Egy bizonyos fogvatartotti csoport szinte biztosan elkerüli a hétköznapi érdeklődő figyelmét: az időskorú. Magam sem tudom, hogy miért adtam meg ezt a címet szakdolgozati témának.
Majer Péter végzős hallgató esettanulmányai rendkívül jó olvasmányok. A szakdolgozat most már majdnem kész van, itt majd az esettanulmányokat közöljük.
Péter esettanulmánya jó példa lehet a többi RTF-es hallgató számára, valamint mindenkinek, akit érdekel a börtön egyedi ábrázolása.
Banya bácsi: „Nem jó megöregedni!”
Banya bácsi mindössze 54 éves, viszont 64-nek néz ki, haja, foga már alig van az arcát is igen meggyűrték a súlyos börtön esztendők. A testtartása görnyedt és ráadásul egy alacsony termetű ember. Az intézeti orvos munkaképtelennek nyilvánította, de ennek ellenére a körletszinten a legaktívabb emberek közé sorolható. Amíg a zárkatársai dolgoznak az üzemben, Ő egész délelőtt fent van és takarít a zárkában. Jelenleg 7 hó börtönt tölt és 2 évre eltiltották a közügyektől, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárták. Biztonsági csoportja: II-es besorolású. Bűncselekménye: lopás. Egészségi állapota: kezelt, gondozott beteg és munkaképtelen. A személyi állomány tagjaival szemben tisztelettudó. Az intézetben szervezett bármely programba bevonható, lehet az istentisztelet vagy bármely kulturális rendezvény. Most részt vesz az intézetben megrendezett: TÁMOP és Mediáció programokban egyaránt, az utóbbiban vállalta, hogy egy mediátor felkeresse a sértettjét, amely során Banya úr, kész kinyilvánítani bűncselekményének megbánását a sértett irányában, amit nemcsak egy bátor dolognak, hanem egy valódi megbánásnak is tartok. Hiszen jelen esetben a fogvatartott már megkapta a bűnéért a büntetését. Így Banyával könnyű dolgom volt, tudtam, hogy szíves örömest eleget tesz a felkérésemnek, hiszen ismervén őt, tudom, hogy nagyon szeret beszélgetni. Első kérdésként intéztem hozzá: Honnan ez a becenév: Banya? „Hát a többi fogvatartott ragasztotta rám, már sok évvel ezelőtt.” De mi okból? „Azt nemtudom, talán azét, mert ilyen rozoga vagyok, már megszoktam.” Mondta beletörődve, mosolyogva. Majd a szokásos kérdésemmel folytattam a beszélgetésünket: hogy érzi most magát? „Öregesen, betegesen, nemrég hasnyálmirigyre műtöttek, reggelente alig bírok mozogni értágítót szedek, reumás és máj beteg vagyok, minden héten injekciót kapok, előfordul, hogy fázom, belázasodom, olyan mintha izomlázam volna, ilyenkor fáj a hátam és a derekam, nem jó megöregedni. Egy kicsit nagyot hallok és feledékenységben is szenvedek, de én legalább beismerem.” Mondta mosolyogva. Elmondja, rosszul esik neki, hogy nem dolgozhat, így az idő is lassabban telik a számára. Az elhelyezési szinten, ami tőle telik, minden takarítási munkát elvállal. Elmondja, hogy ugyancsak fájdalmas a számára, hogy nincs pénze, mivel nem dolgozik és nincsen hozzátartozója, aki támogatni tudná őt. Testvérei és gyermekei nincsenek? Ezt követően belekezdet élete történetének elbeszélésébe: „én egy cigány telepen nőttem fel tizenhat testvéremmel együtt, én a hetedik gyerek voltam. Édesapánk a kezdetekben főként zenélésből próbált eltartani bennünket, rendkívül jó prímás és gitáros volt. Később vályogvetéssel is foglalkoztunk és a TSZ-be is eljártunk a szüleinkkel idénymunkára dolgozni egy szóval, ha szegényesen is, de megéltünk. A szüleim rendes, dolgos emberek voltak. Majd ahogy cseperedtünk a barátokkal elkezdtünk bálokba járni a falukba, ahol kisebb lopásokba és verekedésekbe keveredtünk, ennek következtében a szüleim tiltani kezdtek a barátaimtól, de mi a történtek ellenére még jobban összetartottunk.” Banya bácsi elmondja, hogy 1980-ban megnősült és két gyermekük született, majd 1983-ban újból be kellett vonulnia a börtönbe. Ekkor a gyermekeik intézetbe kerültek, ekkor látta őket utoljára az életében és ráadásul a felesége is elvált tőle. 1990-ben szabadult és egyből keresni kezdte a gyermekeit, de a nevelőintézetben elküldték őt, azzal, hogy már örökbe adták őket és nem adhatnak ki semmilyen információt velük kapcsolatban. Ekkor döntött úgy, hogy felkeresi a volt feleségét is, hátha esetleg ő hallott róluk, de az asszony sem tudott semmit. A volt feleségének, azóta már új családja van, végül nagy veszekedésbe torkollott a találkozás. Amelynek a részleteiben nem kívántam belemenni és folytattuk tovább a beszélgetésünket. A civil életben fogyasztott alkoholt vagy bármilyen bódítószert? „Alkoholt gyakran fogyasztottam, de nem voltam alkoholista, amennyiben kábítószerre gondol, azt még soha életemben nem is próbáltam, még esetleg annyi, hogy a mai napig dohányzom.” Banya elmondja, most a kilencedik alkalommal van már börtönben, életéből több mint 26 évet töltött bent. Jellemző bűncselekményei: lopás, rablás, garázdaság. A sok börtön évért elsősorban a sorsot és a haverokat okolja, mivel mindig csoportosan követék el a bűncselekményeket Érdekes módon a saját felelősségét nem említi. Tovább folytatja, hogy már több testvérének is volt dolga a törvénnyel, de róluk nem sokat tud, többen már elhaláloztak közülük, mindössze az egyik nővérével tartja a kapcsolatot, de ő is szegény körülmények között él és nem akarja terhelni őt. Hogyan érzi most magát a zárkában? „Jobbára fiatalokkal vagyok egy zárkában, akiknek megadom a tiszteletet és ők is megadják nekem.” Viszont arra a kérdésemre, hogy „alsó vagy felső ágyon alszik?” azt válaszolta lehajtott fejjel: „felsőn”, ekkor nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy valószínűleg Banya bácsi a zárka csicskása, de panaszkodni nem mer. Hogyan készül a szabadulásra és milyen tervei vannak? „Javarészt, most azzal foglalkozom, hogy sikerüljön megfelelő ruhákat beszereznem, mivel most januárban szabadulok és még egy kabátom sincs, mivel még nyár volt, amikor megfogtak a rendőrök.” Hová fog szabadulni, van, aki hazavárja? ” Saját lakásom nincsen, tanácsi volt, de elvették így a nővéremnél fogok lakni Budapesten, nála a kert végében van egy kis házikó, ahol lakhatom. A bevonulásom előtt volt még egy élettársam, a szabadulásom után őt fogom felkeresni, szeretnék vele újból összejönni.” A börtönbe kerülése előtt mivel foglalkozott? „A börtön évek alatt asztalos szakmát és présgép kezelői szakmákat is szereztem, de a civil életben nem vettem hasznukat, oda kint a városgazdálkodásnál: kukás kocsin, utcaseprőként, kábelfektetőként és dohányszárító telepen segédmunkásként is dolgoztam. Bevonulásom előtt szociális segélyekből tartottam fent magam. Ha ki megyek egyből meg is fogom igényelni a segélyt, mert már fizikálisan komolyabb munkákban nem tudnék részt venni, esetleg napi négy órában takarítóként, de azt is csak felügyelet mellett tudnám vállalni, mert néha a gyomrom begörcsöl.” Visszatekintve az életére mit csinálna másképpen? „Azt hiszem, hogy jobban megválogatnám a barátaimat, de ezen még nem gondolkodtam, igazából a jelen és a jövő jobban foglalkoztat. A börtön már nem ilyen idős embereknek való, mint amilyen én vagyok.” Ezt, hogy érti? „Amikor én fiatalon bekerültem a börtönbe az elítélteknek jóval kevesebb dolog volt megengedve, mint manapság. Nemhogy visszaszólni, de még csúnyán sem szabadott nézni a felügyeletre. Mi még máshogyan voltunk nevelve, ezért mondhatom, hogy az időssebek jóval szabálykövetőbbek a fiataloknál, mert ezekben a gyerekekben még benne van a gizdaság. Mindazonáltal a fiatalokat embere válogatja, hogy hajlandó e tanulni tőlünk. Az idősek alkalmazkodóbbak, nyugodtabbak és kerülik a konfliktusokat (inkább ő teszi arrébb). A fiatalok könnyebben élik itt meg a mindennapokat úgy, hogy haverkodnak és énekelnek, nekünk már jóval nehezebb. Ennyi bent töltött év után, már látom mennyi évet elpazaroltam az életemből és még mindig itt vagyok.” Az idősebb kollégáim szerint csak idő kérdése, hogy az „öreg” mikor fog vissza kerülni a börtönbe, szerintük, ha egy éven belül mégsem fog vissza jönni az azt jelenti, hogy már meghalt. Én próbálok a kollégáimtól optimistábban gondolkodni Banya úrral kapcsolatban, de tény, hogy arra a kérdésemre mi lesz az első dolga, amikor hazaér, a válasza ennyi volt: „jól berúgom!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése