Erős bezártsági érzésre utaló börtönrajz. Pintér József hallgató gyűjtése.
Az esettanulmányomban egy olyan elítéltről írtam, aki a börtönbe vonulás előtt kábítószeres életet folytatott, árulta és fogyasztója is volt a különböző drogoknak. A fogvatartott a 80-as évek elején született, gyengén szocializált családban, édesapját azonban korán elvesztette (rákos volt). Ez később rányomta bélyegét a család életére.
Az apai nevelés hiánya miatt lecsúszott, és 16 évesen próbált ki először bódítószer hatású készítményeket, majd később rendszeres fogyasztója lett a különböző kábító hatású gyógyszereknek, kábítószereknek.
Két és fél évvel az előtt, hogy bekerült megismerkedett élettársával, akivel nem éltek jól, folyton veszekedtek a drog és az ebből kialakuló pénztelenség miatt, nagyon megviselte, amikor a nő elhagyta. Ezek után ismét rendszeresen fogyasztott kábítószer hatású készítményeket, könnyű drogokat, többször került kórházba. Elhatározta, hogy anyagi helyzetén javíthasson, ő fogja beszerezni, és terjeszteni az általa külföldről behozott drogot.
Életmúltjának köszönhetően nem volt nehéz felvenni a kapcsolatot olyan emberekkel, akik ebben segíthettek, meg is szervezték, kiutaztak Olaszországba. A határtól nem messze egy benzinkútnál találkoztak és ott átvették az előre megbeszélt három kilogramm marihuánát.
Magyarországra tartva, azonban belefutottak egy igazoltatásba, aminek következtében a kábítószert megtalálták náluk, és őrizetbe vették őket, kábítószerrel való visszaélés, csempészés, valamint fogyasztás vádjával állt a bíróság elé.
Előzetes letartóztatását a Fővárosi Intézetben töltötte, ahol már viselkedésében megmutatkoztak az elvonási tünetek, folyamatosan feszült volt, nehezen tudott beilleszkedni ennek köszönhetően. A bíróság 3 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. Büntetését 2009-ben kezdte meg, a Budapesti Fegyház és Börtönben.
Problémái igazán ekkor kezdődtek. A bódítószerek hiánya miatt, elvonási tünetek jelentkeztek továbbra is, emiatt nagyon gyorsan kilehetett hozni a sodrából, amik fegyelmi eljárások sorozatához vezetett. Nehezen tudott beilleszkedni, mindenki tartott tőle, zárkáról-zárkára helyezték konfliktusai miatt. Többszöri alkalommal át kellett vinni az IMEI-be kivizsgálásra rohamai miatt. Egyszer a felügyelőkre is rátámadt, mint később kiderült Rivotril hatása alatt volt, ezért indítottak ellene hivatalos személlyel szembeni erőszak miatt eljárást. Ez még plusz évet jelentett számára.
Folyamatos pszichológiai kezelések alatt áll jelenleg is. Panaszai nincsenek, csak a dührohamok alapján kezelik. A pszichológusa szerint egy átlagosan kezelhető fogvatartott, mindent megcsinál a felügyeletnek, azonban néha rá jön a dühroham, és ez keveri sorozatosan bajba.
A zárkatársai nem értik a természetét, úgyhogy nem is kommunikálnak vele. Véleményem szerint ez lehet az egyik legnagyobb probléma. A többi fogvatartott antiszociális fellépése vele szemben. Arra kellene ösztönözni a zárkatársait, hogy próbáljanak hozzá közelebb kerülni, és minél többet kommunikálni vele. Sajnos ez az, amit nem lehet elvárni a fogvatartottak nagy többségétől, hogy abban a világban, ahol drasztikus íratlan szabályok működnek az elítéltek között, és ha megszegik a szabályt annak azonnal erőszak a következmény szankcióként, ilyen követelmények mellett elképzelhetetlen, hogy még egy pszichés zavarokkal küszködő, labilis természetű személyt pátyolgassanak.
A véleményem szerint a börtönpszichológusok és nevelők feladata az lenne, hogy valamiféle ráhatást gyakoroljanak a többi rabbal szemben az interakció és a kommunikáció kialakítása érdekében. A legnagyobb probléma az, hogy nem engedi közel magához az embereket ez által nincs kommunikáció, ez a magány, ami okozza nála, mint a beilleszkedési zavarokat, mint a rohamokat, mint a feszültségeket.
A megoldás az lehetne a fogvatartott számára, hogy ha csoportos terápiák, foglalkozások lennének szervezve és a foglalkozások alatt. Minél többször bevonnák a beszélgetésekbe, a feladatokba, talán így elérhető lenne az, hogy kommunikatívabb, kiegyensúlyozottabb lehessen, így talán dührohamainak a száma is csökkenne.
A fogvatartott további börtönbüntetése, ha ilyen problémák útján fog beteljesülni, akkor nem sok javulást látok nála se a büntetés alatt, sem a szabadulása utáni szabad életben. Abban az esetben, ha a személyiségi javulás esélye nem áll fenn, akkor lehet számolni egy öngyilkossági kísérlettel. Szabadulása után valószínűleg javulhat a helyzete, ha találna magának egy lelki társat, aki felkarolja és kisegíti a folyamatos őt ért társadalmi kudarcaiból. Ennek az embernek sokkal több időre és türelemre lesz szüksége, a további boldoguláshoz.
Mit tehettek akkor ha túl nagy a párhuzam az én fiam és az említett fiú közt, bár nálunk van apa-anya és rendezett háttér.
VálaszTörlésViszont a fiamnál nincs korlát ?
Valaki megkérdezte már akár a fogvatartottól vagy a fiútól, hogy neki mi a jó?
VálaszTörlésKomoly kihívás, és nem egyedül a büntetés-végrehajtás részére, amennyiben nem egyszerűen csak a büntetést kívánja letöltetni ezzel az emberrel, és egészségesebben kívánja utógondozásra átadni a társadalomnak.
VálaszTörlésLehetséges eszközök és módszerek adottak hozzá, fogvatartottnál is el lehetne érni, hogy Ő is akarja, de nem elsődlegesen erre van berendezkedve a büntetés-végrehajtás.
Mikor és hogyan kell a Rivotril-kezelést befejezni? Azt orvos fogja megmondani. A foglakozás sikeréhez az orvos mellett többek között a felügyeletre és a fogvatartott társakra is szükség van.
idézet: http://www.tenyek-tevhitek.hu
„A Rivotril kezelésre élethosszig szükség lehet. A hirtelen abbahagyása a görcsök visszatérését okozhatja, és megvonási tüneteket válthat ki.
Ezek a következők lehetnek: alvászavarok, izomfájdalom, extrém szorongás, feszültség, nyugtalanság, zavartság, hangulatváltozások, ingerlékenység, izzadás, remegés, fejfájás és izgatottság. Súlyos esetben megvonási tünetként előfordulhat fényre, zajra és fizikai érintésre való túlérzékenység, hallucináció, zsibbadás és érzéketlenség, a realitásérzék elvesztése és irrealitás érzése."
Nem tetszik a cikk személytelen stílusa, ami egyidejűleg sejtet egyfajta hamis tudományosságot, s a cikkben szereplő ember együttérzésre, beleélésre, de még azonosulásra sem érdemes mivoltát. Utóbbi különösen azért tűnik visszataszítónak, mert ez a hivatalos stílus nem az egészséges etikai érzékből származó ellenszenvet sejteti, hanem a pszichotikusan internalizált társadalmi normákkal szembenállóknak, mint a hatalommal szemben gyengéknek a megvetését.
VálaszTörlés