Olyan tíz-tizenkét éve járom a kontinens börtöneit, és az egyik legszembetűnőbb probléma a börtönökben a kábítószer. Ma a Rendőrtiszti Főiskolán egy MA szintű szakdolgozat védésén jutott eszembe, hogy a szemléletek tekintetében éppen ott tartunk, mint Hollandia 12 éve. Igaz ez?
Éppen olyan barátságosan és elfogadóan beszélünk a börtönbeli kábítószer-problémáról. Persze ez egy viszonylag magas szint. Egy hallgató szakdolgozatának voltam a konzulense. A hallgató börtönparancsnok-helyettes, a bizottságban ült az egykori országos parancsnok, Tari Ferenc, valamint Nádasi Béla, aki a főiskolán a bv. biztonságot tanítja. No meg én, aki valaha a CPT tagja voltam.
Nagy kérdés, hogy vajon a problémáról hogyan vélekednek egy szinttel lejjebb hazánkban? Mondjuk a börtönök középvezetői. Vagy még egy szinttel lejjebb, a végrehajtó állomány. Vagy még lejjebb: a rabok.
Anno 12 éve Hollandiában minden szint így (azaz elfogadóan és barátságosan) vélekedett a börtönbéli drogproblémáról.
Nekem minden szint vélekedéséről megvan a véleményem, és kutattam is. Mivel ez a bejegyzés a PhD címkével van jelölve, és én ebből a témából írtam a doktori értekezésemet, aminek a védése nyilvános volt, feljogosítva érzem magamat, hogy a blogon is megosszak pár gondolatot.
Íme a helyzetkép:
2. szint: a börtönök középvezetői: felismerik a problémát, és új kihívásnak tekintik, még nem ismerik minden vetületét;
3. szint: a végrehajtó állomány: teljes dezinformáltság, negatív attitűdök, meglepődés;
4. szint: a rabok: örülnek a Rivotrilnak.
Miért van ez így?
Nem akarom ezt a kérdést megválaszolni, pedig tudom. Inkább átfogalmazom a kérdést.
Mi a társadalom valós (immanens) célja azzal, hogy a végrehajtó börtönőrök nem ismerik a börtönbeli kábítószer-probléma vetületeit? Persze most jöhetnek azzal a tiszthelyettesek egyes tiszthelyettesek, hogy én még nem láttam igazi berivózott rabot, nem nekem kell vele szemben intézkednem, gőzöm sincs arról, hogy milyen nehéz a körletfelügyelői munka, nem is ismerem a börtön igazi valóságát, és így tovább. Ezért még jobban át kell fogalmazni a kérdést:
Miért vetik meg a magyar börtönőrök fegyőrök (végrehajtó szint) némelyike a rabokat? Vajon ez csak magyar sajátosság? Milyen társadalom kell ahhoz, hogy ilyen viszony alakuljon ki egy börtönrendszerben? Na, ezekre a kérdésekre kellene megtalálni a választ.
Én magam részéről szeretem a munkámat, szeretem rabok gondjait elsimítani, megoldani, számomra felemelő dolog segíteni a napi vezeklésük stesszekkel telt időszakainak áthidalásában!
VálaszTörlésA munkám tárgya lehet épp egy fegyelmi lap, de azt aki mögötte van sohasem teszem kiszolgáltatottá, soha sem alázom, soha sem bujkál bennem előítélet, magamhoz mérem ...
Ó, igen, megint tévedtem, mint a múltkor Seth ügyében. Remélem, hogy van kivétel...
VálaszTörlés"Miért vetik meg a magyar börtönőrök fegyőrök (végrehajtó szint) némelyike a rabokat?" - A válasz: Mert őket (az őröket) megvetik a tisztek, a társadalom, és a rabok is. ("Kint a cipőmet se pucolná, itt meg dirigál nekem.") B válasz: A börtönőrök jelentős hányada azért választja ezt hivatásául, mert szeretne (vissza)élni a hatalmával, élvezi mások kiszolgáltatott helyzetét. Valószínűleg ennek oka lehet személyiségzavar, kisebbségérzés, gyerekkori bántalmazás utáni azonosulás az agresszorral stb.
VálaszTörlésVajon ez csak magyar sajátosság? - Minél kisebb a börtönőrök jövedelme, megbecsültsége, annál kevesebb a pszichológiailag és intelligenciában alkalmas munkatárs. Talán külföldön is jellemző ez a megvetés, alázás stb., de nehezen tudom elképzelni, hogy pl. egy holland börtönben is ilyen szintű legyen.
Milyen társadalom kell ahhoz, hogy ilyen viszony alakuljon ki egy börtönrendszerben? - Ez börtönön kívül is így van, a középosztály megveti a szegényeket, a felső tízezer mindenki mást, a heteroszexuálisok a homoszexuálisokat, a "fehérek" a cigányokat, a cigányok a "parasztokat" stb. Egy intoleráns társadalomban működő bv. még intoleránsabb...
Kedves Gergely!
VálaszTörlésA posztokból soha sem világos, hogy ezek amolyan önmagának szóló költői kérdések vagy valóban szeretne válaszokat kapni a blogot olvasóktól?
Amúgy a fenti névtelen válaszokkal nagyjából egyetértek, de egy igazi válasz valószínűleg inkább férne be egy e-mailbe, mint egy megjegyzés keretei közé.
Kedves Névtelen!
VálaszTörlésEgy kifejezés van az írásában, mi nagyon elgondolkodtató. Bár az nem derül ki, hogy nevelő vagy fegyőr, de a dolog szempontjából nem is lényeges.
Úgy tűnik, félreérti a feladatát, mivel a fogvatartottak nem "vezekelnek", ezért nincs is szükségük segítségre benne.
A vezeklés nagyon tudatos dolog, egy folyamat utolsó lépése. A büntetés-végrehajtási intézet nem az a hely, ahol vezekelni kell és még ha akarna is valaki, a mai magyar helyzetben nem igazán tudná megtenni.
"Aronson: A társas lény"
VálaszTörlésdehumanizáció
Kedves Névtelen! Teljesen igazad van, éppen ezért tettem fel a kérdéseket! Sok kriminológust vádolnak azzal, hogy csak keveri a sarat. Igazából, ha a börtönről beszélünk, az egész társadalomról beszélünk. Ha a börtönt szidjuk, a társadalmat szidjuk. Ez persze nem tetszetős.
VálaszTörlésKedves Labirintus_1!
VálaszTörlésKöltői kérdések, de természetesen szeretném a véleményeket/válaszokat megkapni az olvasóktól. Annyira átitat engem a börtön, hogy néha azt gondolom, hogy a társadalom mégsem olyan negatív, ahogyan én látom. Avagy nem úgy negatív, ahogyan én látom? Avagy nincsenek előjelek, vagyunk, ahogy vagyunk?
Kedves Névtelen!
VálaszTörlésIgen, a maszkok dehumanizálnak minket, nem is kérdés. Sokszor gondolkodtam azon, hogy a börtönt legjobban a szociálpszichológia írja le. De! A börtön maga is a társadalom része/kivetülése/tünetegyüttese, akkor a szociálpszichológia milyen klasszul írja le az egész társadalmat is! Hát hogyne!!!
miért vetik meg a rabokat? azért amilyen bűncselekményeket elkövettek, teljesen megérdemlik a megvetést.
VálaszTörlés