Köszönet a fenti képért kedves barátomnak, Obermayer Attilának, aki ezt a fotót egy magyar börtön padlásán készítette. A legrégebbi évszám, amit ki tudok venni a képen 1919, azaz egy kilencven éves falfirka valamilyen Péter nevű személytől, aki "Csókol" valakit, azaz üzen valakinek, talán a szerelmének, aki szinte biztosan nem olvashatta el ezt az írást. Érdekes, hogy ez az írás, most itt jelenik meg a weben, ország-világ szeme láttára. Vajon tudhatta-e az írás készítője, hogy a műve kilencven évvel később ilyen sorsra jut? Volt-e elképzelése erről a világról, amelyben mi élünk? Az üzenete valószinűleg nem találta meg az igazi címzettet, és jóval több ember olvasta el, mint azt a szerző gondolhatta volna. És nem is itt a weben olvasták el többen, hanem az a rengeteg személy, aki felülírta ezt a frikát, hiszen lehet látni az 1974-es évszámot is bevésve a falon.
Vajon mi a célja annak, hogy az elítéltek talán évente egyszer egy-egy falfirkával demonstrálják ezen a végképp eldugott helyen, hogy léteznek, és érzelmeik vannak? Fogvatartott ezen a helyen szökéskor és az esetleg felújítási munkák során tartózkodik, máskor szinte egyáltalán nem. A szökés rendkívüli és egyben ritka esemény. Valószínűleg egyik firka sem éppen a szökéskor keletkezett (bár hasonló jellegű firka is van a birtokomban ugyanerről a helyről), hanem talán pakoláskor, rakodáskor, amikor a felügyelet éppen nem volt jelen. A padláson ezek az emlékek azért maradnak meg ilyen sokáig, mert oda ritkán mennek az emberek, sötét van, és nem nagyon figyelnek az ilyen jelenségekre, vagy mégis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése