Mi a legrosszabb a börtönben?

23 év távlatából el kell gondolkodnom, hogy mégis mi a legrosszabb a börtönben? Nem tudom letenni a terhemet. Ez a 23 év teljes egészében meghatározta a szakmai identitásomat, most ezzel kell foglalkoznom (legalábbis itt, a blogon...)

1. A börtön drága, és a megfizetése komoly morális problémákat vet fel

a., Arra gondolhatnánk, hogy a börtön viszonylag olcsó megoldás, hiszen csupán annyi a feladat, hogy a fogvatartottakat egy meghatározott helyen kell tartani. Ez azonban nem teljesen van így. Az őrzésen kívül jelentős anyagi ráfordítást igényel a fogvatartottak ellátása, a velük foglalkozó személyzet bére, az épületek működtetése és karbantartása, valamint azok a járulékos költségek, amelyek a fenti feladatok végrehajtásához kellenek (pl. a rabok előállítása bíróságokra, pályázati önrészek, egészségügyi kiadás stb.).

Jelenleg hazánkban az egy fogvatartottra jutó napi tartási költség mondjuk 10.000 forint körüli összeg lehetne.

Gondoljunk bele, hogy a piaci körülmények között, milyen szállást és ellátást kapnánk ekkora összegért, illetve milyen jellegű egyéb szolgáltatást, ami a börtön feladataival összehasonlítható. A legfrissebb SPACE I kérdőív 2008-as adatokon nyugszik, és eszerint a magyar állam valóban kb. 10.000 forintot, 29,63 eurót,  költ egy rabra egy napon, az más kérdés, hogy azóta hazánkban jelentős volt az infláció.

Ha alapul vesszük, a napi kb. 18.000-es fogvatartotti létszámot, akkor azt kapjuk, hogy a hazai börtönök egynapi átlagos működése 180 millió forint lenne. Ez úgy nagyjából 65 milliárd forintra jön ki egy évben, és ez az összeg jelentősen elmarad az idei évi költségvetésben előirányzott kb. 53 milliárd forinttól (2013. évi CCXXX. törvény). Nyilván a 10.000 forint lesz kevesebb. Annyival kevesebb, hogy teljesíthető legyen a törvényben előírt összeg. Ez egyértelműen azt fogja jelenteni, hogy a fogvatartottak rosszabb körülmények között lesznek/vannak, mint a teljesen minimális követelmények. Az is megfontolandó, hogy ebben a helyzetben a börtönben dolgozó személyek is nyilvánvalóan sokkal rosszabb körülmények között végzik a feladataikat, mint ahogy arról a társadalom vélekedik.

b., A fenti számításokat hozzávetőlegesen el lehetne végezni más börtönrendszerekre is, és szinte bizonyos, hogy arra jutnánk, hogy a helyzet más országokban sem mesésebb. Azonban összehasonlításokat tehetünk, és úgy látszik, hogy a magyar börtönök a nyugati rendszerekhez mérten igenis alul vannak finanszírozva. Ehhez a gondolathoz nagyon fontos kiindulási alap az Európai Börtönszabályok I. részének 4. pontja, miszerint: „4. Prison conditions that infringe prisoners’ human rights are not justified by lack of resources.”

c., Szinte biztos, hogy hazánkban nagyon sokan élnek olyan személyek, akik napi 10.000 forintnál kevesebbet tudnak magukra költeni. Tehát még a minimális sztenderdek is rendkívül drágák. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy nem csak az egyén költ magára, hanem az állam is költ az egyénre. Azonban az állami „költéssel” együtt sem érjük el egy átlagember esetén a 10.000 forintot.

d. Gyarló az ember, és nem szereti, ha a bűnösökre még pénzt is kell áldozni. Bizonyára sokan vannak olyanok is, akik boldogan azt mondanák, hogy „adják inkább nekem azt a napi tízezret, tudnám mire költeni…”. Más kérdés, hogy ha az ennek a példabeli személynek a fogvatartottakkal kapcsolatos feladatokat is el kellene látnia, bizonyára képtelen lenne azt napi 10.000 forintból ellátni. Láthatjuk, hogy a fogvatartottakra fordított költség bizonyos szempontból nagyon sok, más szempontból nagyon kevés.

e. A represszíven gondolkodók nyilván a börtönök biztonsági költségeit növelnék. Többet költenének fegyverekre, rácsokra, egyenruhára, kényszerítő eszközre, kamerákra, és így tovább. Ezeket az az eszközöket karban kell tartani, és üzembe is kellene helyezni, és ezekhez megfelelő személyzetet kell alkalmazni. Ha mindezeket nem tennék meg a represszívek, csak brutális börtönöket tudnának fenntartani.

f. A programok híveinek is több tér kellene és több személyzet, valamint a társadalom szélesebb együttműködése, és ezek is mind-mind súlyos költségekkel járnának. Csak az emberi erőforrással a programok hívei csak azt érnék el, hogy a börtönszemélyzet végletesen felőrlődne a rengeteg munkában, sőt önmagukat aláznák meg a munkájuk során. Gyakran az a benyomásom támad, hogy ez manapság is éppen így van. Az őrök megalázó élethelyzetben vannak a börtönökben. Tőlünk nyugatabbra is nyilván így van ez, de kevésbé kézzel fogható.

g. Összességében a jelenleg működő és a bármely szempontból ideálisnak tartott börtön drága, rendkívül drága; és csak egy kérdés marad, hogy vajon mi olcsóbb helyette. Erre a nagyon rövid válasz annyi, hogy a felzárkóztatás és az oktatás. A hosszabb válasz ennél nyilván összetettebb.

2. A börtön több ártalmat okoz, mint hasznot.

3. A börtön a személyzetnek is rossz.

4. A börtön hamis képet termel önmagáról.

5. A börtön szégyenletes (kizárja magából a társadalom).

6. A börtön nem rehabilitál, hanem fegyelmez.

7. A börtön megerőszakolja a szabadságot, és minden ehhez köthető értéket.

8. A börtön hazuggá tesz.

9. A börtönről nem lehet beszélni. A börtön társadalmi fekete lyuk. A tabunál is erősebb összetartó erő.

De nem, nem ezek a legrosszabbak. Hangzatosan tíz állítást fogalmazok itt meg, íme az utolsó, és a legrosszabb:

10. A börtön embertelen.

Talán lesz időm ezeket a téziseket kifejteni.