Nem voltam rendőr, börtönőr voltam

Mindig zokon vettem, ha valaki azt mondta nekem, hogy rendőr vagyok. Mi jogon kever össze? Valahogy azt képzeltem magamban, hogy a börtönőrnek lenni mégiscsak békésebb, elfogadóbb, törődőbb. Próbáltam magyarázni, hogy a börtönőr gondoskodik a bűnelkövetőről, a rendőr meg elkapja. A beszélgetőpartnereim ekkor mindig számonkérték rajtam a börtönök kegyetlenségét. A mondanivalójuk az volt, hogy a börtön mindennél gonoszabb, és hogy aki oda megy dolgozni, az magára vessen. Manapság kezdem látni az ő igazukat.

Ha azokra a srácokra gondolok, akikkel akkoriban, 1991-ben elkezdtük a pályát, csak naiv, végtelenül naiv gyerekeket látok magam előtt, akiket a rendszer belekényszerített egy rémes szerepbe.

Amikor alig 18 évesen a börtönbe léptem, és az öreg rabok rám tekintettek, nem sejtettem, hogy mennyi bölcsesség van a szemükben, és szinte megkegyelmeznek nekem, amikor nem falnak fel. Még én is túl büszke voltam.  

Rengeteget tanultam ebből a filmből (Modelo 77)

A film címe A 77-es börtön. Itt a Wikipédia szócikk róla. A hetvenes években játszódik Barcelonában. Itt van egy szuper spanyol nyelvű cikk.

Anno 1992-ben léptem be életemben először a Budapesti Fegyház és Börtön kapuján mint kopasz őr. 1999 szeptember 1-jétől kezdtem dolgozni az országos parancsnokságon, azaz ekkor hagytam ott a börtönt. Összességében talán négy évet töltöttem nap mint nap a rabok és az őrök között. Soha nem fogom elfelejteni. Nagyon sokat, az egész tudományos pályafutásomat és a nemzetközi karrieremet a börtönnek köszönhetem. Végül, 2014 szeptember 1-jén jöttem el a büntetés-végrehajtástól. Lehet, hogy egyes volt munkatársaim "rabpártinak" tartottak, és igazuk volt, az voltam, de aki igazán tudja, hogy ez mit jelent, az azt is tudja, hogy nem a bűnözést pártoltam, hanem valahogy - nem tudom, hogy milyen csoda folytán - láttam. Valahogy mindig tudtam és éreztem, hogy a bűnözés társadalmi termék, és esetleg csak az után egyéni döntés. A börtön világa erre a gondolatra csak mindinkább ráébresztett, és nagyon is tudom, hogy az őrök a szívük mélyén szinte mindannyian így éreztek.

Nem akarok hősködni, öreg vagyok ehhez már, de azért leírom, hogy miket tanultam a filmből. Felsorolás következik.

1. Vannak olyan börtönőrök, akiknek a szívük szakad meg, ha kegyetlenséget látnak.

2. Vannak olyan börtönőrök, akik provokálják és kicsúfolják a rabokat, és ezek után még hátat is mernek fordítani nekik.

3. Vannak olyan rabok, akik a végső nyomorukban lépnek szövetségre az őrökkel, és fordítva is.

4. Ha egy férfi rab meztelen nőt ábrázoló képet kap odakintről, az szent dolog.

5. Néha a reményetelenség mondatja azt a rabokkal, hogy nem akarnak kapcsolatot tartani a családjukkal.

6. A börtönben az olvasás menekülés lehet.

7. A szökött rab is szabad, és van pár másodperc, amíg nem hiszi el.

8. Azért a katalán és spanyol börtönök nagyon különböznek a magyar börtönöktől, de a lényegüket tekintve nem igazán.

És persze még számos olyan dolog van a filmben, amit már korébbról tudtam.