2010. május 31., hétfő

Döbbenetes börtönfestmény

Ezt a képet nem is kellene vagy nem is lehetséges kommentálni, azonban néhány lényeges dolgot mégiscsak ide kell írnunk. A kép jelenleg a Váci Fegyház és Börtön kápolnájában található. Nem fogjuk elemezni a rajzot pszichodiagnosztikai szempontból, hanem csak és kizárólag a börtönnel kapcsolatos tartalmakra és szimbólumokra próbálunk következtetni, valamint némi történelmi adalékkal szolgálunk.
A kép jobb felső sarkában egy meztelen kislány fut. Ez egy ikonikus utalás Nick Út fényképére, amelyet 1972 június 8-án készített Dél-Vietnamban a Trang Bang-i napalmtámadás után közvetlenül. A képnek valóságos szereplője van: Phan Thi Kim Phúc. A fénykép megjelent az amerikai napilapokban, és Nixon elnök azt állította, hogy a kép nem lehet valóságos, mert "beállított". Az elnök egészen egyszerűen nem hitte el azt a borzalmat, amit lát, vagy nem merte beismerni, hogy ilyen létezik.
Számtalan tudományos cikk állít párhuzamot a háborús PTSD és a bebörtönzés sokkja közé. Innentől kezdve már csak következtethetünk, mert nem tudjuk, hogy a börtönben hogyan és milyen körülmények között készült a kép. Ebben az esetben úgy járunk el, mint amikor a művészettörténész egy klasszikus kép tartalmát próbálja elemezni: ő maga nem élhetett mondjuk Bosch korában, mégis a festmények tartalmának jelentésére következtet. Ugyanígy járok el én is, amikor a börtönrajzokat elemzem.
A PTSD megrázkódtatás utáni fásultságot, kiégettséget jelent, amit gyakran kísérnek lidércnyomások, amikor a beteg újra átéli a háború borzalmait. Egykor Sigmund Freud és Kurt Lewin is foglalkozott ezekkel a jelenségekkel a londoni Tavistock Intézetben.
Tudjuk azt, hogy bűnözők élete hasonlít a folyamatos hadviseléshez, azaz szinte biztos, hogy számtalan olyan életesemény történik a rab életében, ami a háborús sokkhoz hasonló élményt vált ki.
A festmény ilyen szempontból lehet egyfajta hasonlat a börtön borzalmaira, de akár az egész életre is.

2 megjegyzés:

  1. Érdekes volt ezt az elemzést olvasni.
    Azt hiszem, ez jó tanulság arra, hogy mennyire nem szabad úgy elemezni semmit, hogy annak készültének sem körülményeit, sem alkotójának jellemét, érdeklődésikörét, életét nem ismeri az elemző.
    Az alkotót ismerem több évtizede.
    Mindíg is volt művészi tehetsége, ehhez adódott a nagy mennyiségű szabadidő, amit egy művészi hajlamú, kreatív ember alkotások készítésére fordíthat.
    A kép témája nem lepett meg, mert szereti a történelmet. Azonnal felismerhetőek ezek a jegyek a képen. Sajnos a Vietnam téma kapcsán senkinek nem a hárompontos papucs jut eszébe. Általánosan az emberek tudatába az ott történt borzalmak égtek be és ezt párosítjuk önkéntelenül is a témához.
    Én inkább érezném ezt a képet társadalomkritikának, mint a börtönléthez kapcsolódónak. Lévén, hogy ismerem az alkotót megkérdeztem a kép mondanivalójáról.
    Válasza, hogy a kép előterében fejét fogó vietnámi kislányt rendelésre kérte valakinek a kérésére, mert az egyik élet és tudománnyal foglalkozó lapban illető látta a kép eredetijét és nagyon hasonlított a kislányára.
    A háttér csak azért lett, mert elcsúszott az arányokkal és valamit ki kellett találnia, hogy kitöltse a teret. Egy vietnámi kislányhoz autómatikusan adott lett a téma.
    A tanulság az, hogy még, aki jól ismeri az alkotót és a múltját még az sem vonhat le következtetést.
    A motivációt csak az alkotó ismeri, veszélyes belemagyarázni sztereotípiákon nyugvó feltevéseket...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megjegyzést és az információt. Egyáltalán nem elemeztem a képet. Remélem, ebben egyetértünk. Az alkotónak egyébként több képe van ezen a blogon.

      Törlés