2023. október 23., hétfő

Börtöntetoválásokat gyűjtünk a Veszprémi Börtönmúzeum kiállításához

 


FIGYELEM!
Érdekes kaland és pénzkereseti lehetőség!

A Veszprémi Várbörtön Múzeum kiállításához fotóalanyokat keresünk. 
Olyan személyek jelentkezését várjuk, akiknek van börtöntetoválása. 
Profi fotós készítené a képeket. 
A fotók alapján senki sem lehetne felismerhető. 
(Arcot nem fogunk fényképezni, sem olyan tetoválást, amelyről a viselője felismerhető.) 
A projektben való részvételért
 
15.000 forintot 

tudnánk fizetni. 
Meg persze jelen lennél, mesélhetnél, és megértésre találhatnál.
Jelentkezz itt kommentben, vagy írj privát üzenetet!


2023. augusztus 17., csütörtök

Gulyás Márton beszélgetett Kőszeg Ferenccel - Fliegauf Gergely véleménye

Tegnap előtt jelent meg a YouTube-on a beszélgetés, amely tényleg felrobbantotta a sajtót, és azt eredményezte, hogy a Magyar Helsinki Bizottság elhatárolódott az egyik alapítójától. Ez utóbbi gesztus szinte olyan, mintha én elhatárolódnék Foucaulttól, mert homoszexuális BDSM klubokba járt és mindenfajta enteogént kipróbált. Érstd jól: azért mert ő ilyeneket tett, és én az egyik legnagyobb mesteremnek tartom őt, aki meghatározta a gondolkodásomat, még nem jelenti azt, hogy én - Fliegauf Gergely - meleg lennék, vagy bejönne nekem a BDSM vagy peyotl. Igyekszem egészlegesen tekinteni Foucaultra, de hagyjuk is ezt.

Arról szeretnék írni itt, hogy miért gondolom azt, hogy Gulyás Márton és Kőszeg Ferenc két malomban őröltek, és mind a ketten súlyos tévedésekkel dobálóztak az inkriminált diszkurzus folyamán.

Az első dolog, hogy Gulyás Márton mintha azt mondta volna, legálábbis az én olvasatomban, hogy a pedofilokat mindenképpen meg kell büntetni azért, hogy a büntetésnek elrettentő ereje legyen. Most nem idézem, eleget foglalkoztam vele, és eleget írtam is erről a témáról, de az elrettentés semmilyen büntetőpolitikában nem jön be. Erre a legjobb példa a halálbüntetés vagy a mondjuk a kézlevágás. Más ezzel kapcsolatban: a szexuális bűnelkövetők büntetésének számos vadhajtása van: olfaktórikus averzió, mindenféle nyilvános listák összeállítása, kémiai és sebészeti kasztráció, a német Sicherheitsverwahrung és még sorolhatnám. Ezeknek a rettenetesnek mondható szankciókank a büntetőjog enged teret, amely engedelmeskedik a választói akaratnak. És ez nem minden. A börtönben a pedifilokat a többi rab általában sanyargatja. Horror történeteket tudnék ide írni. A fogvatartottak közötti erőszak egyik áldozati csoportját ők képezik. A velük szemben alkalmazott szankciók mindig ezt is magukban hordozzák. Az emberiség még nem érte el azt a fejlettségi fokot, hogy a lebukott pedofilokat emberhez méltóan kezelje. Ennek magyarázata a retributív, azaz a bosszú elfogadásán alapuló gondolkodás. A retributív gondolkodás távol áll a megalapozott kriminológiától, pláne a kritikai kriminológiától. Még ide: kissé képmutatásra utal az pedofília elárasztó jelenlétének tagadása. Csak egy játékboltba kell bemenni, és megnézni, hogy milyen játékokat kínálnak tíz év alatti leánygyermekeknek. A nők tárgyiasítása mögött is pedofília áll, és ez a fogyasztói társadalom kiiktathatatlan része. Önmagában is egy hatalmas probléma, amely körülveszi a látenciából kibukó pedofíliát. És még: a börtönökbe néha 18 éven aluli gyermekek kerülnek, akiket néha szintén 18 év alatti gyermekek erőszakolnak meg. Ez is egy olyan probléma, amely átitatja a társadalmat, mérhetetlen szenvedést okoz, táplálja a nők elleni erőszakot, a homofóbiát, a családon belüli erőszakot, a retribúciót, és fenntart egy olyan gépezetet, amely embereket semmisít meg. E problémák nélkül a pedofília jelensége érthetetlen és felesleges róla jogi szempontból beszélgetni.

A másik oldal, Kőszeg Ferenc, pedig nem azt a nyelvet használja, amelyre azt mondhatnánk, hogy inkluzív vagy píszí, ezért - szándéka ellenére - súlyos félreértéseket generál. Azonban össze is mos, ami szerintem szűklátókörűségre utal. A riportban többször szerepel a trauma szó. Mindkét szpíker úgy dobálózik vele, hogy látszólag - mert bennem ez a benyomás alakult ki - gőzük sincs arról, hogy miről beszélnek. Pedig mindketten tudnának sajátélményeket mesélni, ebben biztos vagyok. Ezek az élmények azonban nem valók képernyőre. Erről a témáról is többször, több helyen publikáltam és beszéltem is. A gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak (CSA) áll - nem kizárólagosan - a borderline személyiségstruktúra mögött. Ha megnézzük a statisztikákat, azt látjuk, hogy a borderline személyiségzavar a nők körében gyakoribb, azaz a pedofíliába inkább a nők betegednek bele, azaz többnyire ők viszik a hátukon a terhet. A CSA bizonyítottan károkat okoz az agyban, a hormonháztartásban, a beszédfejlődésben, a megküzdési stratégiákban, a párkapcsolatokban és így tovább. Minél nehezebb feltárni a CSA-t egy társadalomban, annál betegebb egy társadalom, és sajnos Kőszeg Ferenc arról beszélt, hogy néha inkább nem jobb feltárni, mert több kárt okozunk vele, mint hasznot. Nos, ez súlyos tévedés, és valóban nem lehet mellette csak úgy elmenni, el kell tőle határolódni, bárki mondja. Azonban - fura módon - volt Kőszeg Ferenc közlendőjében igazság is. Ez pedig a rendőrségi kihallgatás retraumatizációs hatása, igaz, hogy ő "hatóságok"-ként említette azokat a szereplőket, akik a CSA-t mint bűncselekményt vizsgálják. A CSA nyomozásának az alapja az ún. investigative interviewing, azok közül is a külön gyermekekre szabott, és amely nékül minden nyomozás veszít a hatékonyságából. Van ennek Magyarországon legjobb gyakorlata, de az én benyomásom az, hogy nem teljeskörű, tehát ez a kritika megállja a helyét, mert az emberi jogból ismert do less harm elvének érvényesülnie kellene. Állítom, hogy egy átlagos magyar állampolgár nem bírná megemészetni, hogy a tömeggyilkos Anders Breiviket milyen körülmények között hallgatták ki, és hogy a norvég monitorozó szervek milyen hibákat tártak fel vele kapcsolatban. Erről majdnem közvetlen tapasztalataim vannak, és nagyon szívesen megosztanám sokakkal, mert vallom, hogy a tudományos bizonyítékokon alapuló feltáró beszélgetés hatékonyabb, mint a vallatásízű kihallgatás. 

Emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek, és emberi jogokról beszélgetünk. Gyermekekről. Érdemes lenne kijózanodni.

2023. július 25., kedd

Nem voltam rendőr, börtönőr voltam

Mindig zokon vettem, ha valaki azt mondta nekem, hogy rendőr vagyok. Mi jogon kever össze? Valahogy azt képzeltem magamban, hogy a börtönőrnek lenni mégiscsak békésebb, elfogadóbb, törődőbb. Próbáltam magyarázni, hogy a börtönőr gondoskodik a bűnelkövetőről, a rendőr meg elkapja. A beszélgetőpartnereim ekkor mindig számonkérték rajtam a börtönök kegyetlenségét. A mondanivalójuk az volt, hogy a börtön mindennél gonoszabb, és hogy aki oda megy dolgozni, az magára vessen. Manapság kezdem látni az ő igazukat.

Ha azokra a srácokra gondolok, akikkel akkoriban, 1991-ben elkezdtük a pályát, csak naiv, végtelenül naiv gyerekeket látok magam előtt, akiket a rendszer belekényszerített egy rémes szerepbe.

Amikor alig 18 évesen a börtönbe léptem, és az öreg rabok rám tekintettek, nem sejtettem, hogy mennyi bölcsesség van a szemükben, és szinte megkegyelmeznek nekem, amikor nem falnak fel. Még én is túl büszke voltam.  

Rengeteget tanultam ebből a filmből (Modelo 77)

A film címe A 77-es börtön. Itt a Wikipédia szócikk róla. A hetvenes években játszódik Barcelonában. Itt van egy szuper spanyol nyelvű cikk.

Anno 1992-ben léptem be életemben először a Budapesti Fegyház és Börtön kapuján mint kopasz őr. 1999 szeptember 1-jétől kezdtem dolgozni az országos parancsnokságon, azaz ekkor hagytam ott a börtönt. Összességében talán négy évet töltöttem nap mint nap a rabok és az őrök között. Soha nem fogom elfelejteni. Nagyon sokat, az egész tudományos pályafutásomat és a nemzetközi karrieremet a börtönnek köszönhetem. Végül, 2014 szeptember 1-jén jöttem el a büntetés-végrehajtástól. Lehet, hogy egyes volt munkatársaim "rabpártinak" tartottak, és igazuk volt, az voltam, de aki igazán tudja, hogy ez mit jelent, az azt is tudja, hogy nem a bűnözést pártoltam, hanem valahogy - nem tudom, hogy milyen csoda folytán - láttam. Valahogy mindig tudtam és éreztem, hogy a bűnözés társadalmi termék, és esetleg csak az után egyéni döntés. A börtön világa erre a gondolatra csak mindinkább ráébresztett, és nagyon is tudom, hogy az őrök a szívük mélyén szinte mindannyian így éreztek.

Nem akarok hősködni, öreg vagyok ehhez már, de azért leírom, hogy miket tanultam a filmből. Felsorolás következik.

1. Vannak olyan börtönőrök, akiknek a szívük szakad meg, ha kegyetlenséget látnak.

2. Vannak olyan börtönőrök, akik provokálják és kicsúfolják a rabokat, és ezek után még hátat is mernek fordítani nekik.

3. Vannak olyan rabok, akik a végső nyomorukban lépnek szövetségre az őrökkel, és fordítva is.

4. Ha egy férfi rab meztelen nőt ábrázoló képet kap odakintről, az szent dolog.

5. Néha a reményetelenség mondatja azt a rabokkal, hogy nem akarnak kapcsolatot tartani a családjukkal.

6. A börtönben az olvasás menekülés lehet.

7. A szökött rab is szabad, és van pár másodperc, amíg nem hiszi el.

8. Azért a katalán és spanyol börtönök nagyon különböznek a magyar börtönöktől, de a lényegüket tekintve nem igazán.

És persze még számos olyan dolog van a filmben, amit már korébbról tudtam.

2023. május 16., kedd

Vallomás a börtönről - közel húsz év múlva

Nem a magyar börtönről írok, hanem a börtönökről általában. A börtön és az egész igazságszolgáltatás lényegi eleme a másság tevőleges szankcionálása, az etnikai kisebbségek eliminációja, a szenvedélybetegek izolációja, a mentális zavarral élők szegregálása, az idegenek és a menekültek megrendszabályozása, a nem hivatalos testi fenyítés és büntetés, a megalázás, a családok szétszakítása, az emberek tett-arányos megítélése (nem az egész embert nézik), és ezzel a jogszabályok mögötti elvek kiforgatása; ezért a személyzet megtanulja, hogy hogyan töltse be az állam és a társadalom egyik legellentmondásosabb szerepét, az őri feladatot, amelyben az előrejutás csak még több lehetetlen teher felvételével jár.