"Tiszta koporsó ez a hely, így még nem recsegtem, mint most, pedig voltam már fogdán." - állítja magáról az a személy, aki egy magyar - egyébként használaton kívüli - börtönépület fogdájában töltött valaha pár napot. A bereccsenés avagy recsegés ugyanaz, mint a bekattanás vagy kiakadás, csak valahogy mégis arra utal a speciális elnevezés, hogy az illető folyamatosan kiakadás állapotában van, és azért "recseg". Általános értelemben a rabok a "recsegés" szót talán a hipervigilanciára értik, amikor az ember vegetatív szinten produkál tüneteket a stressz miatt, és rendkívül éberen figyel, szinte minden helyről veszélyt észlel. (Erre sajnos a hazai és a svéd börtönökben a leggyakoribb, rosszul alkalmazott ön-gyógyszerezés a benzodiazepin visszaélés.) Talán ahhoz lehetne hasonlítani, ha egy teljesen kezdő sielőt egy hegycsúcsra tennénk, ahonnan csak fekete, azaz a legnehezebb pályán jöhetne le. Persze a rabok a fogdán (a fegyelmi elkülönítő helyiségben) leginkább azon agyalnak, hogy mi vezetett el eddig, milyen körülmények és történések kellettek ahhoz, hogy a jelen állapotukba kerüljenek.
Jock Young szerint erre a kérdésre nincsen válasz. A bűnözés eredete tézisében azt állítja, hogy a bűnözésnek nincsen eredettana, mert ugyanaz a cselekedet teljesen más körülmények között máshol is létrejöhet. Egy sorozatgyilkos például lehet egy pszichopata szörnyeteg is, ahogy azt a filmekben árbrázolják, de egyes országokban ugyanígy gondolhatnak a bombát kidobó repülőgépek pilótáira is.
Ilyen szempontból J. Young tehát vitába szállna azzal az állítással, hogy valaki a cigány származása miatt lett bűnöző, de azzal az állítással is, hogy valaki a társas közegben tanulta meg, hogy hogyan kell bűnözni.
Kábítószerügyi szempontból is érdekes ez a tézis, hiszen tudjuk, hogy a kannabisz használata egyes hindu vallási rituálék része, a világ már részeiben pedig büntetendő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése