2009. október 30., péntek
2009. október 28., szerda
A cigánybűnözésről 3.
Korábban már ezen a blogon is foglalkoztunk a cigánybűnözéssel. A youtube-ra felrakott videó alá változatlan mennyiségben érkeznek a kommentek.
Akkor most cigányzene sincs?
Csak mert nem minden cigány zenész...
Vagy akkor most is tévedek mi?
Gondolom még senkit sem akartak megölni a nagy antirasszisták közül a cigányok fényes nappal az utcán?
És gondolom nem vitték el fél évente a tárcáját az összes iratával...
És szerintem valami családi házban laknak egy olyan vidéki kisvárosban ami még cigányt se látott.
Könnyű úgy védeni őket úgy, hogy nem ismeritek a rossz oldalukat.
Sokkal nehezebb a cigány barátom szemébe mondani, hogy szerintem van cigánybűnözés, mikor ő egy becsületes és rendes ember.
És érdekes, ő egyet ért velem cigány létére. De itt a nagy antifasiszták majd megmondják a rózsadombról, meg a bűntől elszigetelt vidéki házaikból.
Hányinger keringet, amikor valaki nem akarja megoldani a problémát, hanem fajivédelmi kérdést csinál belőle.
A kommentelő tovább folytatja, de a gondolatmenet végén kifejti, hogy szerinte meg kellene oldani valamilyen szinten a problémát.Sokkal nehezebb a cigány barátom szemébe mondani, hogy szerintem van cigánybűnözés, mikor ő egy becsületes és rendes ember.
És érdekes, ő egyet ért velem cigány létére. De itt a nagy antifasiszták majd megmondják a rózsadombról, meg a bűntől elszigetelt vidéki házaikból.
Hányinger keringet, amikor valaki nem akarja megoldani a problémát, hanem fajivédelmi kérdést csinál belőle.
A börtönök statisztikái mást mutatnak. Fel kéne már ismerni, hogy a probléma létezik, és nem azon vitatkozni, hogy nevezhető-e cigánybűnözésnek. Felőlem hívjátok a rózsa tövisének, de akkor is van, és meg kell szüntetni!
A fenti állításban szerepel a statisztikára való utalás. Tény, a romaság hazánkban felülreprezentált a börtönökben, azonban ebből nem következik, hogy van cigánybűnözés. Olyan a gondolatmenet, mint a kreacionizmus, azaz a makacs, minden racionális logikát semmibe vevő állítás, hogy isten teremtette a világot. Ha új természettudományos érv lát napvilágot, ami cáfolja a teremtéselméletet, a kreacionisták egyből kiforgatják, és azt állítják, hogy ez is isten csodálatosan titokzatos műve. Ebből a nézőpontból közelítettem meg a cigánybűnözést.
Tovább.
2009. október 27., kedd
Szenzációs amerikai börtönrajzok
Lassú az oldal, de érdemes várni. 11+1 galéria. Nagyon hasonlítanak az én gyűjteményemre.
2009. október 26., hétfő
Egy idegen hazánkban (hallgatói esettanulmány)
A fogvatartott, akiről írok, - nevezzük **-nak - egy másik előzetes házból került a mi Bv. intézetünkbe. Végzettsége szerint kereskedelmi üzletvezető. A bűncselekmény, amivel gyanúsítják, lopás, kábítószerrel való visszaélés, állampolgársága *****. Nőtlen, családja nincsen.
Az anyagát megismerve és beszélgetve vele a következőket gondolom erről a fogvatartottról, és a börtön lehetőségeiről a hozzá hasonló esetekben.
A fogvatartott állítása szerint korábban Kambodzsában szolgált katonaként. Panaszként a következőket mondta: az orvos által engedélyezhető gyógyszer nem hat eléggé, nem tud eleget pihenni, napok óta nem tud aludni, csak pár órát. Kambodzsában katonaként megélt események miatt pszichológus szakorvos által felírt gyógyszereket szedett, amit itt szakellátás hiányában nem kaphat meg. Az átélt események hatása még most is nyomasztja, és tart attól, hogy korábbi gyógyszerének megvonása hatására, a kimerültség és a feszültség miatt nem más, hanem maga ellen fordul, mert egy idő után nem tudja kontrollálni cselekedeteit.
Hangulata feszült, nyugtalan. Állapota elkeseredett, beszélgetés közben a feszültség hatása jelentkezett viselkedésén. Fokozott felügyeletet és odafigyelést kíván. Kapcsolattartásra a befogadása után nem jelölt meg senkit, később szüleivel tartja telefonon a kapcsolatot. A ***** királyság nagykövetségét kérte, hogy látogassák meg. A **** tiszteletbeli konzul vállalta, hogy eljön és átbeszéli a fogvatartott gondjait, problémáit. A beszélgetés megtörtént és csomagot is kapott.
A fogvatartott rövid idő alatt szépen megtanult magyarul, már megérteti magát, el tudja mondani kérelmeit. Sajnos idővel a testvére egészségügyi állapotáról rossz hírt kapott, és ez rontott hangulatán. Feszültségről, alvászavarról és erős szorongásról számolt be, amit viselkedése is alátámasztott, valamint labilitása érezhető volt hangulatában is. Agressziókezelése bizonytalanná vált, ami stressz hatásától persze lényegesen romolhat. Családi problémái miatt ventillációra került sor. Alvásproblémáinak megoldására gyógyszeres kezelést kapott. Állapotára szeretne mielőbb megoldást találni, szakorvosi gyógyszerelése az ****-be történő előjegyzéssel lenne megoldható.
A fogvatartott ittléte alatt kétszer volt fenyítve: verekedés, illetve szabad levegőn tartózkodás megzavarása címén. Jutalmat egy alkalommal kapott egyedi jó munkavégzés miatt.
Intézetünkben kábítószer prevenciós csoportba került. Elmondása alapján drogfogyasztása alkalomszerű. Hazájában pszichiátriai kezelésben is részesült.
Gyógyszeres kezelését Rivotril helyett Seduxen és Dormicumot szerekkel oldják meg, mindkettőtől feszült, nyugtalan. Véleménye szerint félnek tőle, és IV-es biztonsági csoportba teszik, hogy keveset mozoghasson.
Ez a fogvatartott első ránézésre jól szituáltnak tűnik, nem magas, és nem nevezhető kisportoltnak, átlagos megjelenésűnek mondható. Problémák csak hosszabb idő elteltével jelentkeznek nála. Véleményem szerint a fogvatartott gondjait a mi intézetünk nem tudja hatékonyan megoldani. Megőrzésre van ítélve, igazából kezelve nincsen.
Hiperaktív, személyiség-fejlődési zavar figyelhető meg nála, disszociális személyiség zavar.
Más állampolgárként eleve kiszolgáltatott egy magyar börtönben, anyanyelvén kívül ért németül és angolul is egy keveset. Sajnos nálunk még egy idegen nyelvű fogvatartott megértése is problémákba ütközött az elején. Amit mondott, kérdezett és kért a napi élet során, azt a kollégák időnként magyar válasszal és kézjelekkel intézték el. Amint jobban beszélt magyarul, verbálisan megfelelően irányítható volt. Többször találkoztam vele és tapasztaltam, hogyan kommunikál velem és kollégáimmal. A problémáit nem midig tudtuk megoldani, és úgy látom az orvosok sem a bajok gyökerét próbáltak meg megkeresni, hanem a tünetek enyhítésére és elnyomására törekedtek. Valószínűleg nem börtönközegben, hanem ott, ahol valóban kezelik, sikeresen meg lehetne oldani a problémáit. Más háborút megjárt embert is ki lehetett kezelni a sokkhatások okozta traumából.
A fogvatartott története nem ért még véget, mert amíg a mi „vendégszeretetünket” élvezi, a helyzetén nem tudunk változtatni. Labilis marad, időnként jobb, rosszabb lelkiállapotban. Viselkedése nagyon kiszámíthatatlan.
Remélem, a börtönviszonyok változásával ki tudjuk emelni a másként viselkedő embereket, és valós kezeléssel talán úgy kerülhetnek ki az intézetekből, hogy több esélyük van a normális életre.
Az anyagát megismerve és beszélgetve vele a következőket gondolom erről a fogvatartottról, és a börtön lehetőségeiről a hozzá hasonló esetekben.
A fogvatartott állítása szerint korábban Kambodzsában szolgált katonaként. Panaszként a következőket mondta: az orvos által engedélyezhető gyógyszer nem hat eléggé, nem tud eleget pihenni, napok óta nem tud aludni, csak pár órát. Kambodzsában katonaként megélt események miatt pszichológus szakorvos által felírt gyógyszereket szedett, amit itt szakellátás hiányában nem kaphat meg. Az átélt események hatása még most is nyomasztja, és tart attól, hogy korábbi gyógyszerének megvonása hatására, a kimerültség és a feszültség miatt nem más, hanem maga ellen fordul, mert egy idő után nem tudja kontrollálni cselekedeteit.
Hangulata feszült, nyugtalan. Állapota elkeseredett, beszélgetés közben a feszültség hatása jelentkezett viselkedésén. Fokozott felügyeletet és odafigyelést kíván. Kapcsolattartásra a befogadása után nem jelölt meg senkit, később szüleivel tartja telefonon a kapcsolatot. A ***** királyság nagykövetségét kérte, hogy látogassák meg. A **** tiszteletbeli konzul vállalta, hogy eljön és átbeszéli a fogvatartott gondjait, problémáit. A beszélgetés megtörtént és csomagot is kapott.
A fogvatartott rövid idő alatt szépen megtanult magyarul, már megérteti magát, el tudja mondani kérelmeit. Sajnos idővel a testvére egészségügyi állapotáról rossz hírt kapott, és ez rontott hangulatán. Feszültségről, alvászavarról és erős szorongásról számolt be, amit viselkedése is alátámasztott, valamint labilitása érezhető volt hangulatában is. Agressziókezelése bizonytalanná vált, ami stressz hatásától persze lényegesen romolhat. Családi problémái miatt ventillációra került sor. Alvásproblémáinak megoldására gyógyszeres kezelést kapott. Állapotára szeretne mielőbb megoldást találni, szakorvosi gyógyszerelése az ****-be történő előjegyzéssel lenne megoldható.
A fogvatartott ittléte alatt kétszer volt fenyítve: verekedés, illetve szabad levegőn tartózkodás megzavarása címén. Jutalmat egy alkalommal kapott egyedi jó munkavégzés miatt.
Intézetünkben kábítószer prevenciós csoportba került. Elmondása alapján drogfogyasztása alkalomszerű. Hazájában pszichiátriai kezelésben is részesült.
Gyógyszeres kezelését Rivotril helyett Seduxen és Dormicumot szerekkel oldják meg, mindkettőtől feszült, nyugtalan. Véleménye szerint félnek tőle, és IV-es biztonsági csoportba teszik, hogy keveset mozoghasson.
Ez a fogvatartott első ránézésre jól szituáltnak tűnik, nem magas, és nem nevezhető kisportoltnak, átlagos megjelenésűnek mondható. Problémák csak hosszabb idő elteltével jelentkeznek nála. Véleményem szerint a fogvatartott gondjait a mi intézetünk nem tudja hatékonyan megoldani. Megőrzésre van ítélve, igazából kezelve nincsen.
Hiperaktív, személyiség-fejlődési zavar figyelhető meg nála, disszociális személyiség zavar.
Más állampolgárként eleve kiszolgáltatott egy magyar börtönben, anyanyelvén kívül ért németül és angolul is egy keveset. Sajnos nálunk még egy idegen nyelvű fogvatartott megértése is problémákba ütközött az elején. Amit mondott, kérdezett és kért a napi élet során, azt a kollégák időnként magyar válasszal és kézjelekkel intézték el. Amint jobban beszélt magyarul, verbálisan megfelelően irányítható volt. Többször találkoztam vele és tapasztaltam, hogyan kommunikál velem és kollégáimmal. A problémáit nem midig tudtuk megoldani, és úgy látom az orvosok sem a bajok gyökerét próbáltak meg megkeresni, hanem a tünetek enyhítésére és elnyomására törekedtek. Valószínűleg nem börtönközegben, hanem ott, ahol valóban kezelik, sikeresen meg lehetne oldani a problémáit. Más háborút megjárt embert is ki lehetett kezelni a sokkhatások okozta traumából.
A fogvatartott története nem ért még véget, mert amíg a mi „vendégszeretetünket” élvezi, a helyzetén nem tudunk változtatni. Labilis marad, időnként jobb, rosszabb lelkiállapotban. Viselkedése nagyon kiszámíthatatlan.
Remélem, a börtönviszonyok változásával ki tudjuk emelni a másként viselkedő embereket, és valós kezeléssel talán úgy kerülhetnek ki az intézetekből, hogy több esélyük van a normális életre.
Pintér József
2009. október 19., hétfő
Egy fogolyszökés története (hallgatói esettanulmány)
Egy történetet szeretnék elmesélni, ami 2007 őszén történt az intézetnél ahol dolgoztam. Egy fogolyszökés miatt elrendelt riadó okán siettünk hajnalban az intézetbe. Az eligazítás során elmondták a körülményeket és minden fontos információt. A szökésben lévő férfit mindenki jól ismerte. Kicsit ügyefogyottnak, de megbízható embernek tűnő személy már jó ideje élvezte az intézet vendégszeretetét. Egy külső munkahelyen dolgozott már nagyon hosszú ideje. Ez egy állattartó telep volt ahol gondozóként és éjjeliőrként végezte munkáját. Soha nem volt rá panasz, soha nem volt fenyítve, sőt sok-sok dicsérete volt. Szabadmozgóként jóval szabadabb mozgással és több kivívott bizalommal rendelkezett. Az i-re a pontot mégis az tette fel, hogy már nem volt sok hátra az ítéletéből. Úgy emlékszem, hogy kevesebb, mint fél évet kellett volna csupán eltöltenie a szabadulásáig. Mindenki számára az volt a leg érthetetlenebb kérdés hogy egy ilyen ember mi okból adja a fejét szökésre.
A rendkívüli esemény felszámolása alatt percről percre egyre világosabbá kezdett válni, hogy Károly (ahogy mindenki nevezte „Zsiguli”) valójában miért is tett így. Munkahelye átvizsgálása során előkerült egy búcsúlevél, ami nagyon gyászos hangvételűnek hatott. Ebben a levélben leírta, hogy szökésének a célja nem az, hogy hazamenjen, hanem hogy távol mindenkitől öngyilkosságot kövessen el. Mint már utaltam rá nem volt éppen műveltnek nevezhető és a levél is elég gyermetegnek tűnt, de senki nem merte félvállról venni a dolgot. Ahogy ilyenkor lenni szokott megindult a „hajtóvadászat” és felállt a zárás. Hideg szeles nap volt, igazán csípős volt a hajnal. Folyamatosan a fákat figyeltük mivel levelében utalt rá, hogy önakasztással fogja saját életét oltani. Én a zárásban vettem részt és felhívták a figyelmünket, hogy készüljünk fel mindenre, mert a levél alapján teljesen kiszámíthatatlan, hogy merre indult és hogy mi is várható tőle. A szökéséhez önmagának úgy próbált segítséget nyújtani, hogy a munkahelyén található, a munkáltatói szekrények egyikét feltörve civil munkásruhát szerzett. Ebbe átötözve indult útnak. Hosszas kutatás után a nyomára bukkantak, ami megint nagy meglepetést okozott az állománynak. A meglepetéshez több ok is hozzájárult. Meglehetősen nagy távolságot tett meg az intézettől. Öngyilkossági ígéreteivel ellentétben-életben, mi több civil munkavégzés közben akadtak a keresők a nyomára. Útközben betért a sörözőbe. A pultos elmondása szerint egy teljesen természetes ember benyomását keltette. Munkát keresett és ezért érdeklődött a csapostól. Ő vezette nyomra a kollegákat. Megtalálásakor a csapos által ajánlott juhászatban dolgozott. Bőszen takarított az egyik istállóban. Elfogásakor nem tanúsított semmiféle ellenállást, sőt meglepően nyugodtnak tűnt. A későbbiekben kiderült, hogy ez a juhászat börtönévei megkezdése előtt is munkahelyül szolgált számára. Elmondása szerint a szökése első órájában valóban végezni akart saját életével, de nem volt hozzá mersze. Felismerte, hogy nem fog tudni boldogulni és ezért lett a következő lépése a munkahelykeresés. Visszaszállítását és az esemény felszámolását követően több információt tudtunk meg az általa hagyott búcsúlevélből. Ebben a levélben leírta, hogy mennyire rosszul érzi magát a börtön falai között. Ennek több okát is kifejtette. Írt arról, hogy elnyomottnak érzi magát, mert minden zárkatársa és munkatársa bántja őt tettleg és verbálisan is nagyon sűrűn. Fizikumból és kiállásából adódóan homoszexuálisnak tartják és neki ez nagyon fáj. A legmegdöbbentőbb azonban az volt, amit a levele végén írt. Leírta, hogy az igazi okot a szökésre az adta számára, hogy amikor utoljára volt éjjeliőrként a munkahelyén, nem egyedül dolgozott. Ennek az volt az oka, hogy éjszakára segítségként vele volt egy fogvatartott társa is. Megírta, hogy ez a munkatársa az éjszaka folyamán sok sértegetés és kötözködés után leütötte, majd ezt követően megerőszakolta. Miután magához tért felfogta, hogy mi történt vele és ez lelkileg teljesen összetörte. Többek között ezért nem is, mert szólni a felügyeletnek.
A következő éjszakás szolgálatára már kész tervekkel vonult munkahelyére. Végigdolgozta az éjszakát és amikor már biztosra vette, hogy több ellenőrzés nem várható, a kora reggeli órákban nekiindult a „nagy útjának”.
Miután rendeződtek a körülmények, megkezdődhetett az eset kivizsgálása. A fajtalankodásra bizonyítékot nem sikerült felmutatni legalábbis Zsiguli másik intézetbe való szállításáig. Valóban zavartank és szellemileg sérültnek is tűnt az eset után, habár előtte sem volt teljesen kategorizálható szellemi állapota. Mégis nagyon érthetetlennek tűnt, hogy miért adná a fejét ilyenre egy ember, aki rövid időn belül szabadulhatott volna. Főként ha a levelének nem is volt valóságtartalma és ha nem is történt vele semmi hasonló megrázó eset. Érdekes és egyben megrázó is belegondolni, hogy ha valójában érték őt atrocitások mégis mien lelki állatban lehetett, amikor ilyen döntést hozott.
Furcsa és nagyon nehéz úgy véleményt alkotni valaki tettéről, akit nem igazán ismerünk és nem tudjuk tettének pontos miértjét és célját. Meglehet, hogy ő sem volt tisztában azzal, hogy mit is tesz, vagy mit miért tesz.
A rendkívüli esemény felszámolása alatt percről percre egyre világosabbá kezdett válni, hogy Károly (ahogy mindenki nevezte „Zsiguli”) valójában miért is tett így. Munkahelye átvizsgálása során előkerült egy búcsúlevél, ami nagyon gyászos hangvételűnek hatott. Ebben a levélben leírta, hogy szökésének a célja nem az, hogy hazamenjen, hanem hogy távol mindenkitől öngyilkosságot kövessen el. Mint már utaltam rá nem volt éppen műveltnek nevezhető és a levél is elég gyermetegnek tűnt, de senki nem merte félvállról venni a dolgot. Ahogy ilyenkor lenni szokott megindult a „hajtóvadászat” és felállt a zárás. Hideg szeles nap volt, igazán csípős volt a hajnal. Folyamatosan a fákat figyeltük mivel levelében utalt rá, hogy önakasztással fogja saját életét oltani. Én a zárásban vettem részt és felhívták a figyelmünket, hogy készüljünk fel mindenre, mert a levél alapján teljesen kiszámíthatatlan, hogy merre indult és hogy mi is várható tőle. A szökéséhez önmagának úgy próbált segítséget nyújtani, hogy a munkahelyén található, a munkáltatói szekrények egyikét feltörve civil munkásruhát szerzett. Ebbe átötözve indult útnak. Hosszas kutatás után a nyomára bukkantak, ami megint nagy meglepetést okozott az állománynak. A meglepetéshez több ok is hozzájárult. Meglehetősen nagy távolságot tett meg az intézettől. Öngyilkossági ígéreteivel ellentétben-életben, mi több civil munkavégzés közben akadtak a keresők a nyomára. Útközben betért a sörözőbe. A pultos elmondása szerint egy teljesen természetes ember benyomását keltette. Munkát keresett és ezért érdeklődött a csapostól. Ő vezette nyomra a kollegákat. Megtalálásakor a csapos által ajánlott juhászatban dolgozott. Bőszen takarított az egyik istállóban. Elfogásakor nem tanúsított semmiféle ellenállást, sőt meglepően nyugodtnak tűnt. A későbbiekben kiderült, hogy ez a juhászat börtönévei megkezdése előtt is munkahelyül szolgált számára. Elmondása szerint a szökése első órájában valóban végezni akart saját életével, de nem volt hozzá mersze. Felismerte, hogy nem fog tudni boldogulni és ezért lett a következő lépése a munkahelykeresés. Visszaszállítását és az esemény felszámolását követően több információt tudtunk meg az általa hagyott búcsúlevélből. Ebben a levélben leírta, hogy mennyire rosszul érzi magát a börtön falai között. Ennek több okát is kifejtette. Írt arról, hogy elnyomottnak érzi magát, mert minden zárkatársa és munkatársa bántja őt tettleg és verbálisan is nagyon sűrűn. Fizikumból és kiállásából adódóan homoszexuálisnak tartják és neki ez nagyon fáj. A legmegdöbbentőbb azonban az volt, amit a levele végén írt. Leírta, hogy az igazi okot a szökésre az adta számára, hogy amikor utoljára volt éjjeliőrként a munkahelyén, nem egyedül dolgozott. Ennek az volt az oka, hogy éjszakára segítségként vele volt egy fogvatartott társa is. Megírta, hogy ez a munkatársa az éjszaka folyamán sok sértegetés és kötözködés után leütötte, majd ezt követően megerőszakolta. Miután magához tért felfogta, hogy mi történt vele és ez lelkileg teljesen összetörte. Többek között ezért nem is, mert szólni a felügyeletnek.
A következő éjszakás szolgálatára már kész tervekkel vonult munkahelyére. Végigdolgozta az éjszakát és amikor már biztosra vette, hogy több ellenőrzés nem várható, a kora reggeli órákban nekiindult a „nagy útjának”.
Miután rendeződtek a körülmények, megkezdődhetett az eset kivizsgálása. A fajtalankodásra bizonyítékot nem sikerült felmutatni legalábbis Zsiguli másik intézetbe való szállításáig. Valóban zavartank és szellemileg sérültnek is tűnt az eset után, habár előtte sem volt teljesen kategorizálható szellemi állapota. Mégis nagyon érthetetlennek tűnt, hogy miért adná a fejét ilyenre egy ember, aki rövid időn belül szabadulhatott volna. Főként ha a levelének nem is volt valóságtartalma és ha nem is történt vele semmi hasonló megrázó eset. Érdekes és egyben megrázó is belegondolni, hogy ha valójában érték őt atrocitások mégis mien lelki állatban lehetett, amikor ilyen döntést hozott.
Furcsa és nagyon nehéz úgy véleményt alkotni valaki tettéről, akit nem igazán ismerünk és nem tudjuk tettének pontos miértjét és célját. Meglehet, hogy ő sem volt tisztában azzal, hogy mit is tesz, vagy mit miért tesz.
András János
2009. október 17., szombat
Mit jelent a börtönben a homoszexualitás? (Hallgatói esettanulmány)
Az eset 2004-ben a xxxxx Intézetben történt.
Legfontosabb tudnivalók a szóban forgó S. L. fogvatartottról:
- 34 éves,
- többszörösen visszaeső – korábban lopás bűncselekményekért volt büntetve, ezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy attól függetlenül, hogy visszaesőnek minősült, nem volt „menő” fogvatartott,
- analfabéta, a nevét sem tudta lerajzolni,
- szellemileg visszamaradott,
- nem magyar származású,
- állítása szerint heteroszexuális (az ő szavaival élve „a csajokat szeretem”),
- hozzátartozói nagyon laza kapcsolatot tartottak vele, csomagot egyáltalán nem kapott, levelet is csak havi egy alkalommal küldtek neki, letéti pénzzel nem rendelkezett,
- alacsony, gyenge fizikumú.
Előzetes letartóztatásban lévő S. L. fogvatartott nevelői szemle során jelezte, hogy személyes meghallgatást kér.
Meghallgatás során elmondta – már amennyire érthető módon tudott beszélni -, hogy zárkatársa Sz. L. kényszerítette arra, hogy orálisan kielégítse.
Azonnal jegyzőkönyvet vettem fel az esetről. Kértem a fogvatartottat, hogy részletesen mondja el a történteket. Természetesen felhívtam a figyelmét a hamis vád, hamis tanúzás törvényi következményeire (véleményem szerint fogalma sem volt arról mit mondtam el neki, de csak bólogatott és azt mondta tudomásul vette).
Meghallgatásakor elmondta, hogy fürdés után visszakísérték őket a zárkájukba (ketten voltak elhelyezve az adott zárkában). Zárkatársa Sz. L. megkérte, hogy kenje be testápolóval. Elmondása szerint Sz. L. hasra feküdt az ágyán, így a hátát kezdte bekenni, majd a lábát. Ezt követően Sz. L. hanyat feküdt és kérte, hogy kenje be elölről is. A mellkasát bekente, majd a combját kezdte kenni. Amikor a combhoz ért S. L. azt gondolta, hogy Sz. L. zárkatársa azért kérte meg a testápolóval történő bekenésre, mert azt szeretné, hogy orálisan kielégítse.
Kérdésemre, hogy szóban megkérte-e, illetve szóval, tettel kényszerítette-e Sz . L. a szexuális szolgáltatásra, S. L. fogvatartott válasza az volt, nem mondta, nem kényszerítette arra, amit tett, csak ő gondolta azt, hogy zárkatársa ezt szeretné.
Tovább folytatva az esemény leírását tehát azt mondta, hogy mivel azt gondolta, hogy Sz. L. azért kenette magát vele, mert azt szeretné, hogy kielégítse, ő ezt megtette neki.
Újra rákérdeztem, hogy szóval, tettel kényszerítette-e a cselekmény megtételére. A válasz továbbra is az volt, hogy csak azt gondolta. De ezt igazából nem szerette volna megtenni, mivel ő a „csajokat” szereti, ezért jelentette a nevelőnek.
Megkérdeztem a fogvatartottat, hogy esetleg homoszexuális-e? Ezt a kérdést nem értette, nem tudta mit jelent a szó. Megismételtem a kérdést érthetőbben „ S. L. Ön a férfiakat szereti, buzi?” Erre ő felháborodott, kiabált velem, hogy mit gondolok én, lehet, hogy én vagyok az, ő azonnal kimegy az irodából, illetve a bv-s édesanyámat emlegette, majd az asztalomon lévő tollamat felkapta és felém ütött vele, mintha le akarna szúrni. Ekkor én felpattantam és a mellettem lévő stokival védekeztem, miközben személyi riasztót nyomtam. A védekezésem olyan hatásos volt, hogy sikerült a falnak szorítanom a stokival addig, amíg a készenlétesek megérkeztek az irodába.
Meghallgatva Sz. L. fogvatartottat elmondta, hogy S. L. a kezdetektől furán viselkedett, magában beszél, képzeletbeli személlyel beszélget, az alapvető higéniai szabályokat nem ismeri, rendetlen. Beszélgetni próbált vele, de sajnos buta, illetve szellemileg visszamaradott akivel nem igazán lehet kommunikálni.
Az esetet Sz. L. úgy adta elő, hogy valóban megkérte S. L-t arra, hogy testápolóval kenje be, de – saját bevallása szerint – nem utalt és nem is mondott neki olyasmit, hogy elégítse ki. Nem tett arra vonatkozóan semmilyen célzást sem az eset megtörténtekor, sem korábban, hogy ő szexuális szolgáltatást várna el S. L-től. Amikor testápolóval kente, valóban hanyatfeküdt, miután a hátát bekente S. L., aki folytatta a testápolózást, majd orálisan kezdte kielégíteni. Sz. L-től is megkérdeztem, hogy milyen szexuális beállítottságú, melyre válasza az volt, hogy heteroszexuális, viszont elég régen előzetes letartóztatásban volt, így nem hadakozott a szolgáltatás ellen. Korábban már ő is többször megjárta a börtönt, látott és tapasztalt sok mindent. A börtönvilágban ez már szinte mindennapos dolognak mondható – elmondása szerint.
Végül is az esetből nem született fegyelmi lap, hiszen nem lehetett bizonyítani a kényszerítést.
Véleményem szerint S. L. fogvatartott szellemi visszamaradottsága volt az, ami miatt az eset megtörténhetett, hiszen élethelyzetben sem volt tisztatudatú. Aluliskolázottsága nem lehetne indok egy ilyen helyzet félreértéséhez, csak a szellemi teljesítőképességének igen nagy korlátoltsága. Az erőfölény sem lehetett indok arra, ami megtörtént, mivel Sz. L. hasonló alkatú fogvatartott volt, mint S. L.
Később ugyanezzel a fogvatarottal más zárkában hasonló szexuális esemény történt. Az intézet pszichológusa szerint ezt a fajta viselkedési formát motiválhatja a hovatartozásának hiánya. A családja szinte egyáltalán nem tartotta vele a kapcsolatot, magára hagyták. Megint csak a szellemi visszamaradottságát megemlítve gondolhatta, hogy ezzel az intim kapcsolattal valamilyen módon tartozott valakihez, ha csak az eset megtörténtének ideje erejéig is.
Legfontosabb tudnivalók a szóban forgó S. L. fogvatartottról:
- 34 éves,
- többszörösen visszaeső – korábban lopás bűncselekményekért volt büntetve, ezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy attól függetlenül, hogy visszaesőnek minősült, nem volt „menő” fogvatartott,
- analfabéta, a nevét sem tudta lerajzolni,
- szellemileg visszamaradott,
- nem magyar származású,
- állítása szerint heteroszexuális (az ő szavaival élve „a csajokat szeretem”),
- hozzátartozói nagyon laza kapcsolatot tartottak vele, csomagot egyáltalán nem kapott, levelet is csak havi egy alkalommal küldtek neki, letéti pénzzel nem rendelkezett,
- alacsony, gyenge fizikumú.
Előzetes letartóztatásban lévő S. L. fogvatartott nevelői szemle során jelezte, hogy személyes meghallgatást kér.
Meghallgatás során elmondta – már amennyire érthető módon tudott beszélni -, hogy zárkatársa Sz. L. kényszerítette arra, hogy orálisan kielégítse.
Azonnal jegyzőkönyvet vettem fel az esetről. Kértem a fogvatartottat, hogy részletesen mondja el a történteket. Természetesen felhívtam a figyelmét a hamis vád, hamis tanúzás törvényi következményeire (véleményem szerint fogalma sem volt arról mit mondtam el neki, de csak bólogatott és azt mondta tudomásul vette).
Meghallgatásakor elmondta, hogy fürdés után visszakísérték őket a zárkájukba (ketten voltak elhelyezve az adott zárkában). Zárkatársa Sz. L. megkérte, hogy kenje be testápolóval. Elmondása szerint Sz. L. hasra feküdt az ágyán, így a hátát kezdte bekenni, majd a lábát. Ezt követően Sz. L. hanyat feküdt és kérte, hogy kenje be elölről is. A mellkasát bekente, majd a combját kezdte kenni. Amikor a combhoz ért S. L. azt gondolta, hogy Sz. L. zárkatársa azért kérte meg a testápolóval történő bekenésre, mert azt szeretné, hogy orálisan kielégítse.
Kérdésemre, hogy szóban megkérte-e, illetve szóval, tettel kényszerítette-e Sz . L. a szexuális szolgáltatásra, S. L. fogvatartott válasza az volt, nem mondta, nem kényszerítette arra, amit tett, csak ő gondolta azt, hogy zárkatársa ezt szeretné.
Tovább folytatva az esemény leírását tehát azt mondta, hogy mivel azt gondolta, hogy Sz. L. azért kenette magát vele, mert azt szeretné, hogy kielégítse, ő ezt megtette neki.
Újra rákérdeztem, hogy szóval, tettel kényszerítette-e a cselekmény megtételére. A válasz továbbra is az volt, hogy csak azt gondolta. De ezt igazából nem szerette volna megtenni, mivel ő a „csajokat” szereti, ezért jelentette a nevelőnek.
Megkérdeztem a fogvatartottat, hogy esetleg homoszexuális-e? Ezt a kérdést nem értette, nem tudta mit jelent a szó. Megismételtem a kérdést érthetőbben „ S. L. Ön a férfiakat szereti, buzi?” Erre ő felháborodott, kiabált velem, hogy mit gondolok én, lehet, hogy én vagyok az, ő azonnal kimegy az irodából, illetve a bv-s édesanyámat emlegette, majd az asztalomon lévő tollamat felkapta és felém ütött vele, mintha le akarna szúrni. Ekkor én felpattantam és a mellettem lévő stokival védekeztem, miközben személyi riasztót nyomtam. A védekezésem olyan hatásos volt, hogy sikerült a falnak szorítanom a stokival addig, amíg a készenlétesek megérkeztek az irodába.
Meghallgatva Sz. L. fogvatartottat elmondta, hogy S. L. a kezdetektől furán viselkedett, magában beszél, képzeletbeli személlyel beszélget, az alapvető higéniai szabályokat nem ismeri, rendetlen. Beszélgetni próbált vele, de sajnos buta, illetve szellemileg visszamaradott akivel nem igazán lehet kommunikálni.
Az esetet Sz. L. úgy adta elő, hogy valóban megkérte S. L-t arra, hogy testápolóval kenje be, de – saját bevallása szerint – nem utalt és nem is mondott neki olyasmit, hogy elégítse ki. Nem tett arra vonatkozóan semmilyen célzást sem az eset megtörténtekor, sem korábban, hogy ő szexuális szolgáltatást várna el S. L-től. Amikor testápolóval kente, valóban hanyatfeküdt, miután a hátát bekente S. L., aki folytatta a testápolózást, majd orálisan kezdte kielégíteni. Sz. L-től is megkérdeztem, hogy milyen szexuális beállítottságú, melyre válasza az volt, hogy heteroszexuális, viszont elég régen előzetes letartóztatásban volt, így nem hadakozott a szolgáltatás ellen. Korábban már ő is többször megjárta a börtönt, látott és tapasztalt sok mindent. A börtönvilágban ez már szinte mindennapos dolognak mondható – elmondása szerint.
Végül is az esetből nem született fegyelmi lap, hiszen nem lehetett bizonyítani a kényszerítést.
Véleményem szerint S. L. fogvatartott szellemi visszamaradottsága volt az, ami miatt az eset megtörténhetett, hiszen élethelyzetben sem volt tisztatudatú. Aluliskolázottsága nem lehetne indok egy ilyen helyzet félreértéséhez, csak a szellemi teljesítőképességének igen nagy korlátoltsága. Az erőfölény sem lehetett indok arra, ami megtörtént, mivel Sz. L. hasonló alkatú fogvatartott volt, mint S. L.
Később ugyanezzel a fogvatarottal más zárkában hasonló szexuális esemény történt. Az intézet pszichológusa szerint ezt a fajta viselkedési formát motiválhatja a hovatartozásának hiánya. A családja szinte egyáltalán nem tartotta vele a kapcsolatot, magára hagyták. Megint csak a szellemi visszamaradottságát megemlítve gondolhatta, hogy ezzel az intim kapcsolattal valamilyen módon tartozott valakihez, ha csak az eset megtörténtének ideje erejéig is.
2009. október 12., hétfő
Van-e csak bűnözőkhöz ragaszkodó nő? (olvasói levél)
Kedves Gergely!
Ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavarom, de hiába keresgéltem a net-en, nem találtam választ a kérdésemre. Az Ön blogját viszont megtaláltam, és gondoltam talán tud nekem valamennyit segíteni. A bátyám több mint 10 évet töltött [xxxxxxx]-n és [xxxxxxx]-n. Februári szabadulása után elkezdett "csajozni'", amivel nem is lenne semmi baj. Nekem viszont valahogy nem megy ki a fejemből egy - ráadásul nem is túl konkrét - gondolat. Az motoszkál bennem, hogy a hölgy, akivel megismerkedett, szerintem túlságosan is vonzódik a bűnözőkhöz. Kívánom, hogy ne így legyen, mert ráadásul szimpatikus is a hölgy.
Félek, de leginkább az édesanyánkat féltem, mert ő nem bírna elviselni még egy megrázkódtatást, hiszen a mi családunkban sosem volt bűnöző. Meggyőződésem, hogy apám is abba halt bele, hogy nem bírta feldolgozni a testvéremmel történteket.
Rövidre fogva: Ön szerint van ilyen? (mármint a bűnözőkhöz való vonzódás?) Ha van ilyen, akkor az veszélyes lehet-e, vagy éppen hogy jó irányba próbálja terelgetni a szabadultat?
Remélem, érthető voltam. Nagyon kérem Önt, ha ideje engedi - válaszoljon nekem.
Üdvözlettel:
xxxxxxx
Kedves levélíró,
köszönöm a levelét, és egyben be is kell vallanom, hogy nagyon nehéz kérdést tett fel. Véleményem szerint nagyon ritka az olyan eset, amikor egy nő egy bűnöző férfihez vonzódik, és csakis azért mert az adott férfi bűnöző, vagy esetleg szabadult rab.
A helyzetet inkább altruista (önfeláldozó, menteni akaró) késztetésnek tudnám értelmezni, aminek már én is láttam több pozitív példáját.
Természetesen jósolni nem tudok, csak a sejtelmeimet írtam le.
Fliegauf Gergely
Thomas Mathiesen – A börtön fiaskó
A skandináv kriminológia és börtöntudomány jeles alakja, az egyébként szociológus és pszichológus végzettségű Thomas Mathiensen a jelenlegi legnagyobb kritikusok közé tartozik, akik a börtön szükségességét ab ovo tagadják.Részemről mint börtönpszichológus részéről a kérdésben nagyon nehéz az állásfoglalás, hiszen én is börtönőr vagyok, és elismerem, hogy bűnözés ellen valamiképpen fel kell lépni, és az igazságszolgáltatás végének egyes esetekben a börtönnek kell lennie. Azonban a börtön nem lézetik a börtönártalmak és az etnikai anomáliák nélkül. Mathiensen ennél a gondolatnál tovább megy, amikor megfogalmazza a börtönbotrány elméletét a híres Prison on trial című könyvében.
Felteszi a kérdést, hogy miért él tovább a börtön, ha egyetlen célját sem képes hatékonyan teljesíteni? A társadalom a kudarc ellenére egyre több börtönt épít, és egyre több embert kezel zárt körülméyek között. Sokan mondják, hogy az USA börtönei mennyire nagy létszámúak, azonban kimutatták (pl. Roy Walmsley), hogy a börtönök fogvatartotti létszáma aránya (a népességhez viszonyított mértéke) inkább regionálisan változik, mintsem a gazdasági és hadászati hatalomhoz mérten. llyen szempontból Észak-Amerika börtöneiben jóval kevesebb rab van, mint Dél-Amerikában, és Kelet-Európában is több rab van, mint Nyugat-Európában. Azaz: a gazdaságilag erősebb államokban összességében és a népességhez viszonyítva több rab van, magyarán: a stabilabb társadalmak kevesebb embert börtönöznek be, ritkábban élnek a börtön intézményével.
Mathiesen azt állítja, hogy a társadalom alábecsüli a börtönártalmakat, közvetett úton (immanens módon) tagadja a börtönbotrányt, és a börtön túlél mint társadalmi intézmény. Ezért nagyon nehéz kimondani a valóságot a börtönről, mert a társadalom rossz lelkiismeretével kell hadakoznunk.
A norvég tudós szerint a fogvatartottak rehabilitációja nem olyan jelentésű, mint a politikai foglyok, elítéltek rehabilitációja. A politikai rahabilitáció ugyanis intézményi döntés eredménye. A fogvatartotti rehabilitáció a felelősséget az ex-rabra ruházza át, és ezáltal tagadja a bűnözés-tanulás elméletet.
A fenti gondolatot úgy tudjuk megérteni, ha megvizsgáljuk, hogy mi a rehabilitáció és a retribúció Mathiensen szerint.
Részletesen foglalkozik a rehabilitációval, és úgy vall, hogy a kompetens életforma visszanyerését jelenti a rehabilitáció, és ehhez a börtönben – ősidőktől fogva – aktivitás kell. A rehahibiltáció szó töve a habilis latin vagy francia szó, ami kompetenciát jelent.
A retribúcióról én magam is írtam már többször. Mathiesen szerint a retribúció elve szerint a büntetés célja az, hogy kielégítsé az igazságszolgáltatás igényeit, és csak másodlagos cél lehet a prevenció. Ez abból a kanti nézetből indul ki, hogy ha az igaságszolgáltatás leromlik, az ember létezésének nincs többé értéke. Hihetetlenül komoly szavak ezek. A retribúció nem nyilvánvaló (azaz immanens) tartalma az, hogy az adott személy az igazságszolgáltatási szankció felett is megbűnhődjék, azaz a retribúció segíti elő a börtönártalmak továbbélését. Amikor a főiskolán ezeket a fogalmakat tanítom, merev ellenállást tapasztalok a hallgatók részéről. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók nagyon nehezen szembesülnek saját magukkal, az immanens értékeikkel, az előítélettel, a bosszúvággyal és a gonoszsággal, azonban semmiben sem különböznek a társadalomtól. A társadalom maga is retributív. (Amióta elszakadtam a börtön világától, és oktatással foglalkozom egyre inkább kezd érdekelni a fogvatartói mentalitás, és az, hogy e mentalitás mögött szintén egyfajta habilis, azaz méltóság áll. A társadalom mindeközben tunya óriásként hallgat.)
A retribúciónak van két értelmezési lehetősége. Az egyik a proporcionalitás elve, azaz az, hogy a bűn mértékéhez kell mérni a büntetést, ilyen a lex talionis is, de ilyen a legtöbb büntető törvénykönyv szankciórendszere is. Érdekes kivétel a Gacaca, ami az 1994-es rwandai világégés következménye: a fogvatartott akkor szabadul, ha minden áldozat megbocsátott neki.
A másik értelmezési lehetőség a morális bűn felfogása, ami a már csak jogfilozófiai abszolút moralizmushoz vezet. Az elv szerint a bűncslekmény az egyéni morális romlás, és nem körülmények következménye.
2009. október 8., csütörtök
Újabb könyvterv: A társas bűn
A fenti képen azt láthatjuk, hogy a rab és az őr gondolkodása kevésben különbözik egymástól. A rab a rács mögött arról álmodik, hogy egy öreg nénikét, baltával, italos állapotban megölhessen - vagy éppen az ellentétéről van szó - e miatt, azaz a tette miatt bánkódik. A kép jobb oldalán ülő őr újságot olvas, és arra gondol közben, hogy mennyivel hatásosabb lenne a gyilkosokat megölni, és nem őrizni őket. A bűnelkövetésről való képzelgés megjelenik a rács mindkét oldalán, szinte lényegtelen, hogy bánkódás a motiváció, vagy a bosszútudat. Az utóbbit retribúciónak hívjuk.
A jelenség nagyon érdekel engem, és emiatt már megszületett a fejemben egy könyv ötlete, ami Elliott Aronson Társas lény című könyve mintájára a bűnt társadalmi és társas termékként venné górcső alá. Aronson könyvének eredeti címe The social animal, azaz társas állat. Ez a címadás talán abból a tézisből indul ki, hogy az ember azért ember, mert társas közegben él, ahol interakcióban áll a többi emberrel, és szükségszerűen kommunikál.
Mi történik vajon, ha a társas közeg zárt? Csak a börtön lehet zárt társas közeg, avagy a utcai bűnözői csoportok interakciói is zártak? Tanulás vagy származás kérdése a bűnözővé válás? Mit tesz a börtön a bebörtönzött személlyel? Mit tesz a börtön a börtönőrrel? Mit jelent a többségi társadalom önvédelme? Mi a társadalom valódi akarata a bűnelkövetőkkel szemben? - Ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak engem, amióta írom ezt a blogot.
Az amerikai kriminológia jelentős mértékben szociálpszichológiai lábakon áll. Ha lenne alkalmam elmenni ezen holnap (2009. október 9.) az ELTÉ-re, akkor megkérdezném Aronsontól, hogy mi lehet ennek az oka. Azaz mekkora a szociálpszichológia hatása a kriminológiára?
A jövő év folyamán önálló könyvet szeretnék írni a témában, amihez minden ötletet szívesen várok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)