A társadalomtudományi kutatások statisztikai elemzésének az a célja, hogy az eredmények ellenőrizhetők legyenek. Különösen fontos lenne ez a börtönök vonatkozásában. Ha a kutató valóban becsületesen végzi a kutatást, akkor ténylegesen felhasználható eredményeket gyűjt össze. A becsület azonban nem elégséges feltétele a kutatásnak. Egy ember képtelen kvantitatív, statisztikai jellegű kutatást végezni. Ennek az az oka, hogy ez a munka rendkívül nehéz, ásatás jellegű. Ha már több ember dolgozik egyszerre, mindenképpen konszenzusra kell jutniuk a kutatás célját, tárgyát, módszerét illetően még az előtt, hogy az adatgyűjtést elkedték volna.
Több ember viszont több nyelven beszél, és a kompromisszum nagyon szűk lesz. Ez a szűkösség azt fogja eredményezni, hogy a kutatás eredménye nem lesz széles körben érthető. Sőt az eredményeket később bárhogy meg lehet majd magyarázni. Találkoztam olyan kutatóval, aki éppen ezért nem fűzött semmilyen magyarázatot az eredményeihez. Igazi magyarázatot csak az fűzhet az eredményekhez, aki ismeri az adott rendszert, ahol a vizsgálat zajlott. A magyarázathoz azonban ismerni a statisztikai fogalmakat és módszereket.
A börtön valósága igen bonyulult. A belső dinamikai folyamatokkal könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik, és ugyanígy a börtön kapcsolatrendszerével.
1999 óta kutatom a magyar és a külföldi börtönöket, konferenciákon veszek részt, nemzetközi kutatásokban is szereplek, és egyre inkább az a véleményem, hogy a börtönt kizárólag multidiszciplináris módszerrel lehetne kutatni. (A kriminológiában a leghatékonyabb kutatási módszer egyértelműen a trianguláció.)
Több kvantitatív kutatást kísértem figyelemmel az elejétől a végéig, és mindegyikben volt adatgyűjtési hiba. Nem azért, mert a kutatók hibázni "akartak" volna, hanem azért, mert ezek a kutatások képtelenek alkalmazkodni a börtönhöz magához. Ennek számos oka van.
1. A kvantitatív módszerek tudományos műemléknek számítanak a börtön dinamikus valóságához képest. Olyan ez, mintha gyémántfúróval próbálnánk vajat vágni. A gyémántfúró remek, csodás, kemény; a vaj azonban jóval régebbi, és jóval természetesebb, és mindenek előtt: puha. Avagy: a börtön valósága engedelmeskedik az entrópiának, míg a kvantitatív kutatási módszer nem: minél bonyolultabb, annál rigidebb.
2. A börtönben parancs-uralmi rendszer működik. Hazánkban a személyzat és a rabok között is, Nyugaton inkább csak a rabok között. Mindegy milyen a parancs-uralmi felállás, az írányított kérdésekre adott válaszokat nem a kutató fogja "sugalmazni", hanem a rendszer. (Lásd: Goffman - szelf-reprezentáció).
3. A tudományhoz pénz kell, a pénzhez hatalom. A tudományos kutatást valakinek finanszíroznia kell. A kutatás ezért mindig visszatükrözi a hatalom prekoncepcióit. (Lásd: Foucault - governmentalizmus).
Eddig ezzel nem mondtam túl sok újat. Az viszont talán érdekes lehet, hogy éppen abból az érdekből írom ezeket a blogokat, hogy a börtön belső világát kifordítsam, annak érdekében, hogy az általános és speciális jellegű visszásságok kiderüljenek. A kérdés az, hogy erre a mi alkalmasabb. Az egyszerű jelentés-jellegű munka (ami itt a blogon olvasható), vagy a "statisztika"?
Képes a statsiztika elmondani a valóságot?
