Előadás a Rendőrtiszti Főiskolán 2009. november 25-én

Az angol nyelvű előadás letölthető itt:
A street art és a börtönfirkák összehasonlítása.

Szlovén és észt hallgatóimmal a Dob utcában és a Szimpla Klubban jártunk, ahol fényképeket készítettünk, és ezeket összehasonlítottuk a főiskolás hallgatóim által a hazai, és az általam a külföldi börtönökben lefényképezett falfirkákkal.

Előadás a Rendőrtiszti Főiskolán 2009. november 24-én

Természetesen az előadás ppt változata nem fedi le az egész mondanivalót.
program
előadás

A cigánybűnözésről 4.

El lehet ezt hinni? A youtube-ra felrakott kis filmre érkezett egy indulatosnak mondható komment egy állítólag 19 éves felhasználótól, aki önmagát
lonSSdalezsolti-nak nevezte el, és az elmúlt napok során a következő megjegyzéseket tette más videókhoz:
"A Fidesz egy undorító mocskos zsidópárt úgy mint az MSZP és az SZDSZ!"
"Mocskos zsidók hulljatok halomra mind!
HOLOKAUSZT NEM VOLT, HANEM LESZ!!!"
"Mocskos buzi horn mész a szüleid után a Dunába! :)"
A negyedik komment a már hivatkozott videóhoz fűződik: "Fogyatékos videó".
Láthatjuk ismét sajnos, hogy a cigánybűnözés kifejezéshez az antiszemitizmus is társul.
A holokauszt nehezen magyarázható a pusztán tradicionális európai antiszemitizmussal, ahogy erről - többek között - Ali Rattansi is vélekedik a Rasszizmus - nagyon rövid bevezető c. könyve 59. oldalán. A holokausztnak ugyanis modern vonásai is voltak. Az első ilyen a nemzetállam létrehozása iránti igény. A másik a társadalomtervezés, amely arra irányult, hogy tiszta nemzet jöjjön létre, és hogy egyes társadalmakban hasznos emberek és paraziták is élnek. A harmadik az eugenika, amely elv szerint a zsidók, a cigányok, a homoszexuálisok és más deviációk nem asszimilálhatók a nemzetbe. Az antiszemitizmus tehát átitatódott a rasszizmussal.
Ezt az eszmeiséget tisztán látjuk sajnos a fentebb idézett négy hozzászólásban. Ha a felhasználó valóban 19 éves, akkor számomra elképzelhetetlen, hogy ilyen nézeteket önmagától szajkózna. Ha ennél idősebb, mondjuk harminc évesnél több, akkor arctalan, nem vállalja önmagát, azaz kiegyensúlyozatlan, és veszteségekkel teli, önmagában csalódott, indulatos ember. Mind a két variáció veszélyes. Nem kell ecsetelni, hogy miért.
A felhasználó neve is sokat sugall: lonSSdalezsolti. A két s betű nyílván a Waffen SS-t jelöli.A Lonsdale márkával kapcsolatban egyes politikusok úgy vélekednek, hogy a termékek viselői egyfajta időbombát jelentenek, azaz a társadalmi feszültség szításának szimboluma ez a brand.

Hogy miért kell erről a jelenségről a börtönblogban írni?
Azért mert a magyar börtönökben a romaság felülreprezentált, és a szakszerű munka végzéséhez elengedhetetlen a tisztánlátás.
Hogy a kérdés nemzetközi diplomáciai szinten is mennyire jelentős, arról itt lehet olvasni.

Saját démon: psylocibin és börtön

Esettanulmányom alanya, akit dolgozatomban „Krisztián”-nak nevezek, 22 éves, első bűntényes fogvatartott, 5 hónapja tölti szabadságvesztés-büntetését, lopás, visszaélés okirattal, és visszaélés kábítószerrel bűncselekmények miatt. Várhatóan 2-3 éven belül szabadul, a pontos dátumot nem tudja még, mivel van egy folyamatban lévő ügye (lopás).
Krisztiánt a bíróság kábítószer-használatot megelőző-felvilágosító szolgáltatás igénybevételére kötelezte, mivel fogyasztó volt, azonban az előzetes állapotfelmérés során függőséget nem állapítottak meg nála.

Krisztián aktuális élethelyzeti nehézségeivel kezdte: mi zavarja mostanában a börtönben.
Fő panaszként említette, hogy elhelyezési körletén nem találja meg a hangot elítélttársaival, szeretne egyszemélyes elhelyezésbe kerülni, mert nem akarja felvenni a „börtönstílust”, őt nem érdeklik a többiek. Konkrét konfliktusról nem számolt be, csak enyhébb feszültségről, szorongásról.
Krisztiánt zavarja, hogy azt vette észre, hogy börtönbe kerülése óta (5 hónapja) folyamatosan romlik koncentrációs képessége és memóriája. Emiatt is szeretne egyedül lenni a zárkában, hogy saját magával foglalkozhasson, azt olvashasson és úgy nézhessen tv-t, hogy ő szeretne. Pszichológushoz is fordult amiatt, hogy úgy gondolja, egy-egy „tartalmas, értelmes beszélgetés” elősegíti, hogy „ne süllyedjen le a börtön szintjére” (saját megfogalmazása).
Kábítószer-problémáját olyan szinten hozta elő, hogy ugyan rendszeresen fogyasztott kábítószert (az anamnézisen részletesen kitérek rá), de maga a fogyasztás nem jelent számára problémát, csak az, hogy kábítószer tartása miatt ítéletet kapott.
Újabb keletű problémája, hogy munkahelyén (nádszövő üzem) nehezen jön ki a munkáltatójával, úgy érzi, a munkáltató nem kedveli őt, ezért ahol tud, valamilyen gondot okoz neki. Munkahelyet szeretne váltani.

Krisztián 1985-ben született, édesanyja adminisztrátor, édesapja szíriai állampolgár, villamosmérnök, tanulmányainak egy részét Magyarországon végezte, ekkor ismerkedett meg Krisztián édesanyjával. Édesanyja korábbi élettársi kapcsolatából Krisztiánnak van egy féltestvére, 3 évvel idősebb nővére, vele nem tartja a kapcsolatot, úgy nyilatkozik, hogy teljesen mások.
Amikor Krisztián 2 éves volt, édesapjának vissza kellett települnie Szíriába, édesanyja viszont nem akarta elhagyni az országot. Annak ellenére, hogy Magyarországon maradt, gyermekeit nem ő nevelte: Budapestre ment dolgozni, Krisztián és nővére pedig anyai nagyszüleivel maradtak, és 9 éves koráig többször költöztek Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Sopron és Sümeg között. Nagyanyja hamarosan meghalt, taxisofőr foglalkozású nagyapjukkal maradtak.
Bár gyermekkorát Krisztián nem érzi boldogtalannak, máig erősen kötődik nagyapjához, nem érti, hogy hagyhatják el a szülők gyermekeiket. Ő maga, bár saját bevallása szerint is meglehetősen felelőtlen életet él(t), ezt az egyet sohasem akarja megtenni, addig nem akar gyermeket vállalni, amíg nem teremti meg számára a biztos körülményeket. Bizonytalan családi helyzete, és annak lehetséges következményei leginkább a jelenlegi időszakban kezdték foglalkoztatni. Identitása bizonytalan: „Inkább apám vére vagyok…..de én nem hagynám el a gyerekemet”
Az általános iskolát BAZ megyében kezdte, Sopronban fejezte be, tanulmányi problémái nem voltak, magatartásával azonban folyamatos gondok jelentkeztek. Nem tudott nyugodtan ülni, magatartásával zavarta a tanítást, emiatt azonban szakemberhez, nevelési tanácsadóba nem küldték.
Gimnáziumba nagyapja tanácsára Sümegre jelentkezett, amely állítása szerint elég erős és jó nevű gimnázium. Kollégistaként azonban nem törődött a tanulással, amennyi időt csak tudott, az iskolán és a kollégiumon kívül töltött barátaival (csavargás, szórakozás). Hat tárgyból megbukott, osztályt nem ismételt. A gimnáziumot abbahagyta, és a nyár végén ifjúságpszichiátriai osztályra került (Győr, 15 éves korában), amit elmondása szerint nagyapja „intézett” neki. Az okok: hazaköltözését követően viselkedési problémái odáig fajultak, hogy ablakokat tört be kővel, szögeket szórt a gépkocsifeljárókra, a meredek hegyoldalakon és utcákon száguldozott lefelé biciklivel. Nagyapja nem tudta, mit tegyen unokájával. Elmondása szerint kb. két hónapot töltött kórházban, gyógyszerrel kezelték és csoportterápiás üléseken vett részt.
Egy év kihagyás után 16 évesen Győrben elkezdett egy épületburkolói szakmunkásképző iskolát. A szakma érdekelte, de egy verekedés miatt (amit ő nem gondolt komolynak) a 3. év után kicsapták, így a 4. osztályt nem végezte el, tanulmányai ismét megszakadtak.
A droggal először 16 évesen, a szakmunkásképző iskola első évében került kapcsolatba, barátaival próbálta ki a marihuánát. Ezután kb. 1 évig hétvégi fogyasztó maradt.
17 évesen fogyasztott először speedet és ecstasyt, majd 21 éves koráig (ekkor barátaival Hollandiában nyaralt) az intravénás heroinhasználaton kívül csaknem minden kábítószerrel kapcsolatba került. Rossz élményt csak a psylocibin tartalmú gomba, valamint az inhalánsok okoztak Krisztiánnak. Droghasználó életmódja ellenére biztos benne, hogy nem veszti el a kontrollt. Börtönbe kerülése előtt folyamatosan, rendszeresen fogyasztott kábítószert.
Az alkoholt károsabbnak tartja. Első, és egyben küszöb feletti fogyasztása nem egészen 14 évesen volt, amikor elkezdte a gimnáziumot, szinte semmire sem emlékszik, csak arra, hogy utána nagyon rosszul volt. Alkohol ezután csak alkalmanként, barátokkal ivott (1-2 sör), kivételt képez második küszöb feletti fogyasztása: 18 évesen a Budapest Parádén drogot és alkohol is fogyasztott, szinte öntudatlanul kifeküdt az út közepére, és elütötte egy autó. Alkoholt azóta elmondása szerint nem fogyasztott.
20 évesen élelmiszer-eladói OKJ-s képesítést szerzett.
Már a szakmunkásképző iskola mellett is vállalt alkalmi munkákat, valamint annak megszakítása és börtönbe kerülése között is szinte folyamatosan dolgozott, pl. építkezéseken.
Egy bejelentett munkahelye volt, 6 hónapig betanított munkás volt egy gyertyagyárban. Úgy emlékezik vissza, hogy az építkezéseken sokszor volt drogos állapotban, akkor csak szemlélődött, semmire sem tudták használni.
Rendszeres droghasználata, valamint a szerek iránti sóvárgása következtében keresete nem fedezte szükségleteit, így különböző bűncselekményeket követett el, főként besurranásos lopásokat, valamint kis mennyiségben ugyan, de kereskedett a kábítószerrel, hogy saját adagjának költségét „kitermelje”.
Ezen kívül elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja a jó és stílusos megjelenést, ezért rengeteget költött ruházati cikkekre és illatszerekre.
Ahogy fentebb említettem, 21 éves korában kb. egy hónap időtartamra Hollandiába utazott barátaival, ahol kipróbálta a meszkalint, a psylocibin tartalmú gombát, valamint az általa eddig ismert kábítószerek használatát folytatta. Az utazás álomszerű számára, szívesen élne Hollandiában.
Hazaérkezést követően hamarosan elkapták (egyik lopása alkalmával), és börtönbe vonult.
Baráti kapcsolatairól elmondta, hogy 4 jó barátja volt, az utóbbi időben kettő, de ők tartoznak neki, és a kapcsolatot megszakították vele. Elmondta, hogy nincs is szüksége rájuk, mégis van valamilyen hiányérzete, amit bővebben nem tud kifejteni, egyszerűen nem esik jó neki, és ez valamennyi dühöt is okoz neki.
Párkapcsolatai: elmondása szerint 15-16 éves korától mindig volt barátnője. Élettársi kapcsolatban, albérletben élt 3 évig egy lánnyal, akivel nem szakítottak, amikor bekerült a börtönbe. Úgy gondolja azonban, hogy egyiküknek sem jó, hogy ő börtönben van, így nem igazi a kapcsolat. Ezen kívül úgy érzi, már nem szeretik egymást eléggé, erősen gondolkodik a szakításon.
Jelen pillanatban legerősebben nagyapjához kötődik, aki amennyire tudja, támogatja börtönben lévő unokáját. Krisztiánnak úgy tűnik, egyedül nagyapja felé van bűntudata, tudja, hogy hallgatnia kellett volna rá, és végig kellett volna csinálni a gimnáziumot (saját megfogalmazása szerint: „lehet, hogy már főiskolára járnék…”)
Krisztián nem tud róla, hogy a családjában valakinek alkohol- agy drogproblémája lett volna. Édesapja családját egyáltalán nem ismeri.

Krisztián problémájának megközelítése nehéz kérdéseket vetett fel, mivel ő maga nem tartja súlyosnak drogproblémáját, de a beszélgetés során körvonalazódott, hogy feszültségei, szorongásai, interperszonális problémái okként vagy következményként valamiféleképpen a kábítószer-használathoz kötődnek.
Jelenleg elterelésben, azaz kábítószer-használatot megelőző-felvilágosító szolgáltatásban vesz részt. Annyit megfogalmazott, hogy úgy érzi, szüksége lenne további segítő, konfliktuskezelő, problémamegoldó foglalkozásokra, hogy kikerülve „normális” életet élhessen, családot alapíthasson. Miután ezt kifejezte, elgondolkodott, és hozzátett: „bár…már döntöttem. Börtönt soha többet. Ha kapok segítséget, ha nem, nem akarok bűnözésből élni. Fiatal vagyok, és még akkor is az leszek, amikor kikerülök....ez nem az én világom!”

Krisztián problémabelátása a droghasználattal kapcsolatban alacsony szintű. Ugyan elismeri, hogy nem élhet felelősségteljes életet, ha fojtatja droghasználó életmódját, biztos benne, hogy képes kontrollálni droghasználatát, nem rabja a kábítószernek. Ez a hiedelem gátolja abban, hogy eldöntse, hogy végleg abba akarja hagyni, úgy gondolja, valamennyi drog természetes része az életnek.
Segítséget vár, de problémája súlyosságát nem látja be. Nehézségek esetén hajlamos a könnyebb utat választani, figyelmét elterelni.
Értékrendszere bizonytalan, ami jelentős mértékben befolyásolhatja személyes hatékonyságát, beállítottságát, életvitetét.

Az elterelés eddigi foglalkozásai során tudatosultak benne droghasználó életmód hátrányai. Hosszú távú cél: megfelelő feszültségcsökkentő és problémamegoldó stratégiák kialakítása. Ez elsősorban szabadulását közvetlenül megelőző, illetve azt követő időszakban lesz nagyon lényeges, amikor megnő a visszaesés veszélye azáltal, hogy bebörtönzése előtt életvitele középpontjában a drog állt, tevékenységei e köré szerveződtek. A szabadsággal újra megjelenik az az időintervallum, amit nevezett korábban droghasználattal töltött ki. Fontos lenne számára új, számára értékes, érdekes tevékenység ill. társaság keresése, ami kitöltheti idejét.

Tellesz Endre

"Mi voltunk a császárok a szinten"

A dolgozatomat egy olyan elítéltről írtam, aki a börtönbe vonulás előtt alkoholista volt. Már akkor tudtam, hogy ő lesz az esettanulmányom alanya, amikor megkaptuk a feladatot. Az egyik legproblémásabb fogvatartott az intézetben, nekem is volt már szerencsém egy kényszerintézkedés alkalmával fellépni ellene. A feladat elkezdése előtt felvettem a kapcsolatot a börtönpszichológussal, valamint az elöljárókkal. A pszichológussal megbeszéltem a dolgozat témáját és segítséget kértem tőle, hogy amikor a fogvatartottal beszélek, legyen jelen és korrigálja munkámat.
Az elítélt a 70-es évek közepén született Budapesten. Szüleit nem ismerte, anyja a szülés után eldobta magától (,,magamra hagyott az a kurva! Magamra maradtam.”) - a fogvatartott szavaival idézve. Gyermekotthonban nevelkedett. Mesélt a folyamatos harcokról odabent, elmondása szerint a börtönben jobb, mint ott. Tizenhat éves korában rablás és súlyos testi sértés miatt a Tököli Fiatalkorúak Börtönébe került. Ott barátokra talált: ,,Hamar beilleszkedtem. Nem volt gond nekem, mert már éltem rosszabbat Hűvösvölgyön. Pár hónap után mi voltunk a császárok a szinten. Életem legjobb két éve volt.” Szabadulása után alkalmi munkákból élt, majd Csepelre került ahol a kikötőben targoncakezelőként dolgozott. Itt ismerkedett meg élete szerelmével is, aki miatt később alkoholproblémái kezdődtek. Három évig élt együtt élettársával, miután a nő kiment külföldre dolgozni. Elmondása szerint nem éltek jól, és nagyon földhöz vágta, amikor a nő elhagyta. Teljesen a padlóra került, amiért másodszor hagyta el egy nő. Először magát vádolta, amiért nem tudta megteremteni azokat a szükségleteket szerelmének, amiket igényelt volna. Ezek után elkezdett inni. Eleinte hetente párszor itta le magát, később viszont minden nap részeg volt. Munka után mindig a kocsma volt neki az első. Volt, hogy napokig nem evett és ez miatt sokat került kórházba. A pénzt, amit megkeresett egyből elitta, így hamarosan nem tudta fizetni a rezsiköltségeit és kikapcsolták nála az áramot és a gázt. Sokszor hetekig tekergett az utcán és onnan járt be dolgozni, mivel az aluljárókban melegebb volt, mint a lakásában, amit később el is vettek tőle. Hamarosan a munkájából is kirúgták alkoholproblémáira hivatkozva. Pár hónapig hajléktalanként élt, és a szükség rávitte arra az elhatározásra, hogy kirabol egy boltot. Szerencsétlenségére egy olyan vegyeskereskedést választott ki célpontjaként, amit egy hónappal előtte ugyancsak kiraboltak. Az agresszív fellépése, ezért egyből reakciót váltott ki a tulajdonosból és elmondása szerint rátámadt. Dulakodni kezdtek és előkerült a jelenlegi fogvatartottunk zsebéből egy kés. Többször hasba szúrta a tulajt, de a szemtanúk egyből riasztották a rendőrséget. A legironikusabb az egészben, hogy csak italt akart rabolni. Hamar elkapták a járőrök és emberölési kísérlet, súlyos testi sértés, valamint rablás vádjával állt a bíróság elé. Előzetes letartóztatását a Venyigén töltötte. A bíróság 6 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélte. Büntetését 2004-ben kezdte meg a ***-ben. Problémái igazán ekkor kezdődtek. Folyamatosan feszült volt az alkoholhiány miatt, emiatt nagyon gyorsan kilehetett hozni a sodrából, amik fegyelmi eljárások sorozatához vezetett. Nehezen tudott beilleszkedni, mindenki tartott tőle, zárkáról-zárkára helyezték balhéi miatt. Szinte minden hétfőn kivizsgálásra szállították az IMEI-be. Nem egyszer a felügyeletre is rátámadt, ezért már három esetben indítottak ellene hivatalos személlyel szembeni erőszak miatt eljárást. Ezek még plusz éveket jelentettek számára. Egy ilyen eset miatt kellett nekem is eljárnom ellene. Körszállításra indultunk, már a rabokat bilincseltük, amikor rá került a sor. Kollegám szemben állt vele a másik kollegám pedig meg akarta motozni közben. Amint rá akarták rakni a bilincset, egyből könyökkel a felügyelőre fordult. Nem találta el, viszont négyen kellettünk ahhoz, hogy lefogjuk és megbilincseljük.
Folyamatos pszichológiai kezelések alatt áll jelenleg is. Állandóan nyugtató hatása alatt áll. Panaszai nincsenek, csak a dührohamok alapján kezelik. A pszichológus elmondása szerint egy nagyon könnyen kezelhető fogvatartott, mindent elsőre megcsinál a felügyeletnek, soha nem panaszkodik, csak néha elszakad nála a cérna, és ez keveri sorozatosan bajba. A zárkatársai nem értik a természetét, úgyhogy nem is kommunikálnak vele. Véleményem szerint ez lehet az egyik legnagyobb probléma. A többi fogvatartott antiszociális fellépése vele szemben. Arra kéne sarkallni a zárkatársait, hogy próbáljanak hozzá közeledni, alakítsák ki maguk között a kommunikációt. Sajnos ez az, amit nem lehet elvárni a raboktól, hogy abban a világban ahol drasztikus íratlan szabályok működnek az elítéltek között, és ha megszeged a szabályt azonnal erőszak a következmény szankcióként, ilyen követelmények mellett még egy pszichés zavarokkal küszködő, labilis természetű személyt pátyolgassanak. A börtönpszichológusok feladata lenne az, hogy valamiféle ráhatást gyakoroljanak a többi rabnál az interakció és a kommunikáció kialakítása érdekében.
A vizsgált fogvatartott további börtönbüntetése, ha ilyen problémák útján fog beteljesülni, akkor nem sok javulást látok nála se a büntetés alatt, sem a szabadulása utáni szabad életben. Abban az esetben, ha a személyiségi javulás esélye nem áll fenn, akkor lehet számolni egy öngyilkossági kísérlettel, vagy rosszabbik esetben egy eredményes önakasztással is. Szabadulása után valószínűleg javulhat a helyzet, ha talál magának egy lelki társat, ami nagyon nehéz lesz számára. Úgy gondolom, hogy ennek a személynek egy olyan ember társaságára van szüksége, aki felkarolja és kisegíti a társadalmi beilleszkedés kudarcaiból. Valószínűleg szabadulása után az első dolga az alkohol újbóli ,,megismerése” lesz, ami megint sorozatos erőszakos cselekményekhez, bűncselekményekhez vezethet. Én úgy vélem, ha ez az ember nem kap komolyabb pszichológiai kezelést, szabadulása után veszélyes lesz a társadalomra, valamint önmagára. Ugyan olyan szinten lefogja vezetni a feszültségét más személyeken, ami számára ugyancsak bűncselekmény elkövetése lesz, és ezáltal vissza fog kerülni abba a közegbe, ami kiváltotta belőle a legősibb ösztönt, az agresszivitást.
A pszichológusoknak többet kéne a fogvatartott szociális beilleszkedésén dolgozni, mivel amint az életrajzából is kiderült; nem képtelen a szocializációra, mert Tökölön már sikerült neki. Jelen pillanatban nála csak akadályozó tényezők állnak fenn, mint például az alkohol hiánya, nem érzi magát értékes embernek, valamint a kudarcokat nem tudja feldolgozni és ilyenkor depresszió alakul ki nála. Ezeket a problémákat kiküszöbölve segíteni lehetne a beilleszkedését. Több idő és sokkal több türelem szükséges ennek az emberi léleknek a megfejtéséhez, és gyógyításához.

Készítette: Brodmann Ákos bv. tőrm.
levelező tagozatos hallgató

10 börtönfilm a filmvilág blogon

Fentebb a Te kint tett c. festmény, egy fogvatartott alkotása a Szegedi Fegyház és Börtönből. A börtönről szóló filmek vajon a valóságot ábrázolják? Vagy csak a művész elképzelését a börtönről? Vagy a piac törényei szerint - az eladhatóság jegyében - lényegesen eltorzul a börtön valósága a filmvásznon? Nagy kérdés ez. A film és a börtön szempontjából egyaránt. A film hitelét veszti, ha suta módon ábrázolja a börtönt, a börtön meg még jobban a senki földjévé válik, ha még a művészek sem értik meg. Értő bejegyzést olvashatunk a Filmvilág blogján itt.

Börtönvénusz a nyolcvanas évekből

A fenti kép egy elhagyott magyar börtönben készült (ilyen is van!). A kép alján látható, hogy az utolsó firka talán 1991-ből származik. A flickr fotós megosztón (ahol egyébként nekem is van photostreamem...) sok képet lehet látni elhagyott börtönökről. Ezek a helyek tényleg kisértetiesek. Szinte kézzel fogható a sok szenvedés, a ki nem mondott sérelmek, a megbúvó durvaságok. Szinte hallani lehet az egykori fogvatartottak lépteit. Érezni lehet azt a törekvést, ahogy valaki a körleten menő akart lenni, csak azért, hogy ott, a jelenben birtokoljon pár négyzetmétert, pár röpke évig. Aztán talán szabault az a személy, aki akkor menő volt. Annak is már huszonéve talán. Most meg itt járkálunk az elhagyott börtönben, és arrébb rúgunk egy poros és pókhálós villanykörtét, és azon gondolkodunk, hogy bizony mennyire mulandó az emberi élet, és milyen gyarló tud lenni az ember, mennyire nagyravágyó. Aztán persze megnézzük a firkákat is a falakon, és rájövünk, hogy ezeknek a nevetségesnek tűnő sitiprinceknek is voltak érzései, hiszen ők is meztelen nőket véstek az ajtóra, ahogy fentebb is látható. Ők is szerelmesek voltak, őket is várta talán kint valaki. Vagy éppen senki sem várta őket, és annyira szánalmas életük volt, hogy csak a benti kegyetlenkedések jelentettek számukra örömöt. A börtönfirkák olyan lelkek lenyomatai, akik nem voltak méltóak arra, hogy hétköznapi életet éljenek a többségi társadalomban. Mivel mindez a nyolcvanas években történt, ők nem voltak ügyfelek, bloggerek, sziget fesztiválra járók, nem tudták, hogy mi az az extasy tabletta, nem ismerték a rivotrilt, nem tudták, hogy mi az a plazma tévé, hogy mi az az EU. Azaz az érdekes, hogy az előbb felsoroltak közül egyedül a drogok (ex, rivó) jelentik azt a dolgot, amivel egy mai átlagrab az életében valóban találkozott. Mintha társadalom az időben is elhúzna a rabok mellett, avagy felett.

Kínzás és kínvallatás - Cikk a Medical Tribune online-on

Itt.