2011. december 7., szerda

A börtönbeli nevelés presztízscsökkenése

Mivel én magam is nevelő voltam egykoron, igaz egész végig pszichológiát tanultam; és a börtönbeli nevelést a legszebb munkának találom, amit az ember a börtönben végezhet, valamint a legjelentősebb munkának is tartom mind a mai napig – mondom ezt úgy, hogy számos börtönt láttam a kontinensen -; és mivel most meg vagyok döbbenve a nevelés presztízsének csökkenése láttán, a döbbenetemnek itt a blogon akarok hangot adni.

Tisztában vagyok azzal, hogy amit itt le fogok írni, az egy trend, ami úgy fog végződni, hogy nevelés el fog tűnni a magyar börtönökből. Legalábbis abban a formában, ahogy jelenleg még éppen hogy él. Ez racionális, és belátom, hogy így kell történnie.
Szükségszerű, hogy nevelők kiköltözzenek a körletről, és a biztonsági jelenlét erősebb legyen. Ennek viszont az az ára, hogy az őröknek szociális tudást kell majd magukra szedniük, mert ha ezt nem teszik meg, egészen egyszerűen nem fogják túlélni a börtönt.
Elismerem, hogy a börtönben végzett biztonsági munka a börtön veleje, és ebből a pozíciójából nem zökkenthető ki, mert a dinamikus biztonsági elemek felbomlása azt eredményezi, hogy a statikus elemek elvesztik az értelmüket. Úgy is lehet ezt fogalmazni, hogy a rabok egyszerűen kimásznak a börtönből, ha nem toppan eléjük egy őr.
Tudom, hogy a börtönök építészeti sajátosságai sem felelnek meg a nevelés alapvető követelményeinek.
Ismerem a valóságot, és sejtem, hogy a börtönbeli programszervezést civil szervezetek fogják végezni, mert velük ebben a tekintetben nem lehet felvenni a versenyt.

1. A bevezetett őrzési pótlék miatt a biztonsági tiszti beosztásban dolgozó tisztek többet keresnek a börtönben, mint a nevelőtisztek. Ezért a nevelői beosztás nem célpont a fiatalok számára. A nevelői posztot civilként is be lehet tölteni, ami megint azt jelenti, hogy kevesebb a pénz. Ha a bévénél civilesíteni fognak, akkor a nevelők az első között lesznek, ez is a kevesebb pénzhez vezet.
2. A bv nevelői munka személyiségfüggő, csak az képes ellátni, aki toleráns képes lenni a bűnözőkkel szemben, azaz képes a bírósági ítélettel szembeni morális állásfoglalásra. Ez nagyon sok kompromisszummal és a többségi társadalom rosszallásával jár. Ezt nehéz elviselni.
3. A jelenlegi nevelői munkában egy súlyos ellentét feszül. Egyrészt adminisztrál a nevelő, azaz segít a rabnak, másrészt fenyít és jutalmaz, azaz hatalmat gyakorol. Ez a kettősség azt eredményezi, hogy a rabok nem bíznak a nevelőkben, azaz a rabok is jobban éreznék magukat, ha a körleten nem lennének nevelők.
4. A börtönben az őrök dominálnak a rabok után. Ők vannak bent a hivatali munkaidőn túl és hétvégén, amikor mégis működik a börtön. Azaz a börtön többnyire a nevelők nélkül működik. A börtönre jellemzőbb a nevelőnélküliség, mint az, hogy nevelők lennének a börtönben. Jogszabályokat nagyon könnyű változtatni, és a nevelők de jure is eltűnhetnek.
5. A nevelők túl közvetlen kapcsolatban állnak a rabokkal, ami egy bűnözést rosszalló, intoleráns társadalomban nem tartható.
6. A börtönbeli agresszió láttán, a nevelők sorsközösségben vannak a rabokkal. Ez veszélyes helyzet. Egyénileg nem lehet sokáig bírni, morálisan pedig önalázás vagy önfeláldozás az ilyen élethelyzet.
7. A nevelők ugyanakkor tolerancia meghasonlásban élnek. Segíteniük kell az akár elvetemült bűnözőn is, de ez nem azt jelenti, hogy azonosulnának vele. Azonosulás nélkül pedig rendkívül nehéz segíteni.
8. A nevelő hosszú munkáját éjjel vagy hétvégén egy esetleges ellenérdekelt biztonsági intézkedés lerombolhatja. A biztonság álláspontja minden esetben erősebb lesz.
9. A nevelői munka az utóbbi 10-15 év során folyamatosan veszít a jelentőségéből a jogszabályi kötelmek ellenére.
10. A nevelő irodában kénytelen dolgozni. Ez paradox helyzet: össze van zárva a rabokkal, de el van tőlük zárkózva.
11. Hazánkban jelenleg nincsen börtönnevelési módszer specifikus képzés. (Úgy állítom ezt, hogy a jelenlegi Rendőrtiszti Főiskolán dolgozom, és tudom, hogy milyen képzés zajlik a jelenlegi Zrínyi egyetemen; valamint sejtem, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen sem lesz ez másképpen.)

9 megjegyzés:

  1. Ez egy remek írás, Gergő! Még több ilyet! :)

    VálaszTörlés
  2. Azt hiszem, a 3. pont minden problémának a veleje. Szintén gond, hogy a nevelő abból a szempontból is kettős szerepben van, hogy egy részt a BV alkalmazottja, másrészt néha a BV-vel szemben kéne a rábízottak érdekeit képviselni.

    Talán úgy lehetne feloldani ezt az ellentmondást, hogy maradnának a nevelők, de egy teljesen külön szervezetbe tartoznának, amit nem a BV irányít. Ezért "cserébe" viszont hatalmat sem gyakorolhatnának.

    Kedves Gergő! Sajnálom, ha belegyalogoltam a lelkébe, de annyira jó volt kicsit szurkálódni, és a könyvében használt technikát kifordítva elemezni az írását. Azért ne vegye annyira komolyan, amit írtam, bár a nyelvi hibák tényleg ott vannak. :-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Labirintus!

    Nem sértődtem meg, csak ritkán nyitom ki az e-mail boxot. : )
    A 3. pontot tartják Strasbourgban a kelet-európai országokban működő nevelői rendszer egyik súlyos hibájának.

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, hogy lehet-e kérni a blogban, de ha igen, akkor egy bejegyzésben, akár csak címszavakban összefoglalná, hogy milyen a rendszer Nyugaton a nevelők szerepét illetően?

    Bár nem látok igazán mélyen rá annak az országnak a rendszerére, ahol én lakom, de azt tudom, itt nincs nevelő. Vannak őrök, akinek egyrésze nem tagja fegyveres testületnek, hanem kvázi civil. És itt az őröknek joga van sztrájkolni, amivel élni is szoktak. Ilyenkor a rendőrség veszi át a feladataikat.

    Vannak adminisztrátorok és pszichológusok, meg ilyen-olyan civilszervezetek, akik valamilyen szinten részt vesznek a benti életben.

    Mondjuk annyiban más a helyzet Magyarországhoz képest, hogy itt sokkal kevesebb az előzetesben lévő (ha jól tudom kb. 10%) viszont több mint harmada a fogvatartottaknak külföldi. És szintén sokkal magasabb arányaiban a droghoz kapcsolódó bűncselekmények miatt bentélvő és a drogfüggő is.

    VálaszTörlés
  5. Szerintem az elnevezés is visszás: "nevelő". Azt mondják a pszichológusok, 6 éves korig lehet nevelni valakit. Véleményem szerint felnőtt korban hiábavaló próbálkozás a nevelés. Ennek sokkal inkább segítésnek, támogatásnak, iránymutatásnak, reintegrálásnak, reszocializálásnak, készségfejlesztésnek, szemléletváltoztatásnak kellene lenni, mint nevelésnek. És, míg az, aki "nevelve van", csak passzív résztvevője a folyamatnak, addig a fenti felsorolásom során a fogvatartott aktív résztvevője, felelőse volna a változásának.

    Egyébként az is érdekelne, hogy ma egy nevelő hogyan nevel? A rajzból én a postás-adminisztrátor szerepet látom megvalósulni a gyakorlatban, ehhez (habitustól függően) egy kis rendőr-ügyész-bíró szerep is társul, és talán a nevelők 5-10 százaléka esetén egy kis pszichológus-nővér...

    VálaszTörlés
  6. Kedves Labirintus!

    Nem gondoltam volna, hogy a kérdés ennyire érdekli az olvasókat. Írni fogok majd a Nyugati nevelésről, ha egyáltalán azt annak lehet nevezni. Sok helyen jártam: Luxemburg, Hollandia, Németország, Dánia, Ausztria, Belgium; valahogy egységes volt a kép. És jártam kelet-európai börtönökben is, valahogy ott is azonos volt: még mindig a szovjet örökség. A leg szembetűnőbb a katonás rezsim és a nevelők jelenléte.
    Nem azt mondom, hogy a nevelőkre nincsen szükség, hanem azt, hogy a fegyelmezői jogkörük és szerepük orosz (sőt lehet, hogy porosz) kulturális örökség. Fogok erről bővebben írni.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Zsuzsi,

    való igaz, hogy a felnőttnevelés (nem az andragógia) vagy a rabnevelés szavaknak fura politikai töltetük is van, mintha lehetne az emberek agyát mosni. Morális és etikai szempontok is felmerülnek természetesen. Amikor én voltam nevelő, azt hiszem, hogy leginkább az adminisztrátor, a védő és a pszichológus szerepe állt hozzám a legközelebb.
    A szó nemes értelmében vett nevelés nem valósul meg a börtönben. Az adminisztrációs eszközök, amelyeknek a jogszabály teremt hátteret, valóban nevelési hatással bírnak, és néha nem is felületesen. Erről is fogok majd bővebben írni.
    Sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, például Foucault vagy Bourdieu, de jóval korábban Bentham vagy egy másik pólus, Nietzsche is.

    VálaszTörlés
  8. Szia!

    Az első élményem, mikor szembesültem a „nevelőség” csapdáival és hamisságával nagyon megrázó volt.
    Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez egy olyan dolog, ami akkora szabadságot ad, hogy azt pakolhatsz bele, amit csak te szeretnél.
    Még érthetőbben: ha te szeretsz titkokat kideríteni, akkor a szerep engedi, hogy „kis nyomozóként” működj, ha a jog az életed értelme, akkor lehetőséged van a „kis jogász” szerepére, ha anyáskodni-apáskodni szeretnél, akkor egy bizarr „pótanya-pótapa” szerepbe is belemehetsz. Rengeteg változatát lehet látni a nevelői szerep-megvalósításnak, varázsköpeny, amit magadra öltesz, de alatta te vagy.

    Talán ez az oka, hogy annyira lehet szeretni. De ez a gyengesége is!
    Milyen a jó nevelő a rendszer szerint? Senki nem tudja (az írásos anyagok elkészítése, ugye nem nevezhető ennek)! Nincs leírt elvárás és nincs jól körvonalazott szakmai felépítmény. Ezért lehet mindenki olyan nevelő, amilyen szeretne!

    Tényleg, ha őszinték szeretnénk lenni, akkor ki kell mondani, hogy nagyobb szüksége van a nevelőknek a saját magukra, mint a rendszernek rájuk. DE!
    Nem szűnhet meg, mert akkor a rendszer önmaga igazolására felhasznált cél kérdőjeleződik meg. Visszailleszkedés elősegítése? Kik? Biztonsági felügyelők? Körletesek? Igazgatásosok? Egy-egy pszichológus vagy utógondozó? Nem! Akiket a bv. fel tud mutatni, mint felkent személyek azok csak a nevelők lehetnek háromszázötvenen.

    VálaszTörlés