 |
Többnyire vonalzóval készült börtönrajz. Istvánov Szilvia gyűjtése.
|
Ezt a tanulmányt emlékezetből, egy az én irányításom alatt dolgozott fogvatartott B. N.-nel történt beszélgetések alapján készítem, aki 18 évesen került be a börtönbe fegyház fokozatba.
Emberölés miatt került börtönbe a nagyszüleit ölte meg amit eltervezett alibit is biztosított magának egyik barátjával összebeszélt, csak a barátja a rendőri kihallgatások alkalmával megtört, és bevallotta hogy B. N. követte el a bűncselekményt.
Az emberölés okának azt vallotta, hogy az édesapja alkoholista lett, később pszichiátrián kezelték és ezt ő a nagyszülei hibájának tartotta, mert szerinte ők juttatták oda.
Tevékenyen töltötte az idejét. Dolgozott, középiskolai képzésen vett részt, nyelveket tanult, edzett, nevelői engedéllyel angol nyelvi órákat tartott más fogvatartottaknak, és egy szakkört vezetett „akvarisztika” néven aminek a lényege hogy halakat tartottak, neveltek, szaporítottak. Büntetése alatt több szakmát tanút: könyvkötést, üvegezést.
Atrocitások nem igazán érték a többi fogvatartott részéről, régi rutinos rab volt sok embert ismert úgymond komplett kapcsolatrendszerrel rendelkezett.
Mikor bekerült, akkor érték sérelmek a többi fogvatartott részéről, nem ismert senkit fiatal is volt, be kellett állnia a sorba. Az őrséggel soha nem volt problémája felvette az intézetben elvárt viselkedési mintát és betartotta a szabályokat. Gondolom, tudta hogy így jobban tud úgymond érvényesülni,ez látszott rajta.
A zárkában „jól” érezte magát, mert hasonló beállítottságú fogvatartott volt a zárkatársa, mint ő és évek óta voltak egy zárkában, amit lehetőségeikhez képest „otthonosra” alakítottak nevelőjük engedélyével.
Hétköznaponként reggel 5.00 kelt mivel az asztalos műhelyben dolgozott és a reggeli kivonulás 5.30 és 6.00 között történt. Kivonulás után a nap első részét a műhelyben töltötte ahol írnok, és brigádvezető volt. Emellett az üvegezési munkákat is ő végezte.
14.00-kor volt bevonulás, ezután az ebéd idejét a zárkában töltötte, ezt követően edzeni ment, edzés után pedig zárásig az akvarisztikán tevékenykedett, vagy naptól függően iskolába ment, esetleg beszélőre mert, (bár megölte a nagyszüleit ezt követően apai ágon a rokonság megszakította vele a kapcsolatot, de anyai ágon rendszeres kapcsolatot tartott a rokonságával).
Esténként bevallása szerint még kártyáztak, vagy angol nyelvű könyveket (föként krimi) fordított magyarra, olyanokat ami még nem jelent meg magyar nyelvű fordításban. Ezt a rokonai nézték meg neki a neten rendelték meg a könyveket, és küldték be neki csomagban. Dédelgetett álma volt hogy szabadulása után ezeket, ha tudja, kiadatja.
A könyvkiadást kivéve semmi konkrét terve nem volt, hazamenni nem akart, mert nem kívánt szembesülni azokkal az emberekkel, akik elítélték a tette miatt. Kisvárosban lakott mindenki ismert mindenkit. Ráadásul anyagilag sem nagyon tudták támogatni, mivel nem jó körülmények között éltek a rokonai, akikkel tartotta a kapcsolatot.
A fogvatartott a börtönszabályokat jól megtanulta, viszont - meglátásom szerint, ezt a vele folytatott beszélgetések alapján a mai napig így gondolom - a jó magaviselet csak saját érdekében történt, mert így könnyebben tudott elérni olyan dolgokat nevelőknél, őröknél, ami neki fontos volt: több edzés, több fürdés, napi borotválkozás eltörlése eü papírral alátámasztva stb.
Végső következésképp azt gondolom, hogy nem változott meg személyisége és viselkedése. Alkalmazkodott a börtönviszonyokhoz a nevelés nem hatott rá.
