2009. november 17., kedd

"Mi voltunk a császárok a szinten"


A dolgozatomat egy olyan elítéltről írtam, aki a börtönbe vonulás előtt alkoholista volt. Már akkor tudtam, hogy ő lesz az esettanulmányom alanya, amikor megkaptuk a feladatot. Az egyik legproblémásabb fogvatartott az intézetben, nekem is volt már szerencsém egy kényszerintézkedés alkalmával fellépni ellene. A feladat elkezdése előtt felvettem a kapcsolatot a börtönpszichológussal, valamint az elöljárókkal. A pszichológussal megbeszéltem a dolgozat témáját és segítséget kértem tőle, hogy amikor a fogvatartottal beszélek, legyen jelen és korrigálja munkámat.
Az elítélt a 70-es évek közepén született Budapesten. Szüleit nem ismerte, anyja a szülés után eldobta magától (,,magamra hagyott az a kurva! Magamra maradtam.”) - a fogvatartott szavaival idézve. Gyermekotthonban nevelkedett. Mesélt a folyamatos harcokról odabent, elmondása szerint a börtönben jobb, mint ott. Tizenhat éves korában rablás és súlyos testi sértés miatt a Tököli Fiatalkorúak Börtönébe került. Ott barátokra talált: ,,Hamar beilleszkedtem. Nem volt gond nekem, mert már éltem rosszabbat Hűvösvölgyön. Pár hónap után mi voltunk a császárok a szinten. Életem legjobb két éve volt.” Szabadulása után alkalmi munkákból élt, majd Csepelre került ahol a kikötőben targoncakezelőként dolgozott. Itt ismerkedett meg élete szerelmével is, aki miatt később alkoholproblémái kezdődtek. Három évig élt együtt élettársával, miután a nő kiment külföldre dolgozni. Elmondása szerint nem éltek jól, és nagyon földhöz vágta, amikor a nő elhagyta. Teljesen a padlóra került, amiért másodszor hagyta el egy nő. Először magát vádolta, amiért nem tudta megteremteni azokat a szükségleteket szerelmének, amiket igényelt volna. Ezek után elkezdett inni. Eleinte hetente párszor itta le magát, később viszont minden nap részeg volt. Munka után mindig a kocsma volt neki az első. Volt, hogy napokig nem evett és ez miatt sokat került kórházba. A pénzt, amit megkeresett egyből elitta, így hamarosan nem tudta fizetni a rezsiköltségeit és kikapcsolták nála az áramot és a gázt. Sokszor hetekig tekergett az utcán és onnan járt be dolgozni, mivel az aluljárókban melegebb volt, mint a lakásában, amit később el is vettek tőle. Hamarosan a munkájából is kirúgták alkoholproblémáira hivatkozva. Pár hónapig hajléktalanként élt, és a szükség rávitte arra az elhatározásra, hogy kirabol egy boltot. Szerencsétlenségére egy olyan vegyeskereskedést választott ki célpontjaként, amit egy hónappal előtte ugyancsak kiraboltak. Az agresszív fellépése, ezért egyből reakciót váltott ki a tulajdonosból és elmondása szerint rátámadt. Dulakodni kezdtek és előkerült a jelenlegi fogvatartottunk zsebéből egy kés. Többször hasba szúrta a tulajt, de a szemtanúk egyből riasztották a rendőrséget. A legironikusabb az egészben, hogy csak italt akart rabolni. Hamar elkapták a járőrök és emberölési kísérlet, súlyos testi sértés, valamint rablás vádjával állt a bíróság elé. Előzetes letartóztatását a Venyigén töltötte. A bíróság 6 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélte. Büntetését 2004-ben kezdte meg a ***-ben. Problémái igazán ekkor kezdődtek. Folyamatosan feszült volt az alkoholhiány miatt, emiatt nagyon gyorsan kilehetett hozni a sodrából, amik fegyelmi eljárások sorozatához vezetett. Nehezen tudott beilleszkedni, mindenki tartott tőle, zárkáról-zárkára helyezték balhéi miatt. Szinte minden hétfőn kivizsgálásra szállították az IMEI-be. Nem egyszer a felügyeletre is rátámadt, ezért már három esetben indítottak ellene hivatalos személlyel szembeni erőszak miatt eljárást. Ezek még plusz éveket jelentettek számára. Egy ilyen eset miatt kellett nekem is eljárnom ellene. Körszállításra indultunk, már a rabokat bilincseltük, amikor rá került a sor. Kollegám szemben állt vele a másik kollegám pedig meg akarta motozni közben. Amint rá akarták rakni a bilincset, egyből könyökkel a felügyelőre fordult. Nem találta el, viszont négyen kellettünk ahhoz, hogy lefogjuk és megbilincseljük.
Folyamatos pszichológiai kezelések alatt áll jelenleg is. Állandóan nyugtató hatása alatt áll. Panaszai nincsenek, csak a dührohamok alapján kezelik. A pszichológus elmondása szerint egy nagyon könnyen kezelhető fogvatartott, mindent elsőre megcsinál a felügyeletnek, soha nem panaszkodik, csak néha elszakad nála a cérna, és ez keveri sorozatosan bajba. A zárkatársai nem értik a természetét, úgyhogy nem is kommunikálnak vele. Véleményem szerint ez lehet az egyik legnagyobb probléma. A többi fogvatartott antiszociális fellépése vele szemben. Arra kéne sarkallni a zárkatársait, hogy próbáljanak hozzá közeledni, alakítsák ki maguk között a kommunikációt. Sajnos ez az, amit nem lehet elvárni a raboktól, hogy abban a világban ahol drasztikus íratlan szabályok működnek az elítéltek között, és ha megszeged a szabályt azonnal erőszak a következmény szankcióként, ilyen követelmények mellett még egy pszichés zavarokkal küszködő, labilis természetű személyt pátyolgassanak. A börtönpszichológusok feladata lenne az, hogy valamiféle ráhatást gyakoroljanak a többi rabnál az interakció és a kommunikáció kialakítása érdekében.
A vizsgált fogvatartott további börtönbüntetése, ha ilyen problémák útján fog beteljesülni, akkor nem sok javulást látok nála se a büntetés alatt, sem a szabadulása utáni szabad életben. Abban az esetben, ha a személyiségi javulás esélye nem áll fenn, akkor lehet számolni egy öngyilkossági kísérlettel, vagy rosszabbik esetben egy eredményes önakasztással is. Szabadulása után valószínűleg javulhat a helyzet, ha talál magának egy lelki társat, ami nagyon nehéz lesz számára. Úgy gondolom, hogy ennek a személynek egy olyan ember társaságára van szüksége, aki felkarolja és kisegíti a társadalmi beilleszkedés kudarcaiból. Valószínűleg szabadulása után az első dolga az alkohol újbóli ,,megismerése” lesz, ami megint sorozatos erőszakos cselekményekhez, bűncselekményekhez vezethet. Én úgy vélem, ha ez az ember nem kap komolyabb pszichológiai kezelést, szabadulása után veszélyes lesz a társadalomra, valamint önmagára. Ugyan olyan szinten lefogja vezetni a feszültségét más személyeken, ami számára ugyancsak bűncselekmény elkövetése lesz, és ezáltal vissza fog kerülni abba a közegbe, ami kiváltotta belőle a legősibb ösztönt, az agresszivitást.
A pszichológusoknak többet kéne a fogvatartott szociális beilleszkedésén dolgozni, mivel amint az életrajzából is kiderült; nem képtelen a szocializációra, mert Tökölön már sikerült neki. Jelen pillanatban nála csak akadályozó tényezők állnak fenn, mint például az alkohol hiánya, nem érzi magát értékes embernek, valamint a kudarcokat nem tudja feldolgozni és ilyenkor depresszió alakul ki nála. Ezeket a problémákat kiküszöbölve segíteni lehetne a beilleszkedését. Több idő és sokkal több türelem szükséges ennek az emberi léleknek a megfejtéséhez, és gyógyításához.

Készítette: Brodmann Ákos bv. tőrm.
levelező tagozatos hallgató

1 megjegyzés:

  1. A tanulmányt olvasva csak annyi megjegyzésem lenne, hogy egy tipikus lejtmenet vetíthető e férfi életéből. Valamilyen családi probléma, mely kihatással lesz az életére, beépül a fejlődésébe a rpossz emlék, ami majd felnőtt korában előjön (mint itt is a barátnőnél), valahol bekerül egy közösségbe, ahol valaki, és érzi magát valakinek a társadalom palettáján, majd egy zárt rendszerben tölti le élete pár évét, s az esetben ugye duplikálódik a történet. Amiért leírtam, (bár mindenkinek lejön ez gondolom) hogy egy szociális munkás, egy jó szociális szolgáltató háló ha beavatkozott volna a folyamatba valahol, itt tartana-e a férfi?!

    Annyira általános a kérdés, hogy elmondom, mi a célom vele: Hogy elindítsam a gondolatot abban a kérdéskörben, hogy a büntetés-végrehajtás önszántából kialakult zárt rendszerébe, mikor kapcsolódhat be végre a szociális munka?

    Üdvözlettel,

    Barna

    VálaszTörlés