nem jelenti azt, hogy az elemzett társadalmi jelenség (pl. börtön) lakóinak egyéni sorsával képes lenne azonosulni. Több szempontból sem: egyrészt teljesen más életutat jár be a tudós, a publicista és a bűnöző, másrészt az égyéni bűntettek elkövetését természetesen nem támogatják. A biológus sem azonosul a vadkacsával, amit tanulmányoz. A cél mégis az állóvíz felkavarása.
Azért tartom hatalmas dolognak az említett könyvek megjelenését, mert nyílván többen olvassák őket, és többen el is gondolkodnak. Emígy a társadalmi tudat formálódhat. Aki például gondosabban figyelte az agyiszint blog működését, észrevehette, hogy a teljesen egyszerű cyber-bullying oldalból miként vált egy inkább semleges irányba mozduló portállá, ahol inkább a kommentelők radikálisak.
A problémáról szóló párbeszéd (lényegében ilyen a hiphop is) tovább terelhet egyfajta megoldási lehetőség felé, amit mediációnak hívnak.

3. Mediáció

A mediáció az igazságszolgáltatás erélyes alternatívája. Az egyik kedvenc jogtudósom, Postema írja, hogy minden jogágnak kétfajta vonulata van: a szankcionáló és a mediáló, azaz a következményeket kilátásba helyező és a megegyezés irányába terelő.
A mediáció természetesen csak a kisebb súlyú bűncselekmények esetén alkalmazható. A kisebb súlyú bűncselekmény fogalma azonban éppen olyan, mint a lágy és a kemény drogok közötti különbségtétel: nehéz meghúzni a határt. Véleményem szerint mindig az áldozatnak kell eldönteni, hogy szerinte a sérelmére elkövetett bűncselekményt lehet-e mediációval orvosolni.
Gondoljunk bele, hogy ez a valóságban is megtörténik. Számos olyan nő folytatja a hétköznapi életét úgy, hogy megerőszakolták, de mégsem tesz feljelentést, mert úgy gondolja, hogy csak újra szemebesülnie kellene a szörnyűségekkel ,és inkább nem is akarja az elkövető megbüntetését. Az ilyen esetek mögött valódi egyéni tragédiák állnak, és lappanganak is örök időkre (hetedíziglen, ahogy a biblia mondja). Természetesen az ilyen esetekben nem történik meg a mediáció, de egy önkéntes döntés eredményeképpen a felek szenvedése mégiscsak csökken. Mindenkinek saját vélekedése lehet arról, hogy egy ilyen asszony döntése gyáva, hősies, vagy akár pragmatikus: a vélekedés nem az asszony döntésének okával fog egybecsengeni, hanem a vélekedő gondolatvilágával.
Hazánkban a mediációnak már megvan a tudományos és gyakorlati alapja is.

4. Egy barátom története

Egy legendásan szabadszellemű barátommal történt meg a következő eset. Nem régen betörtek a műhelyébe, és ellopták a szerszámait. A betörők feltehetőleg hajléktalanok voltak, nem szakosodott elkövetők, mert majdnem értéktelen eszközöket vittek el. Az összes kár 80 ezer forintra volt tehető. Pár nap leforgása alatt a barátom legelőször bosszankodott, átkozta a betörőket, aztán nekilátott a károk felmérésnek. Rájött, hogy a műhely ablakaira rácsokat kell szereltetnie, hogy megelőzze a hasonló eseteket, és hogy védje a valóban értékes szerszámait. Az ellopott gépek helyett újakat vett, és észrevette, hogy a különböző kereskedelmi akciók miatt nagyon jó áron jutott hozzá az új eszközökhöz. Azon gondolkodott, hogy a szerszámpark felújítása immár elkerülhetetlen volt egyébként is. A betörés tehát egy önismereti és racionális folyamatot indított el nála, hogy a vállalkozását hatékonyabbá tegye, és éberebb legyen. Hosszú fejtörés után arra jutott, hogy végül is jó dolog történt vele. Így is fel lehet fogni – persze lehet, hogy az egész csupán kognitív disszonancia redukció.

Összességben seth kérdésére természetesen nem tudom a választ.