1. Évtizedek óta oktatok az ELTE ÁJK-on, a kriminológus mesterképzésben, és kötelességemnek érzem, hogy magam is, oktatóként tanuljak. A börtönszociológia című tantárgyat én jegyzem. A tárgyat nem nekem szánták, de az élet úgy hozta, hogy végül én kezdtem tanítani, rögtön a legelső évfolyamnak is. Minden egyes előadás után el kell gondolkodnom, hogy miről is beszéltünk, azaz mi is a börtön. Nem régen olvastam egy cikket, ami ismét arra sarkalt, hogy írjak a börtönblogra, pedig nagyon régen tettem. Az egészről nem tudom eldönteni, hogy agyrém, vagy egyfajta olyan társadalmi valóság, ami tabu, és nem beszélünk róla. A kérdéssel korábban is foglalkoztam, és korábban is úgy gondoltam, hogy nagyon fontos, éppen ezért, jó régen ezzel a témával kezdem a kurzust.
2. Mivel nem vagyok szociológus, nehezen ragadom meg a témát. A pszichológus identitásom is billeg, mert a szakmai pályafutásom során leginkább jogi kérdésekkel foglalkoztam, holott nem vagyok jogász. Ezzel a szakmai identitással kell minden alkalommal elkezdenem a kurzust.
3. A börtönnel kapcsolatban van pár kiindulópontom, amelyeken folyamatosan gondolkodom, és nem bírom felfogni, hogy hogyan lehetnek a börtönvalóság részei. Ezek az alapvetések a következők:
- a börtönbe traumatizált személyek (a legtöbb esetben gyerekek) kerülnek, akiket a börtön tovább traumatizál, és a szabadulás után ezek a gyerekek családot alapítanak, traumatizálják a gyerekeiket, akik börtönbe kerülnek. Ezért nem az egyén, nem a család, hanem a társadalom felelős.
- a börtönben homoszexuális erőszak történik, ezt a személyzet többnyire tétlenül nézi, vagy ha beavatkozik, azt informálisan szankcionálják. Ennek az erőszaknak az alapvető motívuma a dominálás.
- a börtönben börtönőrként az jut előre a ranglétrán, aki a társait elnyomja, és a rabokkal kegyetlenül bánik. Most jön egy meglepő csavar: Annál igazabb az előző állítás, minél heteronormatívabb a gazdatársadalom.
- a börtönben a rabok és az őrök között egyfajta szövetség alakul ki, amelynek vannak olyan megnyilvánulásai is, amelyek intim párkapcsolati helyzetre hasonlítanak, vagy valójában éppenhogy azok is
- a börtönben fafirkák keletkeznek, és ha az üzenetüket megfejtjük, ugyanazokkal a gondolati egységekkel találkozunk, amelyek a pönológia alapvetései
4. A pönológiai alapvetések a következők.
- a börtönökben nem azok a személyek vannak bezárva, akik súlyos bűncselekményeket követtek el, és el kell őket távolítani a társadalomból (ahogy ezt a büntetőjog eszméje sugallná), hanem azok az emberek, akiket a társadalmi elit megvet, és a társadalom szövedéke (Foucault: dispositif) oda juttatja őket
- a börtön egy olyan társadalmi intézmény, amit nem lehet lecserélni másra, mert a léte a társadalom túlélését (Durkheim) szolgálja, de mindez csak a felvilágosodás idején keletkezett, amikor az iskolák és a kórházak is intézményekké váltak, ebben a kontextusban kell megérteni a börtönt (én magam nem értem)
- a börtön és a szegregátum (Wacquant), továbbá a törzsi társadalmak (Lévi-Strauss) és a börtön meglepően azonos berendezkedést mutatnak jelenségszintén is (nem csak funkciójukban), ezekre az igazságokra az állam végrehajtó hatalmának középső szegmense vak, és e vakság újrateremlése a hatalmi elit érdeke
- a börtönben lévő személyek emberi jogai sérülnek, ez annál súlyosabb, minél kevésbé érvényesülnek az adott társadalomban a demokratikus elvek, ugyanígy: a börtönbeli emberi jogok érvényesülése és a sérelmük vizsgálata a demokrácia csúcsintézményeiben történik (pl. Emberi Jogok Európai Bírósága, Strasbourg)
- a börtönben rendkívül nehéz társadalomtudományi kutatást végezni, mert a börtön sikerességét a börtön menedzsmentje a kutatási eredményekkel és tanulságokkal ellentétes irányban határozza meg; ugyanígy: a börtönvalóság soha nem deríthető fel, mert mindig felbukkan egy egyre ijesztőbbnek, bizarrabbnak tűnő dolog (pl. transznők erőszakolnak meg nőket egyes börtönökben), ez utóbbinak mégiscsak van egy olyan háttere is, hogy a társadalom pumpálja a problémákat a börtönbe, azaz: a látszat ellenére
- a börtön egyáltalán nem különül el a társadalomtól, sőt annak szerves része, nélküle a társadalom nem értelmezhető
- a börtön egyfajta szocio-időgép, mert bepillantást enged a régmúltba, a jogrendszer előtti társadalmi struktúrák valóságába és evidenciájába (pl. Vodou, vagy Romani Kris), és a jövőbe is (pl. színtelen-szagtalan drogokkal való kereskedelem)
- a börtön elválaszthatatlan a divattól és a kultúrától (pl. Hip-hop), és a börtönben jelen van a „magas-kultúra”, azaz a rabok csoportja homogénan nem műveletlen, nem bunkó és pallérozatlan. Ugyanez vonatkozik természetesen az őrökre is.
- a börtönben mindenféle társadalmi kisebbség és deviancia felülreprezentált
5. A börtön queer közeg. Mivel a börtönben szexuális szegregáció létezik, olyan társas és párkapcsolati dinamikák jönnek és jöttek létre, amelyek ellentétesek a kinti társadalom heteronormatív berendezkedésével. Igaz, hogy a börtön távol tartja a bűnözőket a társadalomtól, bizonyos keretek között (lásd 4/1-es pont), de egyfajta laborként is működik, ahol az emberek kénytelenek a queer módon viselkedni. Ilyen szempontból a börtön egy anti-futuritás közeg. A futuritás azt jelenti, hogy hiszünk a reprodukcióban, azaz a jövő nemzedékben, ezért családot alapítunk, gyermekeket szülünk és nevelünk, abban a hitben, hogy a jövő letéteményesei a gyermekeink. Nem biztos azonban, hogy a szeretet és a szerelem, vagy akár a szex célja a reprodukció, hanem például lehet az örömszerzés is. A börtön szexuális szegregációs valósága miatt az egyén a börtönben nem boldogul akkor, ha hisz a futuritásban. Más mentalitást kell kialakítania.
- ennek következtében felborul és átalakul a rabok testi-lelki integritása
- az anti-futuritásban ugyanúgy hinni kell, még akkor is, ha ezt nem mondjuk ki, mint a futuritásban, tehát a queer-ség megjátszása nem működőképes a börtönben, ez a rabok többségének komoly önismereti válságot okoz
- kérdés, hogy ebben a képletben, kik az őrök (én nem tudom, vagy csak nem merek leírni)
- az is kérdés, hogy a börtön érthető-e az anti-futuritás evidenciájának megértése nélkül (szerintem nem nagyon)
- hogy milyen súlyos problémát okozhat ez a kérdés, arra jó példa W.W. vs Lengyelország eset.
