KV: Intézményesült stigmatizáló rendszer a hetvenes évek magyar börtöneiben

Hazánkban már a hetvenes évek végétől kivonták a forgalomból a csíkos rabruhát. A lenti képeken a fogvatartottak ilyen formaruhában láthatók. A ruházati stigmatizáció mellett a fogvatartottak osztályozása szinte csak a biztonsági szempontból történt meg. Az SZ betű szökést jelentett, az Ö önveszélyességet, míg a T támadót. Mint lentebb látható, voltak olyan fogvatartottak, akikre több ilyen címkét is ragasztottak. Az a fogvatartott, ki SZ, T vagy Ö betűt kapott az anyagába, KV-s lett, azaz különösen veszélyes.
Én magam is hallottam olyan fogvatartotti kijelentést, hogy "megint bebuktam, az asszony meg megcsalt, bennem volt az ideg rendesen, bereccsentem, behúztam, és rám tették a KV-t.". Ez azt jelenti, hogy a fogvatartott ismét bekerült az intézetbe, az asszony megcsalta, ideges volt, kikészült, felvágta az ereit, és ezért Ö-ként KV-snek minősítették, ami minden egyéb végrehajtási rezsimbe való kerülését megnehezítette, ugyanis ez volt akkoriban a hivatalosan megállapított börtönkasztok legalja.

KV-s minősítés a kilencvenes évek elejétől nincs a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben. Ezt megelőzően a fogvatartottak személyi lapjára piros betűkkel írták fel, hogy pl. "KV SZ-T", azaz különösen veszélyes. szökésre hajlamos és támadó.

Jellemző ez az akkori börtönstruktúra individuális beállítódására is, azaz a fogvatartott önmaga egyedül is létezni képes személy volt a rendszerváltás előtti börtönökben. Manapság már a rabok elsősorban valamilyen informális fogvatartotti csoport részekén definiálják magukat, nem mondjuk KV-sként.

Úgy tűnik tehát, hogy a stigmatizáció és a gengesedés egymással ellentétes előjelű folyamat a börtön valóságában.