2011. január 5., szerda

Bűnöző agy? Adrian Raine gondolatai és saját börtönügyi kérdések

Feláldoznál egy embert, hogy megments ötöt?
Tételezzük fel, hogy egy vasúti felüljárón állunk, és látjuk, hogy egy gyorsan közlekedő vonat közelít a híd felé. A híd egyik oldalán öt munkás szereli a síneket. A vonat nyilvánvalóan el fogja ütni őket, és mindannyian meg fognak halni. A hídon áll egy nagyon nagy termetű személy is, akit hogyha lelöknénk, a testével megfogná a vonatot, ő meghalna, de az öt ember megmenekülne. Mit tennénk ebben a helyzetben? Lelöknénk azt az egy embert, hogy megmeneküljön a többi öt? 
Pár dolgot nem vesz figyelembe a kérdés feltevője: Mi van akkor, ha az adott személy annyira izgatott, hogy a nagy termetű személyt a másik irányba löki le, és így hat ember hal meg?
Vagy mi van akkor, ha önmagát veti a mélybe abban a reményben, hogy ő is képes megfogni a vonatot? (Ezért fogalmazták meg ezt a kérdést úgy, hogy az áldozat hatalmas termetű.)

Adrian Raine azt állítja, hogy az erőszakos, antiszociális vagy "pszichopata" beállítottságú bűnözők tudják, hogy mi a rossz és mi a jó, azonban nem éreznek feszültséget és tehetetlenséget a fentihez hasonló helyzetekben, ahogy mi, azok az emberek, akik nem vagyunk bűnözők.

Raine a kutatásai során megállapította, hogy az agyi homloklebeny (pontosabban a prefrontális cortex) aktivációja a gyilkosoknál jóval alacsonyabb egy ilyen kérdésen való gondolkodás alatt, mint a kontrollcsoportnál. A vizsgálatban 41 gyilkos és 41 nem gyilkos személy szerepelt.
A prefrontális agykéreg az érzelmek és a gondolatok legmagasabb szintű szabályzásáért felelős, és más aktivitást mutat a hirtelen indulat által vezérelt gyilkosoknál és a ragadozó jellegűeknél.
Raine egy további vizsgálata során arra jutott, hogy a pszichopata személyek szürkeállománya 11%-kal kevesebb, mint a nem pszichopata személyeké.
Az agyi amygdala működése is összefüggésben áll a pszichopátiával: minél magasabb a pszichopátia skálán elért pontszám, annál kevésbé működik az amygdala. Az amygdala nagy általánosságban az agresszió szabályzásáért felelős páros szerv az agyban.

Ezek szerint a pszichopata személyek "sétáló időbombák", bármikor felrobbanhatnak, és brutális bűncselekményt követhetnek el. Egy börtönben halolajat adtak a raboknak, és csökkent az általános agresszió szintje, azaz a helyes táplálkozással esetleg lehet befolyásolni a pszichopata vagy az antiszociális viselkedési mintákat.

Raine egy coloradoi bíróságon sikeresen megvédett egy személyt, aki több csinos nőt erőszakolt és ölt meg, azzal az érveléssel, hogy az illető homloklebenye nem működik megfelelően. A személyt Raine közbenjárására a bíróság nem halálra ítélte, hanem életfogytiglanra.

Kérdések:
Számos kutatás kimutatta korábban, hogy a börtönben rendkívül sok antiszociális, illetve egyéb patológiát hordozó személy van. Ezek a személyek össze vannak zárva, kis helyen, nem olyan körülmények között, amelyeket szokásosnak mondhatnánk. Ezek a körülmények fokozott frontális lebenyi működést igényelnek egy olyan személy számára is, aki nem bűnöző. 

Akkor miért feltételezzük, hogy a börtönök jók?
Miért feltételezzük, hogy egyre több embert kell börtönbe zárni?
Miért feltételezzük, hogy a hosszabb büntetés jobban "használ"?
Miért gondoljuk azt, hogy a börtönőri munka könnyű?
Miért nagyobb például a rendőrség megbecsültsége, mint a büntetés-végrehajtásé?

A fenti kérdések természetesen a világ összes börtönére és társadalmára vonatkoznak, és a válasz igen egyszerű: a társadalom ismerete a börtönök igazi valóságáról hiányos.           

6 megjegyzés:

  1. Az a kérdés merült fel bennem az agyi aktivitás vizsgálatának olvasásakor, hogy a 41 gyilkos személyt nyilván börtönbüntetés töltése idején vizsgálták, a kontrollcsoport pedig valószínűleg nem volt börtönben.

    A börtönártalmak között ismeretes a lehetséges depresszió, közöny, apátia, regresszió. Ezek okán elképzelhető, hogy egyéb kérdések feltevésénél is alacsonyabb agyi aktivitás tapasztalható, mint a szabad kontrollcsoport esetében. Tapasztalatom szerint a fogvatartottak érdeklődése, aktivitása sokkal nehezebben kelthető fel, mint másoké. Esetükben egyfajta védekező mechanizmus is lehet, hogy az őket nem érintő kérdésekben közönyösek maradjanak, míg az önként jelentkező szabad embereket egy pszichológiai kísérlet érdeklődéssel tölthet el, addig a gyilkosok passzívan állnak hozzá.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Zsuzsi!

    Teljesen egyetértek. Nem tudom Raine kutatási eredményeit rendesen értelmezni, mert csak a videót láttam én is, valójában nem olvastam a cikkeit. Azonban Foucault szellemében azt kell mondanom, hogy ez a vizsgálat is csak a test megértéséről szól, nem pedig arról, hogy hogyan legyen jobb az embernek. Ami a börtönben történik, leírhatatlan. Raine foglalkozott egy fogvatartottal, akinek úgymond megmentette az életét, de ezzel még nem értheti, hogy mi megy a börtönökben.
    Számomra az a döbbenetes, hogy ismerve ezeket a tudományos eredményeket, a világon egyre több börtön épül, egyre több a rab, és egyre hosszabbak az ítéletek.

    VálaszTörlés
  3. És Magyarországon is egyre inkább így van ez...

    Tegnap egy csoportfoglalkozás keretében megterveztettem néhány fogvatartottal az ideális börtönt, és bár a "feladat" teret adott annak, hogy bátran álmodjanak irreálisakat is, teljesen ésszerű célokat fogalmaztak meg a kapcsolattartás gyakrorításáról, intim szobáról, és amin meglepődtem, hogy mindkét csoport, egymástól függetlenül az elsők között kiemelte a felügyelet pszichológiai alkalmasságát, képzését. Bár a két csoport az átlagos börtönpopulációhoz képest magasabban kvalifikált volt, akadt közöttük 8 osztályt végzett is, akik szintén fontosnak tartottak, hogy a felügyelet "ne a kocsmában, hanem iskolában tanulja, hogy kell bánni az emberekkel".

    VálaszTörlés
  4. Zsuzsi,

    hát igen, a rabok tudják. Az utolsó mondat nagyon ütős. Ha van kedved leírhatod a tapasztalataidat, és feltesszük a blogra. Nem kellene sokat írni, csak kétszer-háromszor annyit, mint a kommented...

    Igaza van a raboknak, de szerencsére tudjuk, hogy nem minden felügyelő ilyen. Tudjuk, hogy mennyire nehéz nekik.

    A blogot naponta többszázan olvassák, és tudom, hogy tiszthelyettesek is, és nagyon fontos, hogy egy kicsit betekinthessenek a színfalak mögé.

    Nem régen a Facebookon láttam egy képet egy szilveszterkor leköszönő váltásról, és arra gondoltam, hogy igenis hős az, aki szilveszterkor bent szolgál a börtönben. Vácon is éppen Szilveszter volt, ugye. Én csak kétszer vagy háromszor voltam Szilveszterkor szolgálatban, leírhatatlan... Durvább, mint Karácsonykor.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a felajánlást, de óvatos vagyok a tapasztalataim "publikálása" tekintetében, engedélyt kellene kérni hozzá, azt se igazán tudom, hogy honnan, vagy mit szólnának hozzá stb... Esetleg privátban szívesen írok a tapasztalatimról, ha érdekel.

    És igen, magam is találkozok jóindulatú, emberséges, következetes felügyelőkkel.

    VálaszTörlés
  6. Akkor már engem is érdekelne...

    VálaszTörlés