"Nem vagyok bűnöző, mégis félek a rendőrségtől" - állítja ez a falfrika, amit kivételesen nem börtönben, hanem Indiában, egy bangalore-i sikátorban sikerült lefényképezni. Nem ritka megjegyzés, az állampolgárok szájából gyakorta elhangzik, és egyáltalán nem csak Indiában, hanem hazánkban is. Külön elemzés témája lehetne az is, hogy ez a művészi betűkkel megrajzolt firka miért éppen egy sikátroban volt, és hogy vajon indiai ember készítette vagy egy turista. A rendőrségtől való félelem egyik alapja a rendvédemli szervek (leginkább tiszthelyettesi) állományának körében tapasztalható rasszizmus, amire a legjobb példa talán a Rodney King eset.
Akkoriban az esetet inkább a kábítószer szemszögéből elemeztem, de természetesen börtönügyben is lehet. Erről szól az a könyv, amit Ránki Sárával együtt írtam. Egyedi kvantitatív kutatás alapján állítottuk, hogy a börtönártalmak kimutathatók a hazai fogvatartottakon is. Tovább árnyalja a képet, hogy a popkultúra beszédtémája (diszkurzusa, rap-je) is a rendőrségtől való félelem lehet, kezdve az 1984-es URH Kékfény c. számával, egészen az amerikai hip-hop gangsta kultúrájáig, amire az én kedvenc példám a Public Enemy.
Ezek után álljon itt Jock Young kontraproduktivitás tétele magyarázat nélkül:
A börtön és a büntető igazságszolgáltatás bűnözőket termel, mintsem csökkentené a bűnözést.
Akkor mi lenne a megfelelő szankció a bünőzésre, ha maga az igazságszolgáltatás maga is tevékenyen hozzájárul a bűnözés folytonos újratermelődéséhez?
VálaszTörlésKedves seth,
VálaszTörlésköszönöm a kérdést. Válaszként nézze meg a Seth posztot.
Fliegauf Gergely