Mindig zokon vettem, ha valaki azt mondta nekem, hogy rendőr vagyok. Mi jogon kever össze? Valahogy azt képzeltem magamban, hogy a börtönőrnek lenni mégiscsak békésebb, elfogadóbb, törődőbb. Próbáltam magyarázni, hogy a börtönőr gondoskodik a bűnelkövetőről, a rendőr meg elkapja. A beszélgetőpartnereim ekkor mindig számonkérték rajtam a börtönök kegyetlenségét. A mondanivalójuk az volt, hogy a börtön mindennél gonoszabb, és hogy aki oda megy dolgozni, az magára vessen. Manapság kezdem látni az ő igazukat.
Ha azokra a srácokra gondolok, akikkel akkoriban, 1991-ben elkezdtük a pályát, csak naiv, végtelenül naiv gyerekeket látok magam előtt, akiket a rendszer belekényszerített egy rémes szerepbe.
Amikor alig 18 évesen a börtönbe léptem, és az öreg rabok rám tekintettek, nem sejtettem, hogy mennyi bölcsesség van a szemükben, és szinte megkegyelmeznek nekem, amikor nem falnak fel. Még én is túl büszke voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése