2011. július 20., szerda

Dolgok a börtönben 2.: Bebukni tiszta szégyen

A bűnözés maga izolál. Aki bűnözik, elszakad a kapcsolataitól, nem bíznak benne, makacsságból, sértettségből követi el  a bűncslekményeit, és ez csak fokozódik a börtönben.

A fenti értelemben makacs fogvatartottat nem látogatják meg a börtönben, mert a családja már lemondott róla, a barátait kijátszotta, és nagy valószínűséggel a barátnője előtt leégett.
Emiatt nem is nagyon ír levelet, nem telefonál. Látható, hogy a befelé jövő kommunikációt a csalódott hozzátartozói kör zárja le, míg a kifelé tartó kommunikációt már maga a fogvatartott - dacból. Érdekes, hogy erről az izolációról nem a börtön tehet, hanem inkább a fogvatartott szűkebb kinti társas közege, és azt ezt tápláló társadalom. Hogyhogy táplálja ezt a társadalom? Azért mert a rabról vagy makacs bűnözőről leszakadnak a kortársak, mert úgy gondolják, hogy esetleges más személyiségfejlődési irányok jóval menőbbek. Ezek az irányok elvihetik őket a professzionális bűnözés irányába is, de ezek vannak kevesebben, vagy elindulhatnak a gengbűnözés irányába, ez utúbbiból már többen vannak, de a legtöbb személy úgy-ahogy követi az elfogadott tárdadalmi normákat. Így kell érteni a táplálást.
A rab tehát kint azt tanulta meg, hogy senkiben sem lehet bízni, és senkire nem lehet számítani. Ezzel a vélekedéssel egyetlen egy helyen lesz erős: a börtönben. Ez még jobban megtámogatja azt a nézetét, hogy senki sincs körülötte, és hogy ő egy egyedüli harcos. A fogvatartott izolálódik.
Ez a fajta izoláció természetesen dühöt szül. A dühöt a fogvatartott nem mindig tudja kiélni, sem a gyúrással, sem a többi rab bántalmazásával, sem az önkárosítással. Ekkor a rab görcsössé, idegessé válik, aminek a testi tünete akár a remegés is lehet. Ezt az idegállapotot az állandó sértődöttség kíséri. Nincs ennél nagyobb csapda. Nem lehet segítség nélkül kimászni belőle.
Az örök szégyenben élő rab nem tud és nem is akar önamgával szembesülni, és végképp betöri a börtön. Lehet, hogy magasabb rangra tesz szert, de a lelke mélyén ott lesz a megaláztatás valahol nagyon mélyen, annyira lent, hogy szinte minden megnyilvánulását ez fogja irányítani.
Rengeteg rabot láttam a börtönben, aki a méltóságuk elvesztéséval nem tudtak mit kezdeni. Persze a méltóságot a fentebb leírt okoknál sokkal egyszerűbben is el lehet veszíteni: pl. kínozzák a rabot vagy megerőszakolják. Ez utóbbi esetek azonban mégiscsak kisebbséget képviselnek a rabok nagy megalázottságában. Ezentúl természetesen vannak olyan rabok is a börtönben, akik sehogyan sem képesek elveszteni a méltóságukat. Ők a makacs rabokra fognak utazni, és kihasználják őket.
A méltóság elvesztése rettenetes, elviselhetetlen dolog. Mintha folyton meztelenül kellene járnunk az utcán. Mindenki megtapasztalja ezt, ha öreg lesz, vagy ha hülyeséget csinál. Abba kell belegondolni, hogy ezek az emberek általában nem öregek, hanem éppen ellenkezőleg: fiatalok, akikneknek senki nem mondta meg erélyesen, hogy mekkora baromságot csinálnak. Nagy kérdés, hogy ezt a hátrányt be lehet-e hozni a börtönben? Az a személyes tapasztalatom, hogy nagyon nehezen, szinte sosem.

3 megjegyzés:

  1. Azért ez nem egeszen így van. Mint a szerző írta, az öregség is izolál, meg ha hülyeséget csinálunk, de ha alkoholisták leszünk, mozgássérültté válunk, elveszítjük a munkánkat, alantas munkánk van (mint régen a csőszöké stb. ) az is izolálhat. Mindegyikből nehéz a visszaút és küzdeni kell. Bizonyos szempontból a bűnözők nem izolálódnak, hanem éppenhogy egy erősebb kötelékek fűzik őket össze, mint az átlagembereket a munkahelyükön (ezért is esnek vissza). Sőt egyes nagycsaládoknál a bűnözés öröklődik (legszembetűnőbb példája ennek a strici-prostituált).
    Ez a mindenki magára számíthat meg az egész kapitalista világ lényege. A családod nem fog segíteni a házasodásban, a munkakeresésben, a pszichológiai problémáid megoldásában stb.

    VálaszTörlés
  2. Teljesen normális, hogy a bűnözőt kiveti a társadalom. Aki nem képes a társadalmi normákat betartani, annak nincs is helye benne. Nem arról beszélek, hogy valaki részegen esetleg pofozkodott a kocsmában, és ezért kap fél évet, hanem aki tudatosan lop, csal, gyilkol. Akinek ez huszonéves korára életmód, azzal kár foglalkozni, gyűjtőtáborba vele, és éljen ott.

    VálaszTörlés